Évi tízmilliárdnál is nagyobb haszonnak kellett gazdát találni, kitartó munkával sikerült. Kellett hozzá a fideszes törvényhozás, a kormány nagylelkű milliárdos ajándékai, pár megbízható ember és az állami szerencsejátékos cég leradírozása a piacról.
Ha csak nincs valami titkos terv, egyáltalán nem érthető, miért ugrik bele 100 százalékig az önkormányzat a profi foci finanszírozásába.
Kósa Lajos szerint ha színházra lehet közpénzt költeni, akkor profi focira is. Az eddigi többségi tulajdonost, a kaszinós Szima Gábort kivásárolja az önkormányzat.
A kör bezárult? Cui prodest? Egy biztos: No mercy (alku nincs)!
A klubtulajdonos Szima Gábor arról is beszélt, hogy a magyar focisták ma már havi kétmilliós fizetést várnak el.
Hivatalosan még semmit nem tudni, de a kormány házi sportlapja már elkezdte a lebegtetést. Vajna a szintén kaszinozó Szima Gábort válthatná.
Nagyobb büntetés, pénzügyi blokkolás azoknak, akik szerencsejátékosokat szívnának el a kormányközeli üzletemberek elől. A törvénymódosítást kivételes eljárásban tárgyalja a parlament.
Ha itthon is megkezdődnek a perek, az államnak 100 milliárdos kártérítést kell fizetnie a vállalkozóknak, akiket három nap alatt tiltottak el a nyerőgépek üzemeltetésétől.
A nyolc kaszinóban 22 milliárd forintos játékadóalap keletkezett, ebből végül hárommilliárd forintnyi adót kellett befizetniük a tulajoknak.
Szima Gábor kaszinótulajdonos elmagyarázta, hogy az ő őrült tempójukat a sztárcsapatok sem bírnák.
Megérdemli, na.
Aki nem lép egyszerre, nem kap koncessziót estére. Pedig kaszinózni nagyon jó, oligarchának az való.
A sportfogadásból viszont úgy tűnik, kimaradnak.
Csak a kormánybiztos és a debreceni Szima Gábor cégein keresztül jöhetnének Magyarországra a külföldi szerencsejáték-oldalak.
A 200 oldalas salátatörvényből kiderült, hogy a kaszinókirály évi 100 milliárdos piac fölött uralkodhat.