Az európai szélsőjobbos euroszkeptikusok krémje Budapesten gyűlt össze szombaton, hogy támogatásukról biztosítsák nemzetközi hálózatok ellen nemzetközi szinten fellépő bajtársaikat a Mi Hazánk Mozgalom évértékelőjén. Bár évértékelés igazából nem is nagyon volt, az olyan hangzatos kijelentésekből nem volt hiány, mint az

• „igényt tartunk Kárpátaljára”
• „nem támogatják az oroszok elleni háborút,”
• „a gyógyszeripar, ami megöli az embereket”.

De az is meglepő volt, amikor Toroczkai László egyszer csak a holland populista Fórum a Demokráciáért (FvD) párt meghívott elnökét kérdezte fel, hogy szerinte az újonnan megválasztott – kormányalakítással küszködő – Szabadságpártos Geert Wilders „Izrael vagy Hollandia miniszterelnöke” akar-e lenni.

A mostani évértékelő amellett, hogy a tavalyihoz hasonlóan ismét muzikálisra sikeredett, most hatásos vizuális ingerekben is bővelkedett. A kétszintes rendezvényközpont Koppenhágáról elnevezett rendezvényterme mellett gigantikus díszmedence körül lejtette konferencia-keringőjét a profi politikusok hanyag eleganciája, a csipkés-mentés nemzeti stílus és a fehéringes kopasz esztétika legjava. Közben a háttérben Liszt Magyar rapszódiája kölcsönzött kellő komolyságot a rendezvénynek.

„Mi Hazánk Ifjai, történelmi zászlóvivők, irány a színpad két oldala. Lépés indulj!” – kiáltotta acélos hangon Novák Előd, hogy aztán parancsára meginduljanak az ifjak és tisztelegjenek nemzetünk nagyjai előtt, mialatt a kivetítőn füstös, tüzes és villódzó effektekkel megspékelve váltogatták egymást a történelmi képek epikus zenére Isten ostorától kezdve Rákóczin át egészen az ikonikus Nem! Nem! soha! plakátokig.

A szokásos névsoron – például Drábik János és Szakács Árpád – túl a meghívottak sorában ült még a német szélsőjobboldali Alternatíva Németországért (AfD) egy képviselője, a svéd szélsőjobbos Alternatíva Svédországért (AfS) elnöke, a holland szélsőjobbos Fórum a Demokráciáért (FvD), valamint a szélsőjobboldali bolgár Újjászületés párt képviselője, valamint török, katari és más közel-keleti diplomaták is. (Az AfD-nek erős hete volt Budapesten, egy EP-képviselőjük a Mi Hazánk-rendezvény előtti napon Schmidt Mária vendége volt egy, a német politikáról szóló konferencián, ahol Schmidt megdöbbentőnek nevezte, hogy Németországban tömegtüntetéseket szerveznek a nácizmus ellen.)

A meghívott euroszkeptikus pártok képviselői mind beszédet is mondtak, így a hallgatóság öt nyelven ismerhette a nemzetközi, a globalista, a klíma, az LMBTQ, propaganda, valamint a migráció, a föld és a nép szavakat. Az Alternatíva Németországért (AfD) párttól Petr Bystron érkezett. Pártja, mely az utóbbi időben Németország egyik legerősebb pártjává vált, épp a hetekben kavarodott botrányba, mikor épp ugyanazon tó partján sikerült titkos találkozón menekültek és nem asszimilált német állampolgárok tömegeinek deportálásáról értekezniük, amely tó másik partján a világháború alatt a nácik egyeztették le zsidók millióinak deportálását. Emiatt indultak a már említett tüntetések, amelyeken tíz- és százezrek egyebek mellett a párt betiltását követelték, és még a francia jobboldali Nemzeti Tömörülés elnöke, Marine Le Pen is elhatárolódott az AfD-től.

Hasonló ötletekről beszélt a menekültekkel kapcsolatban Gustav Kasselstrand, az Alternatíva Svédországért (AfS) elnöke is. A párt választásokon még nem jutott parlamentbe. Ők a neonáci múlttal rendelkező, jelenleg a kormánykoalíció számára megállapodás szerint többséget biztosító jobboldali, populista és szintén erősen euroszkeptikus Svéd Demokratákból (SD) váltak ki, mikor az SD a tízes évek közepén konszolidálódni kezdtek – amit a radikálisok árulásként éltek meg.

Akik egy szót sem érdemelnek

Akárcsak a Mi Hazánk a Jobbik esetében, amelyről Toroczkai László pártelnök most sem felejtette el kiemelni, hogy ugyanolyan balliberális párttá vált, mint a többi. Beszéde elején hosszasan ostorozta az ellenzéki pártokat, akikről többször is megjegyezte, hogy említésre sem érdemesek. Ők azok, akiket „jól ismerünk”, akik „elárulják a nemzetet, a hazát”, teszik mindezt „amerikai dollárért”.

Ezt a magyar „politika Mr. Beanjének,” Márki-Zay Péternek köszönhetően tudhatjuk, utalt Toroczkai az Action for Democracy körüli botrányra. A Demokratikus Koalícióról elismerte, hogy legalább van programjuk, és nyíltan kijelentik, hogy támogatják a szuverén országoktól mentes, Európai Egyesült Államok gondolatát. A Momentum szerinte egy „sikertelen lombikbébi,” a Kétfarkúak pedig nem a harmadik út, hiszen hatalomra jutva ugyanazt a balliberális politikát gyakorolják, mint mások, Jakab Péter pedig még a szélsőliberálisokat is előzi.

