• Új műsorában el akar szakadni a felelgetős politikától és a gumicsontoktól.
  
• Felrobban attól, hogy rákos betegek nem jutnak be az MR-vizsgálatra, közben Matolcsy összeesküvés-elméletéről vitatkozunk.
  
• Nem szépültek meg az emlékei Simicska Lajosról, de azt mondja, az a lényeg, hogy most milyen a Hír tévé, nem az, hogy régen milyen volt.
  
• Szerinte olyan médiagépezet működik most a kormányoldalon, amilyen még soha nem volt.
  

Decemberben jelent meg a hír, hogy Kálmán Olga otthagyja az ATV-t, és a Hír TV-hez igazol. Ezután sokáig nem nyilatkozott, miközben sorra jelentek meg róla a hírek és álhírek a kormánypárti sajtóban. Az Indexen nemrég megjelent az első interjúja. Ebben arról beszélt, nagyjából ugyanolyan műsort fog készíteni a Hír tévén is, találkozott Simicska Lajossal a döntés előtt, és azért jött el az ATV-től, mert úgy érezte, váltania kellett.

Kálmán Olgával a Hír TV Szentendrei úti stúdiójában találkoztunk. Új műsora, az Egyenesen március 13-án indul. A stúdió még nincs kész, az új díszleteket még nem láttuk, a műsorvezetővel így új, szinte még teljesen üres szobájában beszélgettünk. 

Az Index-interjúban két, egymásnak kicsit ellentmondó dolog szerepel. Egyrészt azt mondta, azért jött el az ATV-től, mert sok volt 14 éven keresztül ugyanazt, ugyanott csinálni. Másrészt viszont azt, hogy most is nagyjából ugyanolyan típusú műsort fog csinálni, nem is tudna, vagy akarna mást. Szóval a lényeg mintha mégis az lenne, hogy nem akart ott maradni.

Nem ugyanazt fogom csinálni. Abból a szempontból sem, hogy más közegben, más tévénél, más kollégákkal csináljuk a műsort. És a műfaj tényleg ugyanaz, ez is hírháttér műsor lesz, de más vendégkörrel, más témákkal. Vannak itt nagy különbségek, két műfajilag azonos műsor között is.

Más vendégek, más témák? Miről lesz szó?

Sokkal inkább arra szeretnék fókuszálni, és ehhez megvannak a megfelelő szerkesztők is, hogy az igazi dolgokkal foglalkozzunk, és próbáljunk kilépni a felelgetős politikából. 

Engedjük el azt, amit a politikusok egymással művelnek - egyébként jó lenne, ha ettől ők is el tudnának szakadni. 

Persze, egyszerűbb úgy dolgozni, hogy előre megnézzük minden nap, ki milyen sajtótájékoztatót tart, és abban a témában behívunk valakit, meg valaki mást, aki erre reflektál. De ezt el kellene felejteni.

Mondok egy konkrét példát. Ha a jegybankelnök azt mondja, hogy ürgebőrbe varrt búvárok mikorfilmeket adtak át, és így akarták az amerikai ügynökök megbuktatni a kormányt, akkor nem kötelességünk ezzel foglalkozni. El tudom engedni. Ha lenne lehetőségem megkérdezni Matolcsy Györgyöt, akkor tudnék segíteni abban, hogy a néző tisztán lásson. Abba a játékba viszont már nem akarok belemenni, hogy mindenféle bizottságokat összehív-e az ellenzék, és ezeken mi történik. Ezt a témát egy 0:40-es anyagban rendezném le a híradóban, egyszerűen ott a helye. Arra már nem akarom fecsérelni a drága időt egy hírháttérműsorban, hogy ki milyen zöldséget beszél. Ennél ott fontosabb dolgunk van.

Igazi dolgok? Azért ez pont úgy hangzik, mint egy politikai kommunikációs panel.

Szakadjunk le erről. Vannak igazi dolgok, és van látványpolitizálás. Vannak gumicsontok. A gumicsontok bedobása pedig abból a célból történik, hogy induljon el a felelgetős politika, este hívják be a vendéget, mindenki foglalkozzon ezzel, és, például ebben az esetben mindenkinek égjen be az agyába, hogy a bűnös nyugat meg akarta buktatni a kormányt. Ettől szeretnék elszakadni, és ha az ellenzék nem tud elszakadni, én akkor is el fogom engedni ezt a témát.

