Nem hagyták nyilatkozni a Dózsa László-plakátért felelős történészt, végül közös megegyezéssel távozni kényszerült

Újabb érdekes, sokatmondó fordulat történt a nagy „Pruck Pál és mindenki kontra Schmidt Mária és Dózsa László”-vitában. De mielőtt rátérnénk a lényegre, foglaljuk össze, mi történt tavaly ősz óta. Aki tökéletesen képben van, az ugorjon a Találtak egy felelőst címhez, onnan jön a legújabb fordulat.

Egyszerű hiba vezetett Schmidt Mária élethalálharcához

Az 1956-os emlékévre készített plakátok egyikén Dózsa László színész-rendező neve szerepelt az egyik fegyveres fiatal képénél, holott valójában az azóta elhunyt Pruck Pál látható a fotón. Ezt állította régebben ő maga, a családja is most, és minden képes bizonyíték is erre utalt, például a képet készítő fotós is Pruck Pál nevét írta a kép alá.

Schmidt Mária, az 1956-os emlékévért felelős kormánybiztos, a Terror Háza Múzeum igazgatója – aki azóta a Figyelő tulajdonosa is lett – ennek ellenére beleállt a sztoriba. A kormányoldal Pruckot nyilvánosan hazug bűnözőnek nevezte, és kitartott Dózsa László mellett, pedig a rendező 56-os sztorijai teljesen hiteltelenek, illetve más ügyben is állított hasonlóan meredeket. (Az ügy a kormány 1956-hoz való hozzáállása miatt is szimbolikus jelentőségű lett, volt benne minden a kormányzati pénzszórástól a mítoszgyártáson és a bohóchősön át a szakértelem hiányán keresztül a hatalmi arroganciáig.)

Schmidt ősz végén a Klubrádióban azt mondta, indítványozta, hogy „az [19]56-os Intézetet utasítsák arra miniszteri szinten, hogy az 1956-tal kapcsolatos emblematikus fényképeket azonosítsák be”. Azt ígérte, ha kiderül, hogy tévedtek, és tényleg Pruck van a fotón, bocsánatot kér a családjától, és kicserélik a nevet a plakátokon (amik addigra szinte mind lekerültek már).

Schmidt Mária és Dózsa László egy áprilisi képregény-bemutatón a Terror Háza MúzeumbanFotó: 1956-os emlékév/Facebook

Közben kiderült, hogy az 56-os Intézet történészei fegyelmit kaptak, amiért nyilatkozni mertek Pruck Pál ügyében, Schmidt pedig még áprilisban is felvállalta Dózsa Lászlót egy rendezvényen a Terror Házában.

Áprilisra elkészült a jelentés, ami arra jutott: egyértelműen Pruck Pál van a fotókon, és nem Dózsa László.

A jelentés, ami több írásos bizonyítékot is felhozott, illetve a fiatal Pruck Pálról készült többi 1956-os fotót is megvizsgálja, egyértelműen arra jutott, hogy nem Dózsa László, hanem Pruck Pál szerepel a képen.Fotó: 56-os Intézet / rev.hu

A hírre a Terror Háza Múzeum azt a választ adta, hogy „az 1956-os Intézet anyaga egyetlen új szempontot, adatot vagy tényt sem tárt fel”, tehát Schmidt Mária nem kér bocsánatot. Május végén a vizsgálatról egy fideszes blognak azt mondta: „Semmiféle vizsgálatot nem folytattak. Összecsaptak egy botrányos pamfletet, tele mondatszerkesztési és helyesírási hibákkal. Maga Rainer M. János, és az intézet munkatársai is sokszor azonosítottak be tévesen 56-os hősöket, vagy helyszíneket. Persze mindez nem számít, csak hogy ügyeket kreáljanak. Dózsa egész életében kiállt a forradalom mellett, Pruck megtagadta azt és a kádári propaganda szolgálatába állt. Azon a kamaszkori fényképen egy forradalmár van. Dózsa László családja szerint Dózsa, Pruck Pál családja szerint Pruck. Az a ballonkabátos, vállán puskát hordó srác akkor a szabadságot védte, akárhogy is hívták őt. Ennek a szabadságszeretetnek az emlékét akarták megtámadni, és hát a fotó egy jó ürügy volt a támadásra.”

De ezzel még mindig nem ért véget az ügy.

Találtak egy felelőst

Pár hete prof. Horváth Miklós hadtörténész, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatója, az MTA doktora, az 1956-os emlékév történészszakmai vezetője távozott a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásért felelős közalapítványtól. Információink szerint a távozása kapcsolatban állt a Dózsa László-plakát körüli botránnyal. Kedd reggel megkerestük Horváth Miklóst az üggyel kapcsolatban, de nem kaptunk választ.

