Erről az 1956-os képet először tévesen beazonosító Horváth Miklós hadtörténész beszélt az ügy tárgyalásán. Lassan mindenkit meghallgatnak tanúként, csak egyvalakire nem kíváncsi senki: Dózsa Lászlóra.
Azt mondják, ők eszközöket is adnak a szimpatizánsaiknak a rendszer lebontásához.
Feltűnt nekik, hogy a titokzatos magánszemély hirdetései ugyanúgy néznek ki, mint a Jobbik kampánya.
Egy titokzatos helyről már hozzájuk került 1100 darab, de még tárgyalnak. Vajon kivel?
Azt nem árulják el, hogy kiktől és mennyiért vették meg a plakáthelyeket, amiket amúgy a választási időszak után sem terveznek bérbe adni.
Hiába a plakáttörvény: folytatják az plakátkampányukat.
A sztori szerint egy magánszemély rendelte meg a hirdetést Simicska Lajos plakáthelyeire.
Orbán tanácsadójának fájt, hogy a Jobbik lopós plakátjain szerepelt, de megint bukta a pert, amiben azzal érvelt, hogy nem közszereplő.
Az ADD a Törökországból származókat akarja megszólítani, pont ők nem örülnek a plakátoknak.
Simicska Lajos szerint akkor még nem ő volt a többségi tulajdonos.
A jobbikos plakátok ellen hozott törvény egy sor kulturális intézményt hoz lehetetlen helyzetbe.
Kaptak egy-egy fényképezőgépet, hogy járják a terepet.
Sokak szerint a kép azt üzeni, szabadon lehet taperolni a nőket.
Michael Roth a magyarországi látogatása után azt írta, hogy erre az állami kampányra már nincsenek szavak.
Takarítani kell, hívott akcióra az Együtt politikusa.