Engem sokkal jobban érdekel, hogy például miért történhet meg az, amit a napokban olvastam: egy kolléga, akinek már el kellett volna kezdeni a rákos betegségének gyógyítását, egy hónap múlva kapott MR-időpontot. Nagy, fellengzős szavaknak hangzik, hogy “nagy társadalmi kérdések”, de igen, erről van szó. 

Fel tudnék robbanni, amikor ezt a sztorit hallom, és közben azzal foglalkozunk, hogy Matolcsy szerint jöttek-e ürgebőrbe varrt piros pöttyös fenekű gyerekek.

Rendjén való-e az, hogy ma Magyarországon rengeteg szülő érzi úgy, hogy borzasztó büszkén mondaná azt, hogy orvostanhallgató a gyereke, miközben pontosan tudja, hogy ha egyetlen pontot csúszik a gyerek felvételin, akkor soha nem lesz a családnak pénze arra, hogy kifizesse a tandíjat? És akkor nem azt fogja mondani, hogy a gyerekem az orvosin tanul, hanem hogy Dél-Angliában almát szed.

Az ilyen témák feldolgozásának biztosan egy stúdióbeszélgetés a megfelelő műfaja? Ezt inkább riportokban lehet bemutatni.

De beszélhetnek ilyen témákról politikusok is. Nem arról van szó, hogy mostantól csak ápolónők és beteg gyerekek szülei jönnek majd be. És nem is arról, hogy ki fogok menni a buszmegállóba, és ott fogok interjúkat készíteni, hogy meghalljam a nép hangját. Én hallom a nép hangját, én is ebben az országban élek. Mindannyian tele vagyunk olyan sztorikkal, amik az életünket nehezítik, amik bosszantanak minket, amiken felháborodunk. Ezekről akarok beszélgetni a politikusokkal, és nem a gumicsontokról. Azok miatt fog a néző megcsömörleni a politikától. Pedig a politika nem az ördögtől való, sőt, nagyon fontos és szép része kellene, hogy legyen az életünknek. Ez jelenti az életünk irányításába való beleszólást.

Mit tanácsol a nézőknek: amikor egy politikust néznek, honnan tudják felismerni, hogy mikor hallanak kommunikációs paneleket?

Tegye fel magának a kérdést: befolyásolja ez a téma, ez az ügy az életemet? Jobb vagy rosszabb lesz ettől az életem? Gondolja végig, mi történt vele aznap, mit hallott a munkahelyén, az okmányirodában, az orvosi rendelőben, az iskolában. 

Ha van mondjuk öt sztorija egy nap, és azok közül egyiknek sincs köze ahhoz, amit egy hírháttérműsorban hall, akkor az a műsor nem jó.

Térjünk vissza egy kicsit az ATV-hez. Volt valami konfliktus a távozás mögött?

Nem volt.

Van kapcsolat az ATV és a kormányzati kommunikáció között?

Hogy a politikai kapcsolatokat nem én alakítottam ki, és nem én fogom itt sem, az egészen biztos.

Az ATV tulajdonosi köre és a kormány között van kapcsolat?

Engem biztos nem hívtak a Nobuba ebédelni.

Mielőtt eljött az ATV-től, voltak olyan információi, hogy valami meg fog változni, valamit máshogy kellene csinálni a műsorban a jövőben?

Tényleg nem kell itt konfliktust keresni. Ha ez lett volna a helyzet, akkor nem vártam volna addig, amíg valaki megkeressen. Ha a munkámmal és a habitusommal összeegyeztethetetlen dolgok történtek volna az ATV-ben, akkor otthagytam volna, nem tudtam volna béklyó alatt dolgozni. Nem volt olyan nyomás, ami vállalhatatlan lett volna.

Németh Szilárd, az ATV hírigazgatója így fogalmazott az Indexnek adott interjúban: "vannak olyan kapcsolatok, amik minden veszekedés nélkül elfáradnak."

Nem az emberi kapcsolatok fáradnak el. Igaz emberi kapcsolatom még soha nem fáradt el. Ott az a munka kifáradt, de nem a kollégák miatt. Két szuper szerkesztőm volt, szuper segédszerkesztőm, isteni csapatban dolgoztam.

