Morcsányi Géza meghalt
A Magvető Kiadó fájdalommal tudatja, hogy egykori igazgatója, Morcsányi Géza műfordító, dramaturg és szerkesztő élete hetvenegyedik évében, 2023. január 4-én elhunyt – írta a könyvkiadó.
Bár a közgázon végzett, első nagy szerelme a színház volt. Diplomaszerzés után budapesti és vidéki színházakban volt dramaturg, nagy nemzetközi klasszikusok és kortárs magyar szerzők szövegeivel egyaránt dolgozott, legtöbbet a Radnóti Színházban.
Aztán műfordítóként is egyre terebélyesedett az életműve: elsősorban, de nem kizárólag oroszokat fordított; elsősorban, de nem kizárólag drámákat.
A rendszerváltás után az IPC Könyvkiadó munkatársa lett, itt érte a nagy felkérés: legyen a Magvető igazgatója. Napra pontosan húsz évig vezette a kiadót, amely ebben az időszakban megkérdőjelezhetetlen pozíciót vívott ki a szépirodalomban. Ők adták a kortárs írók legjavának nagy részét Bodor Ádámtól Závada Pálig, köztük a legfényesebb nemzetközi karriert befutókat: Esterházy Pétert, Krasznahorkai Lászlót és a Nobel-díjas Kertész Imrét.
Amikor 2015-ben úgy döntött, hogy távozik az igazgatói székből, és azt átadja Nyáry Krisztiánnak és Dávid Annának, az a magyar irodalom kitüntetett eseménye volt – nem valószínű, hogy egy kiadóvezető pozícióváltása a közeljövőben ilyennek minősülhetne. Merthogy azért nem ment nagyon messzire, a Magvetőt is magában foglaló Líra Könyv Zrt igazgatósági tagja lett.
Szinte rögtön utána jött egy váratlan kaland: Enyedi Ildikó filmjében kapott főszerepet. A Testről és lélekről sok egyéb mellett Arany Medvét is nyert.
70. születésnapján egész sor író, színházi és filmes ember köszöntötte. Tóth Krisztina például így: „Jó ég, hányszor hallottam azt a közhelyet, hogy a férfiak többnyire csak egy dologra fókuszálnak, a nők pedig egyszerre több mindenre képesek figyelni! Én ismerek egy embert, akinek egyik alakmása a Magvető kiadóban ült évtizedekig, hogy egy bölcs apa megértő félmosolyával és egy pszichológus türelmével hallgassa kedves, olykor fárasztóan hülye, máskor elkeseredett, vagy épp mániákusan felpörgött szerzőit, másik alakmása színházi dramaturgként dolgozott, a harmadik közben fordított, a negyedik pedig fordítás közben kisétált a szobából, hogy Malaccal és a lányaival legyen, és mindezt egyszerre tette, mintha a Harry Potter-féle módszerrel teleportálta volna magát a különféle helyszínek között, közben még csak át se öltözött, egyszerűen mindig elegáns volt, nem is a ruhától, hanem attól, hogy magas, vékony figura, és nagyon öltözteti őt az a szép, ironikus mosolya. A hetedik alakmása filmszerepet is vállalt, és hát hoppá, tökéletest alakított ott is, szó szerint fél kézzel hozta a figurát. Fogalmam sincs, hogy csinálta, hogyan volt képes ennyi éven át, ennyi helyen intenzíven jelen lenni, más a felétől összeroppanna.”
Aki szeretne még hallani róla, tőle, annak itt ez a tavalyi életútinterjú.