Az emberi méltóságot is súlyosan sérti, ha emberek úgy maradnak ellátatlanul, hogy közben van olyan támogatás, amire jogosultak lennének. Márpedig az elmúlt másfél évben több olyan ügy is volt, amikor a nekik járó összeget sem kapták meg azok, akik súlyos fogyatékossággal élő vagy tartós beteg, önellátásra képtelen gyermeküket vagy hozzátartozójukat gondozzák.

Répássy exállamtitkár, aki valójában mindig is ügyvéd volt, valószínűleg a civil életre próbál felkészülni a kicsit egyoldalúra sikeredett szakmai önéletrajzával, amely alapján immár nem túl büszke az elmúlt 16 év egynémely intézkedésére.

Bódis Kriszta kamerák elé állította a hétesi gyerekeket, hogy vele együtt szedjék a szemetet.

Linczényi veszélyesnek tűnő morális hídépítési bravúrja vs. József Attila. Egyszerűbben: „Na, ne szórakozzunk már!”

Mi az az ár, amit még nem sokallunk? Meddig megy el a közösség az egyén kárára, ha igazságot akar szolgáltatni? És kinek van joga ahhoz, hogy ezeket a kérdéseket eldöntse?

Sulyok Tamás, Polt Péter, Varga Mihály, Varga Zs. András, Koltay András, Péterfalvi Attila mindannyian kulcsfigurák voltak a jogállam lebontásában, az autokrácia kiépítésében. Felelősségükre rá kell mutatni, közjogi szerepben nem maradhatnak.

Annak alapján kiderülne, hogyan szivattyúzhatott ki súlyos tízmilliárdokat az állami megrendelésekből Rogán Antal kegyeltje, és az is, hogy merre folytak tovább ezek a pénzek. Utána jöhetne a NER által leuralt többi piac.

Az ELTE kutatói adattudományi módszerekkel mutatták meg, hogyan torzította az Orbán-rendszer a nyilvánosság szerkezetét. 2022 után a független sajtó képes volt kipukkasztani a hazugságbuborékot. Hogyan lehetne elhárítani egy következő autokratikus kísérletet?

Yung Orbán elhitette Ol' Dirty Orbánnal, hogy a nagy szuverenitásban mindent úgy kell csinálni, mint Amerikában. Így sikerült elveszíteni minden egyes napot a kampányban, és akkorát bukni, amekkorát ilyen előnyből még senki soha.

Az én rendszerváltásom már április 12-én délután elkezdődött, amikor a Hollandiából szavazni hazajött gyerekeim a rendszerváltó outfitjük összeállítása közben megkérdezték, van-e itthon magyar zászló, az ugyanis kéne.

Hétfő óta nem kell a NER hazug és cinikus politikai valóságának árnyékában élnünk, visszakaptuk azt az esélyt, hogy közösen próbáljunk értelmet adni a világnak. Ugyanott vagyunk mint 1990-ben és 2010-ben. Újra kísérletet tehetünk a magyar demokratikus kultúra megteremtésére.

A fideszeseknek tizenhat év után eszükbe jut szóba állni a sajtóval, győzködnek, hogy ők csak a munkájukat végezték. Tényleg itt volna a nemzetegyesítés és a kiegyezés ideje a megújuló ország érdekében?

A megválasztott miniszterelnök hosszú idő után bemehetett az állandóan őt mocskoló közmédiába, és elmondta, amit ott eddig nem lehetett. A robotpilótán tovább agitáló műsorvezetők láthatóan nem voltak felkészülve az összeomlásra.

A vasárnapi választás nagy tanulsága, hogy a népakarat ellenében már középtávon is csak erőszakkal lehet hatalmon maradni. A hazudozásban ennyi volt.

1990-ben jóval alacsonyabb volt a választási részvétel, és a fiatalokat is minden inkább foglalkoztatta, mint a politika. Akik azonban most ott ünnepeltek a Duna-parton, már most megtanulták azt, amihez a szüleik generációjának évtizedek kellettek.