Akkor miért nem lehetett ebben a csapatban megcsinálni az igazi dolgokkal foglalkozó műsort?

Volt ott egy bejáratott műsorunk, bejáratot struktúrával, az nem erről szólt. Itt tudom megvalósítani ezt az ötletemet.

Kifejezetten ezzel a műsorötlettel kereste meg a Hír TV?

Azzal kerestek meg, hogy csináljam, amit eddig, csak még szabadabban. Ez nekem teljesen jó ajánlat volt.

Hogy fogadták itt?

Kedvesen, rendesen, aranyosan. Nagyon remélem, hogy kevesen kajálták be ebben az országban, amit a kormányzati média próbált sugallni, hogy miattam felmondási hullám indult el. Nem ezért mondtak fel kollégák, nem igaz hogy miattam kiugráltak az ablakon. Nagyon komoly szándék volt az Echo tévé részéről, hogy minél több kollégát átcsábítsanak a Hír tévéből, és nem máshonnan, hanem kifejezetten a Hír tévéből. Egyszerűen kitalálható, hogy miért. A távozások indoka nem az volt, hogy itt dolgozik Kálmán Olga.

Előfordult olyan, hogy egy új kollégával leültek volna megbeszélni, hogy igen, mi nagyon máshonnan indultunk, és voltak közöttünk korábban ellentétek, de most egy csapatban játszunk?

Kollégákkal nekem nem voltak ellentéteim. A G-nap előtti Hír tévével semmilyen kapcsolatom nem volt, de ki az, aki maradt a G-nap előtti időszakból?

Például Tarr Péter vezérigazgató-helyettes. Ő így magyarázta el a tévé korábbi működését a Médiapiac című lapnak adott interjúban: “A kormányzati kommunikációért felelős illetékesek mondták meg, mi a heti aktuális pártüzenet, mire készüljünk, mit kell a műsorokba ágyazni, kit hívjunk meg, ki milyen ügyben nyilatkozzon, hol és mit hangsúlyozzunk.” Azt is mondta: “Az igazság az, hogy kiszolgáltuk a rendszert. Csak néha megpróbáltunk sajtószerűek maradni.”

Igen, ez volt a G-nap előtti időszak. Ha Tarr Péter ezt elmondta, és nyíltan bevállalta, az azt jelenti, hogy ez volt a múlt, és innentől kezdve van a Hír tévé jövője.

A Hír TV tisztázta a nézői felé, hogy korábban miért szolgálták ki a rendszert, és most miért nem?

Mit kell ezen többet magyarázni annál, hogy megtörtént a G-nap, és kicserélődött a televízió irányító testülete? Onnantól ez a tévé valódi hírtévéként kezdett el működni. Az a nap nem annyi volt, hogy két ember összeveszett azon, hogy kinek zöldebb a kertje. Itt sokkal nagyobb dolgok történnek, mint két hajdani barátnak valami pitiáner ügy miatti konfliktusa. A Hír tévé filozófiája, a tulajdonosa filozófiája elvi alapon változott meg. Nyilván nem tudok a nevében nyilatkozni, de én úgy értelmeztem, hogy Simicska azt mondta ki, hogy ez innentől kezdve vállalhatatlan. Nem ezt akarta, nem ezért volt részese a rendszer kiépítésének.

Hadd idézzem megint Tarr Pétert. Amikor arról kérdezték, szabad-e most a Hír tévé, azt mondta: "Áldott állapot, ami talán nem is tart örökké. De addig is élvezzük a helyzetet". Mi van, ha jön a változás?

Ha az a kérdés, hogy mi van, ha Simicska és Orbán kibékülnek - ez nem fog megtörténni.

Másféle változás is jöhet. Arra gondolok, hogy ennél a tévénél egyszer már elismerten az volt a szempont, hogy pártérdekeket szolgáljanak, nem az, hogy médiát csináljanak.

De mostantól már az a szempont. Kritikus, igazi hírtelevízió. És nem ilyen, vagy olyan ideológiai elvek mentén működő hírgyár. Az alapító azt mondta, nem, ezt nem akarom. A Fidesz felépítése és kormányzásra juttatása bizonyos szintig volt vállalható Simicskának, aztán kimondta, hogy ennek nem akar részese lenni. Ez szerintem mindenkinek világos ebben az országban.

