Ám az ukránok szerint a tengerészgyalogosaik kitörtek a gyűrűből, és egyesítették erőiket az azovosokkal.

Egyelőre persze az se bizonyított, hogy bármit bevetettek, de az Azov ezred szerint a vélt gáztámadás áldozatai kielégítő állapotban vannak.

Az ukrán elnök mellett az amerikai külügy is ettől tart.

A város kikötőjét védő tengerészgyalogos dandár kezd kifogyni a lőszerből. Gyalogságuk már rég elesett, most már a tüzéreik, szakácsaik, zenészeik harcolnak az oroszokkal.

Felkavaró felvételek a március 4. óta körbezárt, folyamatosan bombázott városból.

Az ukrán elnök szerint „Mariupol szinte minden utcájában azt látni, mint Bucsában és Kijev más elővárosaiban az oroszok kivonulása után”.

„Mentsék meg a gyerekeiket, ne küldjék őket a seregbe!”

Valahogy pont azt mondja, amit az orosz hadvezetés is propagált a mariupoli szülészeti klinika és a színház szétbombázása után.

Legalább 5000 ember veszítette életét már a kikötővárosban.

Szerinte már a megszállók kezében a város.

A szemtanúk, túlélők beszámolóira alapozva állítja ezt a mariupoli városi tanács. A színház épületében legalább 4-500, akár 1200 ember is lehetett aznap, amikor egy orosz repülő lebombázta.

Nem érti, miért tétovázik a magyar miniszterelnök a fegyverek átengedésében, hiszen ugyanolyan tömeggyilkosságok zajlanak Ukrajnában, mint annak idején Budapesten. De Orbán nemet mondott.

Az oroszok is hasonló nagyságrendekről beszélnek, csak ők menekülteknek nevezik őket. Mondjuk a háborút sem tartják háborúnak.

Az oroszok haditerve lényegében már az első héten elbukott. A gyors előretörés elakadásával a háború első hónapjában megmutatkoztak az orosz haderő legnagyobb gyengeségei. Egyetlen eszközük a tüzérség, az ostromlott városok szétlövése maradt.

Az oroszok március 16-án dobtak bombát a színházra, ahol főként nők és gyerekek bújtak meg. Hogy pontosan hányan voltak az épületben, és hányan haltak meg, valószínűleg soha nem fog kiderülni.