Éppen aznap este viszont a lejárató cikkeiről ismert Kovács András nevén megjelent az Origóban egy cikk, ami szerint a közalapítvány kuratóriumi ülésén szó volt arról, hogy beadta a felmondását. Az Origo szerint „a felmondás hátterében az Emlékév lejáratása érdekében, a még 2016 decemberében indított sajtótámadás áll”. A cikk szerint Horváth a plakátkampány előtt egyértelműen, írásban Dózsa Lászlót azonosította be a fotón, és nem jelezte, hogy egyéb források alapján más személy neve is felmerülhet, majd miután Dózsa László írásos nyilatkozattal is megerősítette, hogy a képen ő van, a közalapítvány a beazonosítást sikeresnek tekintette.

A cikk szerint Schmidt Mária beszámolt arról, hogy „kordokumentumokból és egyéb szakmai anyagokból nyilvánvaló: csak további hosszas kutatómunka eredményeképpen kerülhet nyugvópontra a kérdés, hogy Dózsa László színművész-rendező vagy az elhunyt Pruck Pál, netalán egy harmadik, ez idáig ismeretlen személy kamaszkori fotója szerepel-e az emlékév kritizált plakátján”.

Fotó: amagyarhonvedseg/Youtube

Az Origo cikke alapján Horváth Miklósnak kell elvinnie a balhét. Bár meg nem szólaltatták, olyanokat írnak, hogy:

  • „Miután a köztéri kampány hatására jelentkező Pruck-család újabb adalékokkal szolgált, azonnal megkezdődött ezen új források vizsgálata és értékelése, mely munka jelenleg is tart.”
  • „A kuratórium osztja Schmidt Mária álláspontját, hogy a magyar sajtónak az emlékévet lejáratni szándékozó képviselői – néhány politikailag elfogult történésszel karöltve – magát a forradalom és szabadságharc történeti jelentőségét, a hősiesen küzdő pesti srácok és lányok emlékét vették célba, lehetetlenné téve a higgadt, tudományos vita lefolytatását.”
  • „A kuratórium méltányolja Schmidt Mária álláspontját, miszerint felettes vezetőként egy személyben kellett vállalnia a nem kellő gondossággal és szakmai alapossággal végzett munka miatti kritikát, ugyanakkor leszögezi, hogy a pontatlanságával kritikai felületet nyújtó Horváth Miklós professzor egyetlen alkalommal sem vállalta, hogy álláspontját megvédje, vagy hogy azt – az akadémiai életben megszokott módon – a tudományos nyilvánosság előtt fölülvizsgálja.”

Nem nyilatkozhatott, de a szerződését meghosszabbították, végül mégis távozni kényszerült

Az Origo cikke után újból írtunk Horváth Miklósnak, hogy ha már abban nem nyilatkozott, esetleg a 444-nek szeretne-e reagálni a leírtakra. Horváth válasza:

„Professzor Schmidt Mária főigazgató Origóban megjelent nyilatkozatára mindössze annyiban szeretnék reagálni, hogy ahogy Kovács András, úgy a médiák részéről más sem mutatott érdeklődést e szakmai – hangsúlyozom kizárólag szakmai – kérdéssel kapcsolatos véleményemre.

A Közalapítvány vezetése – holott erre lett volna lehetősége – sem látta szükségét annak, hogy a véleménynyilvánítás feltételeit megteremtse.

Miután a kérésemre közös megegyezéssel megszűnő szerződésem június 17-ig érvényben van, így a Főigazgató Asszony nyilatkozata ellenére is tartva magamat a szerződésben foglaltakhoz – de elismerve, hogy a Pruck-család jelentkezéséig nem rendelkeztem olyan adattal, ismerettel, amely alapján Dózsa László képpel kapcsolatos állításának tartalmát szakmai alapon újra megvizsgálhattam volna – nem kívánok élni a a további véleménynyilvánítás lehetőségével.

Az talán nem sérti a szerződésben foglalt titoktartási kötelezettséget, hogy kijelentsem: a közös megegyezéssel kérésemre június 17-i hatállyal megszűnő szerződést 2017. január 1-jén – az ügyben vezetői körben november-december hónapban kifejtett szakmai álláspontom ismeretében – kötötte meg újabb egy éves időtartamra a Közalapítvány illetékes vezetője.”

Horváth válasza szerint tehát a hadtörténészt nem hagyták nyilatkozni az ügyben, viszont – már akkor, amikor tudták, hogy baj van a plakáttal – meghosszabbították a szerződését. Végül mégis távozni kényszerült.