„Az Alaptörvény értékrendje szerint a nincstelenségre, a hajléktalanságra senkinek nincs joga, ez az állapot nem az emberi méltósághoz való jog része” – közölte az AB.

Kutatók megvizsgáltak két magyar kistelepülést: az egyiket lassan egy évtizede vezeti a Fidesz számottevő ellenzék nélkül, a másikban működik a politikai váltógazdaság. A közmunkaprogramjaik között alapvető különbségek vannak.

A gyereknek biztos nem rosszabb attól, hogy meleg pár neveli, sőt, a tapasztalat inkább azt mutatja, hogy tudatosabb szülőkhöz érkeznek. Pedig a rendszer csak nehezíti az örökbefogadásukat.

Magyarországon az ember származása meghatározza a foglalkozását, a fizetését, a gondolkodását, és különösen nehéz egy alsóbb társadalmi csoportból feljebb lépni, pláne felülről leesni. Az emberek többsége mégis úgy látja, előrelépett a szüleihez képest. Hogy lehet ez?

Egy IX. kerületi hajléktalanszállón kiskertjük van a lakóknak, ahol maguk gondozzák a hagymát és a paradicsomot. A kiültetett palántákat önkéntesek nevelik elő a saját nappalijukban, erkélyükön.

Három napja Kövér László épp arról beszélt, hogy normális homoszexuális nem tartja magát egyenrangúnak.

Sándor szívesen kiválasztaná a legszimpatikusabb politikust, Krisztit az érdekli, ki mit ígér és mit tart be, Éva munkalehetőségeket biztosítana. Ők mind olyan fogyatékos emberek, akiknek van véleménye, mégsem szavazhatnak a választáson. Pedig szeretnének.

A Miniszterelnökség kitartást kívánt nekik, mások adakoztak.

A mozgássérült emberek egy jelentős része az ágyból sem tud kikelni segítség nélkül, így dolgozniuk is nehéz. Egy csoport most azt javasolja, az állam és a magánszféra támogassa meg, hogy személyi segítőket alkalmazhassanak. A rokonok és az önkéntesek ebben már nem tudnak segíteni.

A legnépszerűbb párt az egyetemisták körében a Momentum.

Az eddig feldolgozott nyilatkozatok alapján a hitelkimentési programban részt vevők 65 százaléka vásárolná vissza a házát az államtól.

A szülőket az óvoda, az önkormányzat, a bíróság, a rendőrség és az ügyészség is elhajtotta a panaszukkal.

Évente nyolc-tízezer gyerek kerül Magyarországon állami gondozásba. A gyerekkiemelések egy része elkerülhetetlen, de sokszor megelőzhető lenne. Ehhez az kellene, hogy az állam ne büntetni, hanem segíteni akarja a rászoruló, problémás szülőket intenzív családgondozással, pszichológusokkal és pedagógusokkal.

A Budai Várnegyedről és a Liget-projektről is szó lett volna, a civileknek azonban nagyon kellett igyekeziük, hogy egyáltalán jelen tudjanak lenni.

Hiába a bőkezű támogatás, nem látszik, hogyan lesz több gyerek Magyarországon. A fiatalok a végsőkig halogatják a gyerekvállalást, közben pedig még a saját szüleik is hátráltatják őket abban, hogy saját életet kezdjenek.