Toroczkai szerint három út kínálkozik a magyarság előtt. Az első az a balliberális pártok útja, de ők a „főnökök” parancsát hajtják végre. A főnökök azok az amerikai kötődésű nemzetközi alapítványok, akikről mind tudjuk, hogy kik azok. Toroczkai itt percenként bedobott egy Rockefellert, Rotschildet, BlackRockot és Sorost – bár róla azt mondta, Larry Flinkhez és a Világgazdasági Fórum elnökéhez, Klaus Schwabhoz képest csak egy törpe. (Arról, hogy hogy lett a Világgazdasági Fórum a jobbos dezinformáció kedvelt toposza, a Lakmusz írt bővebben). Szerinte ezek az emberek felhatalmazás nélkül döntik el, hogy mit gondoljanak az emberek, ráadásul „sötét ideológiai terveik” vannak, és nekik köszönhető az orosz-ukrán háború is, amely tönkreteszi Európát.

A második út

A Fidesz Toroczkai szerint az utóbbi évben girbe-gurba külpolitikát folytatott, és bár elismerte Orbán Viktor érdemeit a keleti nyitással, a türk tanácsba való belépéssel kapcsolatban, szerinte a törökök szóbeli támogatása kevés, amikor a magyar kormány minden globális ügyben szembemegy Törökországgal. Ezen politika mögött Toroczkai szerint az áll, hogy a Fidesz is ugyanúgy kiszolgálja a világ urait, csak míg az ellenzék alázatosan szolgálja, a kormány üzletelni akar velük.

Az orosz-ukrán háborúval kapcsolatban szerinte a magyaroknak nem azt kéne feltételként szabni az ukránoknak szóló támogatások esetében, „hogy Kijev oldja meg a saját ügyeit. A mi feltételünk az az 1991-es referendum végrehajtása, Kárpátalja önrendelkezése magyar területi autonómiával”. Ez a referendum vezetett a Csurka István vezette Magyar Igazság és Élet Pártjának kiszakadásához a Magyar Demokrata Fórumból. Toroczkai felvetette, hogy mivel fennáll Ukrajna államiságának megszűnése, ők egy ilyen esetben, a magyar parlamentben egyedül, igényt tartanának Kárpátaljára.

A cigányok tanyákat vesznek, a gyógyszeripar meg kinyír minket

Toroczkai a Fidesszel és az ellenzékkel szemben nem szolgálni, de még csak nem is üzletelni akar a globalista elittel, hanem nemzetközi szövetségeseket gyűjtve akarja legyőzni őket. „Globális összefogással a globalizmus ellen” – adta meg az enyhén paradox megfejtést Toroczkai, aki szövetségeseit az Öböl-menti országokban, és az olyan keleti szövetségekben keresné, mint a BRICS.

A pártelnök antiglobalistaként még az európai hazafias erőknél is komoly problémákat lát. Itt megszólította a holland párt elnökét, Thierry Baudet, és rajta kérte számon, hogy az újonnan megválasztott Geert Wilders miért posztol X-re ennyit Izraelről. Szerinte egyébként nem kéne ennyit szidni a muszlimokat, és szeretné, ha az európai politikusok legalább olyan hevesen vitatkoznának az Európát érintő kérdésekről, mint távoli konfliktusokról. Az első, az EP-választásokon tisztázandó kérdésnek a migráció leállítását tartja.

A holland radikálisok szerint a muszlimoknak tisztelniük kell azoknak az országoknak a hagyományait, ahova ők érkeznek, ahogy fordítva, az európaiaknak sincs beleszólásuk abba, milyen egy közel-keleti ország államvallása. Itt beszélt arról is, hogy a nyugati és a keleti felosztása a világnak egy mesterségesen létrehozott koncepció. Eredetileg ugyanis Európa és Oroszország együttműködött, Amerika pedig mint az első hagyományok nélküli ország, külön áll ettől a blokktól. Szerinte míg az oroszok keletre terjeszkedtek, gyarmataikat pedig meg is tudták őrizni, addig az európaiak elvesztették nyugati területeiket – cserébe most Amerika gyarmatosít, amit nem szabad engednünk.

Végül vázolta gazdasági elképzeléseit, kritizálva a kormány akkumulátorgyárakkal kapcsolatos politikáját. Különösebb koncepciót nem fejtett ki – ahogy a párt programja is kicsit mozaikszerű –, de volt szó arról, hogy míg az élelmiszeriparban kicsi a részesedésünk, a legnagyobb támogatásokat a gyógyszeripar kapja. „Az a gyógyszeripar, ami megöli az embereket” – mondta Toroczkai, aki azt is elmesélte, hogy mikor külföldi barátai nála vendégeskednek, két dolgot jegyeznek meg mindig: az egyik, hogy a magyarok nem mosolyognak az utcán – ez a pártelnök szerint azért van, mert sanyarú a kelet-európai történelem és a jelenlegi gazdasági helyzet –, a másik, hogy nagyon sok a gyógyszerreklám a tévében.

„A magyar vidék elnéptelenedik, kihal a magyarság vidékről. A mi vidékünkön, a Dél-Alföldön, azokat a tanyákat, amiknek a környéke gyönyörűen rendben van tartva (...), most cigányok veszik meg, már nem csak magyarországiak” – mondta Toroczkai, akiről két néző az előadás után megállapította, hogy ő végre „olyan beszédeket mond, mint Horthy. Az mondott ilyen beszédeket.”