A koronavírus-járvány egyesek szerint csak a teasere volt annak, mi vár a nőkre, ha a klímaváltozás miatt alapjaiban változik meg a társadalmunk. A karantén-időszakok alatt megugrott a nők elleni és a családon belüli erőszakos esetek száma, a társadalom egyben maradása nagyban függött a sokkal több láthatatlan munkát végző, az egyébként is labilis egészségügyben és az oktatásban felülreprezentált nőktől. Arról is szólnak kutatások - és ezeket a menekülttáborokból származó tapasztalatok is alátámasztják, az ENSZ adatai szerint az otthonukat elhagyni kényszerülők nyolcvan százaléka nő -, hogy a katasztrófa sújtotta közösségek nőtagjai gyakrabban válnak szexuális erőszak áldozatává, védekezni viszont sokszor kevésbé tudnak ellene.

„Bár a nők egyenjogúságáért küzdő mozgalmak szép eredményeket értek el, ez főként a fejlett országokban érzékelhető, és még itt is bőven van tennivaló. A patriarchális berendezkedés évezredes hagyományai miatt a nők normál körülmények között is hátrányos helyzetben vannak, az lenne meglepő, ha extrém helyzetben ez az egyenlőtlenség kiegyenlítődne” - mondja Csapó Krisztina klímapszichológiára és gyászra szakosodott mentálhigiénés szakember, a magyar Deep adaptation-mozgalom (rövidítve: DA) egyik vezetője. A mélyadaptáció koncepciója szerint elkerülhetetlen, hogy a ma ismert társadalmunk a klímaváltozás hatására összeomoljon - ezért inkább azzal kellene foglalkoznunk, mit tehetünk, hogy felkészüljünk rá és visszafogjuk a hatásait.

A klímaváltozás - most még - két csoportra van igazán nagy hatással: azokra a közösségekre, akik jobban függenek a természeti tényezőktől, és azokra, akik alacsonyabb társadalmi és gazdasági státuszuk miatt nehezebben tudnak védekezni a változás okozta nehézségek és a természeti katasztrófák ellen. A nőket még adott csoportokon belül is mindkettő hatványozottabban érinti.

Majd egyszer