„A Transparency International Magyarország értékelése szerint a kormány most napvilágot látott javaslatai legfőképpen azt a célt szolgálják, hogy Magyarország számára úgy nyíljanak meg az európai uniós pénzcsapok, hogy közben elkerülhesse az Európai Ügyészséghez történő csatlakozást” – írta Ligeti Miklós, a Transparency International Magyarország jogi vezetője a szervezet blogján.

Varga Judit igazságügyi miniszter kedden nyújtotta be a törvénymódosításokat, amelyek lényegében azért készültek, hogy kielégítsék az Európai Bizottság (EB) szabta feltételeket. A magyar kormány egyre engedékenyebb, mivel a romló gazdasági helyzetben nagyon nagy szüksége volna a visszatartott eurómilliárdokra, az idő pedig fogy, alig néhány hónap maradt arra, hogy még jöhessen a pénz.

A Varga-féle módosítások részben a kormány korrupcióellenes elkötelezettségét akarják demonstrálni (az EB, ellentétben Orbánék korábbi állításaival, elsősorban a közösségi pénzek sorsa miatt aggódik): egyrészt bíróságon ki lehetne kényszeríteni korrupciós ügyekben a nyomozás elrendelését akkor is, ha az ügyészség vádemelés nélkül lezárná az eljárást. Másrészt a bíróság akkor is tárgyalná a feljelentő vádindítványát, ha a nyomozás elmaradt, azaz úgy is perre lehetne vinni „a közösséget érintő kiemelt bűncselekményeket”, ha nem történt ügyészségi vádemelés.

Mindemellett a kormány felélesztett egy évekkel ezelőtt megszüntetett korrupcióellenes testületet, amiről a Transparency International Magyarország és a K-monitor már nyilatkozott a 444.hu-nak.

A Transparency saját blogján részletesebben megírta a véleményét a benyújtott módosításokról. Ligeti szerint több probléma is akad az új mechanizmussal. Az egyik, hogy csak magánszemélyek – tehát az ilyen kérdésekkel foglalkozó szervezetek, mint az OLAF vagy a TI, nem – fordulhatnak panasszal a bírósághoz. „Vagyis a kormány alapvetően a korrupció elleni magányos, elkötelezett harcosokra számít az új jogorvoslati megoldás alkalmazása során.”

Azt is csak az után tehetik, ha a hatóságok lezárták a vizsgálatot. Csakhogy a hatóságok gyakran „évekig ülnek az ügyeken, és valahogy elkerüli a figyelmüket az adott esettel összefüggésbe hozható államhatalmi szereplők esetleges felelőssége”. Ligeti szerint ezen a téren az jelentene előrelépést, „ha Magyarország csatlakozna az Európai Ügyészéghez, mert akkor nem a magyarországi hatóságok döntésén múlna az Európai Uniótól érkező pénzek sérelmére elkövetett bűncselekmények esetén a büntetőeljárások megindítása”.

Hasonló fenntartásai vannak Hadházy Ákosnak is. Az ellenzéki képviselő Facebook posztjában arról írt, hogy az EB „bődületesen ostoba” lenne, ha elfogadná a kormány intézkedéseit. Manapság már nem az a jellemző – folytatja Hadházy –, hogy a korrupciós nyomozásokat egyszerűen csak lezárják, hanem inkább az, hogy elhúzzák vagy elterelik.

„Nyomozást el lehet húzni akár 8-10 évig is, és lehet azt úgy irányítani, hogy a valódi felelősök neve fel se merüljön, így ha lesz is vádemelés a végén, az csak az egészen kis halakat érintse, és rájuk is egészen enyhe büntetést kérjenek, nehogy ijedtükben a nagy cápákra tegyenek terhelő vallomást”. Hadházy szerint ha az EB elfogadná a törvénymódosítást, évek kellenének, „amíg objektíven bizonyítani lehet, hogy a vádkikényszerítés nem alkalmas” a korrupció megfékezésére.

A képviselő szerint a törvénytervezet „egy vicc”. Az ügyészi határozatokkal szemben benyújtott indítványról a fővárosi törvényszék kijelölt bírája fog dönteni, „ez az a bíróság, amelynek elnöke a jelenleg futó egyik legsúlyosabb korrupciós ügy főszereplőjével, Schadl György fővégrehajtóval egyeztetett arról, hogyan kellene egy bírót kirúgni, vagy legalábbis ellehetetleníteni a munkáját”.

„A probléma forrása nem a büntetőeljárási törvény, hanem maga az ügyészség, amely formailag független (ez a szovjet ügyészségi modell továbbélése), de ez azt is jelenti, hogy senki semmilyen ellenőrzést nem gyakorol fölötte, felelősségre sem lehet vonni. Mivel ennek az ügyészségnek az élén a rendszer bizalmasa ül, az ügyészség Magyarországon a rendszer egyik legfőbb támasza. Ezen láthatóan a kormány nem kíván változtatni” – írta Hadházy.

A K-monitor szerint az is problémás, hogy a hatóságok csak nagyon kevés bűncselekménytípus esetén lesznek kötelesek közzétenni a kivonatot. Mentesül például a hivatali visszaélés nem vezető beosztású személyek érintettsége esetén, a gazdasági és hivatali vesztegetés alapesetében és a költségvetési csalás alapesetében is.

A legnagyobb probléma az egész módosítással szerintük az, hogy nagyon kevés idő áll rendelkezésére azoknak, akik felülbírálnák az indítványt: „A felülbírálati indítványt előterjesztő személy az indítvány benyújtása előtt az ügyiratok közül csak az anonimizált határozatot és az ügyiratjegyzéket ismerheti meg. Ezeket is csak akkor, ha a kivonat közzétételét követő 10 napon belül kéri. A kérését 3 napon belül, azaz a 13. napig kell teljesíteni. Két napja marad tehát annak, aki ezek után még felülbírálati indítvánnyal akar élni.”

„A módosítás (...) nyomást helyez a bíróságokra, valamint számos akadályt állít a közpénzek védelme érdekében fellépők előtt. Időigényes, jogi szaktudást igénylő és költséges eljárásra kell készülnie annak, aki korrupcióüldözésre adja a fejét” – összegez a K-monitor.

„Azt se gondolja senki, hogy amiatt lesz komolyabb a verseny az állami megrendelések elnyeréséért, mert a jövőben bárki kezdeményezheti a bíróság eljárást, ha az ügyészség nem emel vádat a korrupció miatt. Sem a 35 éves autópálya- és hulladékkoncessziók nem lesznek semmisek a kormány friss korrupció elleni csomagjától, sem az államhatalom haverjai által vezetett álalapítványokba menekített ezermilliárdok nem fognak ettől visszatérni a közkasszába” – ezt már a Transparency írja.

Ligeti Miklós szerint a kormány szándékai láthatóan nem őszinték, „hiszen még azokat a jogszabályokat is mindenféle társadalmi és szakmai vita nélkül nyújtotta be a parlamentnek, amelyek éppen arról szólnak, hogy többé nem lesz előzetes egyeztetés nélkül jogalkotás”.