Gondolkodott már azon, miért nem ragadnak össze a polip ragadós lábai, ha tapsol például?

Úgy tűnik, újabb a rejtély megoldásához került közelebb az emberiség: már sejtjük, hogyan kerüli el a polip, hogy az amúgy szinte bármilyen felületen megtapadó korongjai, nem tapadjanak egymáshoz.

Eléggé triviális a probléma, ehhez képest csak mostanában kezdtek el vele foglalkozni a tudósok.

Molekuláris szinten kell az egészet elképzelni: amikor önmagához nyúlna a polip, olyan molekulákat termel a szervezete, amelyik megakadályozza a tapadást.

De mi van akkor, ha a polip egy másik polipot akar megenni?

Ezt a polip általában felismeri, és akkor nem termeli ezt a tapadásgátló anyagot. Viszont ezzel kapcsolatban egy másik érdekes dologra akadtak a  biológusok.

Amikor egy amputált poliplábat adtak a polipnak, időnként legalább tíz percig is eltartott, mire meg tudta fogni, és -enni az idegen lábat.

Az van ugyanis, hogy a polip lábaiban az agyától független idegrendszer működik, a zavart pedig az okozta, hogy a lábak - azt hívén, hogy saját magukat fogják - nem akarták megragadni az eledelt, a polip agya viszont azt parancsolta, hogy fogják meg. Ilyenkor a nyolclábú összezavarodott.

A tudósok előtt persze még számtalan kérdés nyitva maradt, például a tapadást előidéző, és meggátló molekula összetétele. (Verge/Current Biology)

Címlapkép: Innen

Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok érvényesek 2019. december 2-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.