Mennyi közpénz jár egy vidéki polgármesternek? És a Győrbe igazoló francia kézilabdázónak? Melyiket mennyire kell megvágni, hogy Magyarország végre kevésbé korrupt ország, a magyar állam pedig olcsóbb legyen? Eldöntendő kérdések kormány és nép mézeshetei idején.

Végre lehetőség van megtisztítani a közéletet, a kultúra terén az újrakezdés egyik legjobb szimbóluma lehetne a szocializmusból ránk maradt, az utóbbi években egyre kínosabbá vált Kossuth-díj felülvizsgálata,vagy megszüntetése.

A Működő és Emberséges Magyarországért megalapítása és a társadalmi egyeztetések ígérete különleges lehetőség a magyar demokrácia számára. De hogyan tervezhető meg az értelmes és eredményes párbeszéd? Sik Domonkos írása.

Az atlétikai világbajnokság túzijátékos kerti partija csak felvezető lett volna a mostani ünnepre. De nem csak az Arsenal-szurkolók szomorkodhattak.

A Népszava nem az egyetlen hibrid lény volt a NER alatt. A maffiaállam egyszerre fojtogatta és fenntartotta. De a függetlenséghiány az anyagiakra vonatkozott: szerkesztése és újságírása független szellemű, ellenzéki volt.

Helyes, hogy a kormány külön infrastruktúrát tervez felállítani az állampolgári részvétel intézményesítésére. Azt viszont joggal várhatjuk el a kormánytól és az Országgyűléstől, hogy addig is úgy készítsen elő javaslatokat és hozzon meg törvényeket, hogy ebből nem hagyja ki a polgárokat. A TASZ igazgatóinak írása.

A sükösdi tamburás gyerekek parlamentben való szerepeltetése és Bódis Kriszta problematikus videója miatt kerestem meg az egyik legelismertebb gyermekvédelmi szervezetet – aminek alapítója most kormányzati szerepet kapott –, hogy aztán még több kérdés merüljön fel. Például hogy megtörténhet-e itthon az, ami Lengyelországban; elnyomhatja-e a kormányzati pozíciót kapó egykori kollégákkal szembeni kritikát a civil szervezetekben a személyes lojalitás?

Civilnek lenni annyit tesz, hogy valaki nem tagja a hatalmi elitnek. De a politikába, mint a minket körülvevő folyamatokba ettől még mindenkinek joga van beleszólni. Orbán Viktor rendszere több dimenzióban, változatos módszerekkel igyekezett minden erejével gyengíteni, leépíteni ezt a jogot.

A most közzétett iratokból kiderül, hogy a Köztársasági Elnök Hivatal stábja olyat tett, amit amúgy nem szokott: kétféleképp készítették elő a legfontosabb papírt. És szó sem lehet valamiféle tévedésről, Novák is jól tudta, hogy mit tesz, mert ő sem a szokásos ügymenetet követte.

Az emberi méltóságot is súlyosan sérti, ha emberek úgy maradnak ellátatlanul, hogy közben van olyan támogatás, amire jogosultak lennének. Márpedig az elmúlt másfél évben több olyan ügy is volt, amikor a nekik járó összeget sem kapták meg azok, akik súlyos fogyatékossággal élő vagy tartós beteg, önellátásra képtelen gyermeküket vagy hozzátartozójukat gondozzák.

Répássy exállamtitkár, aki valójában mindig is ügyvéd volt, valószínűleg a civil életre próbál felkészülni a kicsit egyoldalúra sikeredett szakmai önéletrajzával, amely alapján immár nem túl büszke az elmúlt 16 év egynémely intézkedésére.

Bódis Kriszta kamerák elé állította a hétesi gyerekeket, hogy vele együtt szedjék a szemetet.

Linczényi veszélyesnek tűnő morális hídépítési bravúrja vs. József Attila. Egyszerűbben: „Na, ne szórakozzunk már!”

Mi az az ár, amit még nem sokallunk? Meddig megy el a közösség az egyén kárára, ha igazságot akar szolgáltatni? És kinek van joga ahhoz, hogy ezeket a kérdéseket eldöntse?

Sulyok Tamás, Polt Péter, Varga Mihály, Varga Zs. András, Koltay András, Péterfalvi Attila mindannyian kulcsfigurák voltak a jogállam lebontásában, az autokrácia kiépítésében. Felelősségükre rá kell mutatni, közjogi szerepben nem maradhatnak.