Az Indexnek azt mondta, találkozott vele. Milyen volt ez a találkozó?

Elmondta, miért szeretné, ha itt dolgoznék, és nagyon hamar megegyezésre jutottunk.

Rendben van az, hogy egy ember, aki évtizedek óta erősen befolyásolja a közéletet, korábban kormányközeli pozícióból, most pedig médiatulajdonosként, soha nem szerepel a nyilvánosság előtt, nem lehet neki kérdéseket feltenni?

Korábban nekem is lettek volna kérdéseim hozzá egy interjúban. Egyébként ő, mint alapító tulajdonos a napi munkába nem szól bele. Erről akkor miért nyilatkozzon?

Schlecht Csaba, a Lánchíd Rádió főszerkesztője azt nyilatkozta, hogy Simicska néhány hetente tart értekezleteket neki, illetve a Magyar Nemzet és a Hír tévé főszerkesztőjének. "Abszolút képben van" - mondta Schlecht.

Engem nem hívtak ilyen értekezletre.

Ezt értem, de azért látszik, hogy nem igaz az, hogy egyáltalán nincs köze a munkához. Lehet, hogy a napi munkába nem szól bele, de azért arról sincs szó, hogy visszavonultan, a háttérben lebeg.

Nem tudom, mi van ezeken az értekezleteken. Ha nekem lenne médiaportfólióm, én is tartanék néhány hetente értekezleteket. Nem hallottam hírét, hogy ott feladatokat osztogatnának. Nem hallottam arról, hogy kívánságlistát mondana arról, hogy ki mivel foglalkozzon. De abban nem látok problémát, hogy a vezetők megbeszélést tartanak arról, hogy melyik médium hogyan működik.

Ez a tévé, és az új műsor abból a pénzből, vagyis Simicska Lajos vagyonából működik, ami korábban az Egyenes beszédnek is rendszeres témája volt. Simicska Lajos és a közpénz viszonya, közbeszerzési tarolása a 2010-14-es ciklus egyik parlamenti slágertémája volt.

Tudtommal nem az alapító vagyonából, hanem a megmaradt piacból működik, de megmondom őszintén, ehhez nekem semmi közöm nincs. Nem jó út folyamatosan azzal foglalkozni, hogy fú, akkor most melyik média, a Hír TV meg az ATV, az Index meg a 444 milyen pénzből működik. A munkámmal szeretnék foglalkozni, és azzal, hogy ahol dolgozom, meglegyen a szabadságom, és meg tudjam valósítani azt, amit akarok. Ez megvolt az ATV-nél is, de ott sem azon töprengtem, hogy miből van a Hit Gyülekezete pénze. Most sem az érdekel, hogy a G-nap előtt, meg azóta milyen vállalkozásokat üzemeltet Simicska Lajos. Van egy tévé, ahol nagyon jó kollégákkal nagyon jó munkát tudunk végezni.

Egy kicsit túl megúszós álláspontnak tűnik azt mondani, hogy semmi sem számít, ami Simicska és Orbán összeveszése előtt történt, és semmi nem érvényes már abból az időből. Ezt a választ az Egyenes beszédben sem fogadta volna el.

Ez a tévé megváltozott. Vállalhatóvá vált, hiszen végre nem ideológiai, hanem szakmai alapon működik, és ennek én most fogok részévé válni. Azzal foglalkozzam, hogy mi volt a múltja, és miért gondolta akkor Simicska Lajos és az akkori irányító testület, hogy mit kell csinálniuk? Én ezzel nem tudok, nem is akarok foglalkozni. A G-nap mérföldkő volt ennek a tévének az életében. 

Persze ez nem jelenti azt, hogy az emlékeimet kitörölte, meg nem történtté tette a múltat.

Viszont eltelt két év a G-nap óta, ez a tévé, a kollégák bizonyítottak, úgyhogy innentől kezdve, én a jelennel foglalkoznék inkább, és a jövőnkkel.

És meddig működik jelenlegi formában a Hír TV?

Nem kérdeztem meg Simicska Lajost, hogy mennyi pénze van. Köszönjük szépen, jól vagyunk. Az csak kormányzati sugallatra létrejövő pletyka, hogy csak 2018-ig van pénz.

