• Az egykori belügyminiszter, Biszku Béla ellen még 2012-ben indult büntetőeljárás.
• 2014 májusában első fokon öt és fél évet kapott felbujtóként több emberen elkövetett emberöléssel és bűnpártolással megvalósított háborús bűntett, lőszerrel visszaélés és kommunista bűnök tagadása miatt. A másod fokú eljárás során ezt az ítéletet megalapozatlanság miatt hatályon kívül helyezték és az első fokú tárgyalás megismétlését kérték. 
  
• Most a soron kívül lefolytatott első fokú eljárás végére került pont. 
  
• A dr Steiner Gábor bíró által hozott ítélet szerint Biszku bűnös három rendbeli bűnpártolás háborús bűntettben, lőszerrel való visszaélés és a kommunista rendszer bűneinek tagadása miatt. A halmozat két év börtön, amit három évre felfüggesztettek. 

Negyvenkilenc évvel az 1956-os szabadságharcot követő véres megtorlások után született ítélet az egykori belügyminiszter ügyében. Biszku az első a rendszerváltás után, akit egykori pártállami tisztsége és az ott elkövetett tettei miatt vonták felelősségre. 

A vád szerint Biszku Béla a forradalom leverése után részt vett annak a karhatalomnak a megszervezésében és irányításában, ami Kádár kormányának védelmében halálos áldozatokat követelő sortüzeket adott le a békésen tüntető polgárokra. Az volt belügyminiszter az eljárás során mindvégig tagadta bűnösségét, megbánást egyszer sem tanúsított. Az ügyész életfogytiglant, a védelem az eljárás megszüntetését kérte a perbeszédekben. 

A dr Steiner Gábor bíró által hozott, csütörtöki ítélet szerint Biszku bűnös három rendbeli bűnpártolás háborús bűntettben, lőszerrel való visszaélés és a kommunista rendszer bűneinek tagadása miatt. A halmozat két év börtön, amit három évre felfüggesztettek. Halmozat: ket év börtön, három évre felfüggesztve.

A bíróság a Nyugati téri és a salgótarjáni sortűzre való felbujtásban nem tudja bizonyítani Biszkura bizonyítani a bűnösséget. Ezért járt volna életfogytiglan, és az előző első fok ezek miatt adott életfogytiglant az első fok korábban. 

A bíró szerint azóta új adatok és tanúvallomások álltak elő. Volt-e sortűzre való utasítás a pártvezetéstől, vagy sem? Nagyságrendileg harminc tanút hallgattak meg, bővült a bizonyítékok köre, de aránya is. 

Így a bíró szerint nem bizonyítható kétséget kizáróan, hogy az MSZMP akkori vezetése, köztük Biszku sortűzre adott volna parancsot.

Biszku ügyvédje, Magyar Gábor sikerként értékeli az ítéletet, véleménye szerint most először kereste a bíróság az igazságot. Fellebbezni fog felmentésért.

Novák Előd szerint eddig a bíróság az időt húzta, most már a kommunista bűnöket tagadják. Szerinte a politika szégyene, hogy ilyen vérlázító felmentés született.

Biszku Béla 1921. szeptember 13-án született Márokon. Munkásként dolgozott gyárakban, 1944-ben lépett be a Magyar Kommunista Pártba. Volt belügyminiszter (1957–1961), miniszterelnök-helyettes (1961‑1962), a Politikai Bizottság tagja (1957–1980) és az MSZMP KB titkára (1962‑1978) is.

A Katonai Tanács 1956. december 4. után a karhatalmi alakulatok polgári lakosságra leadott sortűzzel elkövetett szándékos emberöléseket követtek el az ország területén. 1956. december 6-án a budapesti Nyugati Pályaudvari „vörös-zászlós” tüntetésen a karhatalom az ellentüntetőkkel szemben fegyvert használt, és négyen meghaltak. 1956. december 8-án Salgótarjánban a megyei rendőr-főkapitányság előtti tömegre tüzet nyitottak a helyszínen lévő magyar karhatalmista és szovjet katonai erők, és 46-an haltak meg. Biszku később belügyminiszterként a felelősségre vonásról azért nem intézkedett, mert a sortüzekkel elkövetett emberölésekre a szűkebb pártvezetés más tagjaival együtt ő adott utasítást, amik alapjául szolgáltak a karhatalmisták tevékenységének – írta a vád.

Biszku a rendszerváltás után nyugdíjba vonult, majd 2008-ban Skrabski Fruzsina és Novák Tamás, a Mandiner.hu bloggerei álnéven megkeresték azzal, hogy portréfilmet szeretnének készíteni „Márok nagy szülöttjéről”, amibe belement. Ehelyett dokumentumfilmet forgattak róla, leginkább az 1956-os forradalom utáni megtorlásokban játszott szerepéről „Bűn és büntetlenség” címmel. Ezután hozta meg a magyar Országgyűlés azt a törvényt, ami kimondja, hogy az emberiesség elleni bűncselekmények elévülhetetlenek, így az 1956 utáni megtorlások levezénylőinek büntetőjogi felelősségre vonása is megtörténhet.