Méltó módon köszöntötték a kínai elnök elvtársat Phenjanban.

Az IPN ügyészi tagozatának gyanúja szerint Roman S. részt vett a Wujek bánya „lecsendesítésében”, amikor a belügyi alakulat tüzet nyitott a sztrájkolókra.

Lectori salutem!

A magyar Országgyűlés elnökének a jelek szerint pihennie kéne, helyette Varsóban arról beszél, hogy Európában egyes politikai erők és a mögöttük álló erőcsoportok „ugyanolyan erőszakos népboldogító politikát kívánnak folytatni, immáron a totalitárius vonásokat mutató liberalizmus nevében”, mint annak idején a szocializmus építésének jegyében.

Június 4-én lesz 30 éve, hogy több ezer embert lemészárolt a kommunista rezsim.

De hiába, hiszen ez egyértelműen nem rágalmazás. Ráadásul egy 1982-es könyvéből sem úgy tűnik, hogy akkoriban nagy antikommunista lett volna.

Íme, a rendszer, ahol a jog csak másodhegedűs. Tehetségtelen, kisstílű alakok emelkedhetnek vezető pozícióba. A politikusok imádnak vadászni járni állami pénzből kialakított VIP-vadászterületre. És egy közember legfeljebb annyit tehet, hogy ír egy levelet a pártközpontnak, hátha már ott is kínos valakinek, ami történik.

Tanulságos történet arról, hogyan lett még a meteorológusból is rendszerellenes elem az állampárti időkben.

Ilyen a megvalósult szocializmus 60 évvel a forradalom után.

Hoffmann Rózsa, Bencsik András, Szita Károly és a többi fideszes összerezzen, ha meglátja, mi jutott eszébe az udvaribolond-médiának Nagy Imréről.

Benne lesz viszont a magántulajdonhoz való jog, és egyengetik az utat a melegházasság elismerése felé.

A Dunánál egy apró Duna menti településről szól, ami fellázadt a tanácsköztársaság ellen, és amit végül szívós, aljas munkával betört a kommunizmus.

Hagyomány.

Czira Szabolcs szerint ez sosem volt titok.

Az elmúlt száz év diktátorai Lenintől a türkménbasiig ontották magukból a könyveket, és bár százmillióknak kellett azokat bújniuk, van bennük egy közös: mind olvashatatlanul rossz. A pokoli könyvtár a vérben szügyig gázolva, mégis szórakoztatóan szedi szét a tömeggyilkosok műveit.