Megint szeretném Schlecht Csabát idézni: ő azt mondta, Simicska 2018 végig tett félre pénzt a Lánchíd Rádió, a HírTV és a Magyar Nemzet működésére.

Nem arra készülünk, hogy másfél-két évig fogjuk kihúzni. Ez egy működőképes televízió.

A szintén Hír tévés Veiszer Alinda nemrég azt mondta egy nyilvános beszélgetésen, hogy otthon úgy számolnak, bármikor vége lehet egy pillanat alatt a mostani munkájának. Mondjuk a 444-es Ács Dani is ott volt ezen az eseményen, és ő is azt mondta, otthon így vannak ezzel.

Ma Magyarországon nem így van mindenki ezzel otthon? Ha konzervgyárban dolgozol, vagy egy húsüzemben, bármikor mondhatja a tulajdonos, hogy mostantól nem csirkezuzát daráltatok, hanem sörfőzéssel foglalkozom? Ilyen világot élünk. Nem azzal kelünk-fekszünk otthon, hogy mikor lesz vége ennek. Hány helyen voltam már, aminek egyszer csak vége lett? Ha ez történik, akkor tovább kell lépni, de nem úgy megyek dolgozni minden nap, hogy ezen gondolkozom.

Gondolom, lesznek bőven jobbikos vendégek is a műsorban, ahogy az Egyenes beszédben is voltak az utóbbi időben. Amikor 2013-ban beszéltünk, még elvi kérdésnek nevezte, hogy nem hív meg jobbikosokat.

Aztán jött egy 2014-es választás. Született egy eredmény, ami beláttatta az ATV tulajdonosi testületével, hogy nem lehet szembemenni a választói akarattal, ami egyben a nézői akaratot is jelenti. Ha a választók azt mondják, hogy ennek a pártnak a döntéshozók között a helye, nem tehetjük meg, hogy mi meg hallgatunk róla.

Igen, de korábban azt mondta, hogy ez elvi kérdés.

Nem az elvek változtak meg. Ugyanaz a helyzet, mint Simicskával és a G-nappal kapcsolatban. Történt valami, ami alapján máshova pozícionálható az illető, a Jobbik esetében pedig a párt média szerepeltetését kellett átgondolni. A választási eredmény nem változtatta meg a véleményemet az általuk képviselt politika nagyon sok részéről. Nem válik meg nem történtté, amit korábban mondtak. Arról beszélünk hogy egy tévé kiket mutat be tájékoztatás céljából. Mondhatja egy médium, hogy úgy teszek mintha nem lennének?

Persze, van olyan, hogy megváltozik a helyzet, és megváltozik valakinek a véleménye. Épp ezért kérdezem, hogy utólag nem tűnik-e túlzásnak a Jobbikkal való szóba nem állást elvi kérdésnek nevezni. Nem azt mondták, hogy “a Jobbik jelenlegi politikája elfogadhatatlan”, hanem ezt valami általános érvényű erkölcsi kérdésnek állította be.

Szerintem valakinek a politikájáról kimondani azt, hogy elfogadhatatlan, az leginkább elvi kérdés. De, jó, tegyük fel, hogy túlzás volt. Ha igen, akkor a 14-es szereplésük beláttatta az ATV vezetőségével, hogy túlzás volt azt gondolni, hogy mi az elveink alapján eldönthetjük valakiről, hogy jöhet-e. De ahhoz, hogy ezt a döntést meghozzuk, kellett az, hogy lássuk, a nézők nagy többsége nem így gondolkodik, nem úgy tartja elfogadhatatlannak, ahogy az ATV vezetősége.

Nézzük ezt az egészet egy átlagos néző szemével. Azt látja, hogy a Hír TV az egyik pillanatban Fidesz-propagandát ad, a következőben Orbán vejét üldözi, az RTL Klub az egyik pillanatban nem foglalkozik politikával, a következőben Felcsútról jelentkezik be, az ATV az egyik pillanatban elvi kérdésnek nevezi, hogy a Jobbik nem szerepelhet, a következőben a konditeremben mutogatja Vona Gábort. Közben az Origo az egyik pillanatban egy normális hírportál, a következőben kézivezérelt propagandafegyver, és akkor a köztévéről, a TV2-ről és a többiről még nem is beszéltünk. Miért ne mondja azt a néző az egész médiának, hogy tudjátok mit, akkor egy szavatokat sem hiszem el?

