Talán tényleg van szerepe a közvélemény-kutatásoknak és az aktuális politikai céloknak is abban, hogy a magyar kormány kit jelöl ki ellenségnek és bűnbaknak. De az is lehet, hogy Orbán Viktor leterít egy pokrócot a kedvenc mezejére, és ábrándos tekintettel tépkedni kezdi egy margaréta szirmait: Gyurcsány, Brüsszel, nem fehér bőrű idegenek, poliamóriás óvodások, álcivilek, háború, Gyurcsány, Brüsszel, nem fehér bőrű idegenek, poliamóriás óvodások, álcivilek, háború.

Több mint 13 év alatt bőven volt idő és alkalom arra, hogy minden képzelt ellenség többször is sorra kerüljön. Már csak azért is, mert amikor a magyar kormány valamilyen válsághelyzettel vagy az úgynevezett valósággal volt kénytelen megküzdeni, egyszerre több ellenségre, valamint ezek szerencsekerék-szerűen irányított rotációjára is szükség volt.