Miért, egy néző esetében nincs olyan, hogy megváltoztatja a véleményét, és egyszer egyik pártra szavaz, aztán a másikra? Egy médiumnak ugyanúgy lehet döntése azzal kapcsolatban, hogy hova helyezi a hangsúlyt, mennyire kritikus, vagy egy vállalhatatlan eszméket valló pártnak nem ad felületet. Ezek is ugyanolyan döntések, mint egy választó esetében. Így alakul az élet. Ha az a kérdés, hogy jól tette-e korábban az RTL Klub, hogy irtotta a politikát, főleg a kritikus politikát a híradójából, akkor azt mondom, nem tette jól. Sokkal jobb lett volna, ha mindig is ilyen műsort csinálnak. Aztán alakult az élet, és a vezetés hozott egy döntést, hogy akkor mostantól ezt másként fogjuk csinálni. Ez ugyanígy megtörténik egy választó fejében is.

Ez a döntés pedig a cég gazdasági érdekeivel függött össze, ahogy több más esetben is azt látjuk, a változás gazdasági érdekek mentén történt.

Akkor viszont tök jó, hogy ez a gazdasági változás bekövetkezett, mert onnantól elkezdtek sokkal szakmaibb munkát végezni.

Akkor a média végső soron ugyanúgy működik, mint a politika?

A média nem áll a politikán felül, a média is a politikát és az országot megélő emberek halmaza. Változik a hangsúly a médiában, mert változik a hangsúly az emberek életében. Velem, mint választópolgárral is előfordult már, hogy megváltozott az álláspontom egy politikai párttal kapcsolatban. Egy megrögzött MSZP-s mondhatja azt, hogy mostantól a Fideszre fogok szavazni, vagy fordítva. Mondhatja valaki azt, hogy csalódtam, mert nekem hazudtak, ezentúl mást fogok támogatni.

Az azért egyértelmű, hogy van egy általános bizalmi válság a médiával szemben. Egyébként nemcsak nálunk, az egész világon. Amerikában választást lehet nyerni azzal az üzenettel, hogy a média hazudik.

Van bizalmi válság, de az nem ebből adódik. Ezeket a változásokat a nézők még át tudják élni a saját személyes sorsuk alapján. Ez önmagában még nem okoz bizalmi válságot.

Sokkal nagyobb válságot okoz, amit most lát a néző: hogy sokkal nagyobb már a kormányzati befolyás alatt lévő média aránya, mint a befolyás alatt nem lévőé. Kicsiben ezt példázzák a felmondásom körül megjelent hírek. 

Nem arról volt szó, hogy egy-egy magányos blogger elkezdett gyalázni, hanem egy kormányzati gépezet lépett működésbe. Több száz kollégánk dolgozik ebben a gépezetben. Több száz. 

Akiknek már nem is kellett kérdés, bár feltételezem, hogy utasítás igen, de lehet, hogy már maguktól is tudták, mit várnak el tőlük, például azt, hogy velem kapcsolatban bármit leírhatnak. És ha kitaláltak valamit az íróasztaluknál, a fizetésemről vagy bármiről, onnantól öt perces időközönként vette át az összes többi kormányközeli oldal.

Igen, de nem a semmiből jutottunk el idáig. Nem az történt, hogy voltak a tiszta, ártatlan médiaviszonyok, majd egyből megérkeztünk a mindent leuraló propagandába.

De az sem igaz, hogy ez mindig is így volt. Ilyen gépezet, mint most még soha nem működött. Ez egy központilag irányított médiarendszer, ami a társadalom összes rétegét el tudja érni. Azt is, aki bulvárra vágyik, azt is, aki csak reggel bekapcsolja a rádiót, este meg kikapcsolja. Nincs olyan szeglete a társadalomnak, amit ne érnének el vele. A hallgatók és nézők pedig nem fogják azt mondani, hogy akkor az egész média hazudik, és kikapcsolják az egészet. Észre sem veszik, hogy milyen irányítottan kapják a híreket. 

Nem elegük lesz, hanem beletörődnek. 

És ezt nem azért mondom, mert rosszat gondolok a közönségről. Egyszerűen nagyon kevés lehetőségük van arra, hogy a valóságot megismerjék.

Az Egyenes beszédnek a legnagyobb hatása a baloldali nyilvánosságra volt. A 2018-as választásra készülve kezdődik újra az Egyenesen című műsorban a 2014 előtt lement összefogás-vita, üzengetés, nyilatkozatháború?

Hogy az ellenzék mit akar, azt nem tudom, majd kiderítem a műsorban. A választók 2014-ben biztosan kimondták erről a véleményüket.

A baloldali pártoknál ez a műsor volt a politika elsődleges fóruma, sőt, mintha a politizálást magát tekintették volna egyenlőnek azzal, hogy “bemenni az Egyenes beszédbe és mondani valamit”. Mit lehet a 2014-es viták tanulságaiból hasznosítani, hogy most kevésbé legyen parttalan ez az egész?

Ennek azért praktikus oka is van, itt tudták a nézőket elérni. De a vitákat nem én generáltam. Én a 2014 előtti vitákból csak annyit tudok levonni újságírószakmailag, hogy igyekszem jobb interjúkat készíteni. Nekem a politikusok csak a munkám részei. Egyébként az összefogás-téma önmagában nem gumicsont. Továbbra is be fogjuk mutatni, hogy mire készülnek a pártok. Az egészségügy, az MR-időpont, az oktatás, a dél-angliai almaszedés, és az ellenzéki stratégiák, ez így mind együtt a politika, és mind részei lesznek a döntésnek, amit a választók meghoznak majd a 2018-as választáson.

Mit gondol Sándor Mária történetéről? Az ő ismertségében fontos szerepet játszottak az ATV-s interjúk.

Nem mernék véleményt mondani erről. Nem beszéltem vele, amit erről tudok, számomra azt tükrözi, hogy iszonyatos lelki válságba, érzelmi mélypontra került, de nem venném a bátorságot, hogy véleményt formáljak. Nagyon megkedveltem Máriát, és bármikor várom a műsoromba, ha ő is úgy gondolja.

Többször is előfordult az utóbbi években, hogy a semmiből előléptek új szereplők Horváth Andrástól a tanármozgalomig, és eleinte óriási lelkesedés vette körül őket, aztán eltűnt mellőlük a támogatás.

Igen, újra és újra előfordul, hogy felkapnak valakit, az általuk képviselt ügy ráadásul még fontos is, aztán mégiscsak eltűnnek ezek az emberek. 

Ami ebben dermesztő, az a szolidaritás hiánya. 

Ez az igazán fájó, a sokat emlegetett fotelforradalmár-szindróma. Amikor egy Sándor Mária, vagy egy Pukli István feltűnik a maga őszinteségével és szakmai hitelével, és az oktatásból, és az egészségügyön belülről, hitelesen beszélnek, mégsem tudnak tartósan tömegeket megmozgatni. Ez pedig már rajtunk, állampolgárokon múlik, és nekünk, a médiának is van felelősségünk ebben.

Az is hozzájárulhat ehhez, hogy amikor feltűnik egy-egy ilyen szereplő, akkor szinte mindig ugyanaz történik. A kormánymédia elképesztő erőket mozgósít, hogy támadja és lejárassa, a média többi része pedig inkább kritikátlan szurkolással veszi körül. Emiatt pedig torz képek alakulnak ki.

Biztos, hogy van felelősségünk abban, hogyan alakítjuk a megjelenésüket. De az is biztos, hogy az emberek sokszor úgy vannak vele: de jó, hogy felállt valaki, és elmondta ezt, akkor nekem már nincs is dolgom. Felemelünk hősöket, megnyugszunk, hogy elintézik helyettünk a dolgokat, aztán ha ezek a hősök már nem bírják, akkor azt mondjuk, hogy na ebben sem lehet már bízni, ez is ennyi volt.

Mit lehet ezzel kezdeni?

Nem tudom. Tényleg nem.

Ha ma este fel lehetne tenni három kérdést Orbán Viktornak élő adásban, mik lennének azok?

A legfontosabb mindig az első kérdés, az határozza meg az egész beszélgetést. Pláne egy miniszterelnöki interjúnál. Úgyhogy ha most kiderülne, este jön Orbán Viktor, órákon keresztül azon gondolkodnék, mi legyen az első kérdés. Azt hiszem megkérném, meséljen arról, hogy ő hogyan érzi magát ebben az országban.