Lezárult a Tépőzár. Eltelt harminc nap marihuána nélkül. A Kék Pont Alapítvány a Száraz November mintájára megszervezte a Tépőzárat, ami arról szól, hogy azok a rendszeres marihuána-fogyasztók, akik beszállnak a programba, március 22. és április 20. (420) között egyáltalán nem szívnak. Dávid Ferenccel beszélgettünk, az alapítvány munkatársával.

Mennyire érinti a magyar társadalmat a napi szintű szívás?

Tömegeket érint. Vastagon. Ez egy nagy probléma. Főleg az utóbbi időben.

Milyen füvet szívnak Magyarországon?

Lámpás, megizmosított, beltéri növényt. Itt nincs olyan piac, mint az USA-ban, hogy pontosan tudod, hogy milyet szeretnél vásárolni. Kapsz valamilyen cuccot, de ez olyan, mintha nyersen ennéd a tésztát. Az Egyesült Államok meg olyan, mint egy pékség, van kifli meg minden más.

Hogy néz ki most a piac?

Azáltal, hogy felépült a határzár, a balkáni útvonal megszűnt. Ezen keresztül érkezett az olcsó marihuána Albániából, ahol nagy kiszerelésben a fű grammját akár 5o forintért is meg lehet kapni. A másik forrás a vietnami termesztőktől eredt. Őket a rendőrség kiszorította Magyarországról, átmentek cseh és szlovák területre, és onnan szórnak. Az unión belül szabadon árulnak vissza ide. Jelenleg stabil a piac Magyarországon. Nincsen fennakadás.

Mennyien vehettek részt a Tépőzárban? Nyilván nincsenek pontos számok, hiszen kevés fogyasztó vállalja a kockázatot, és például a Facebookon inkább nem jeleznek vissza.

Nem is szabad. Ezért is gondoljuk, hogy a Tépőzár egy magányos harc. Amíg a Száraz Novemberben a kollektív öngondozásról szól, addig a Tépőzár az egyéni útról. Ugyanakkor az alkohollal szemben könnyebb út is. Ha valaki le akar jönni a spangliról, az egy két hónapos vágta. Az alkohol esetében ez jóval hosszabb idő. Akár évekbe is telhet, és segítség nélkül pokolian nehéz. Ez azt is mutatja, hogy itt az addikció kisebb. A facebookos elérésekből arra következtetünk, hogy százas nagyságrendben vettek részt a Tépőzárban. Ez hasonló az első Száraz November számaihoz. Úgy látom, hogy azok vágtak bele, akik nagyon régóta szívnak, akikben már egy ideje megvolt a gondolat, hogy lehet, hogy ez para, akik már kaptak egy-egy visszajelzést a környezetüktől, a családtól.

Mi értelme van harminc napra leállni a szívással?

A Száraz Novemberben az emberek megtanulnak az alkoholra nemet mondani. Nem azért nem isznak, mert terhesek vagy mert kocsival vannak, hanem mert Száraz November van. Ha ezt egy hónapig mondod, akkor megtanulod a nemet mondást. Itt is ez történik. Azt tudod mondani, hogy tépőzárazol. Mindkettő az öngondoskodást erősíti, a különbség a büntetőjogi felelősségben van, meg abban, hogy a marihuána esetében újratanulható a kontroll, az alkoholnál nem. Ha az alkoholnál elveszíted a kontrollt, azt már nem tudod újra tanulni. A fűnél be lehet húzni a féket, azt lehet mondani, hogy mostantól csak hetente szívok.

Én azt várom, hogy akik végigcsinálták a Tépőzárat, azok mind át fogják értékelni, hogy mi a viszonyuk a szíváshoz. Azt gondolom, hogy sokan a napi használattól el fognak távolodni.

Mik az elvonási tünetek?

A dohánynak van fizikai elvonási tünete, a zöldnek nincs. A nagyon erősen megélt sóvárgás vált ki pszichés tüneteket, de olyanok, mint az alkoholnál vagy a heroinnal, olyanok nincsenek. De ez a kokainnál sincsen, szóval ez nem jelent semmit, a kattogás ettől még nagyon rossz. A marihuána utáni sóvárgás gyerekjáték csilingelése ahhoz képest, hogy a heroin, a kokain vagy az alkohol hogyan kér számon, amikor azt mondja, hogy figyelj, ha most nem iszol meg egy felest, akkor darabokra hullasz.

Milyen stratégiákkal lehet átvészelni ezt a harminc napot?

Sokan a Tépőzár alatt, akik már nem dohányoztak, csak szívtak, most visszaestek a cigibe. Nocsak, nocsak, kiderült, hogy ők mégiscsak dohányoztak, és most a dohányzás elvonási tüneteivel küzdenek. Jövőre fel kell az embereket készítenünk, hogy aki nem dohányzik, csak spanglizik, az készüljön rá, hogy a dohánydémon erősebb lesz.

Nagyon fontos azt látni, hogy Magyarországon az emberek jointot szívnak. És ez nagyon nem ugyanaz, mintha pipából szívnának vagy vaporizátort használnának, mert benne van a dohány. (A vaporizer a gőzbe juttatja a hatóanyagot, míg drasztikusan csökkenti az egyéb, belélegzett méreganyagokat.) Régóta próbáljuk az embereknek elmondani, hogy ha szívnak, akkor ne jointot szívjanak. A digitális pipa, de akár egy egyszerű kis hasis pipa, még mindig kevésbé okoz függőséget, mint a dohányra, egy addiktív szerre rátenni a zöldet.

Miért rosszabb a joint?

A joint papírba csomagolt, magas hőfokon elégetett dohánnyal kevert marihuána. A jointozás szűrés nélkül a teljes füstgáz hamuig szívása mindenféle barbár eszközzel.

A jointot tekinthetjük külön drognak. Van a marihuána, van a dohány és van a joint, a kettőnek a keveréke. Ha ketté tudja valaki választani, azt tudja mondani, hogy „mostantól dohány nélkül fogom ezt folytatni” akkor az lesz a legnagyobb felismerése, hogy elfelejt este betépni. Érdekes kérdés, hogy vajon az egészségesebb vagy biztonságosabb marihuánahasználati eszközök el tudnak-e terjedni és kiderül-e, hogy marihuánat szívni magában nem is annyira nagy kaland, mint amekkorának korábban gondoltuk.

Onnantól kezdve, hogy a marihuána kikerül a dohány közegből, visszatérnek a kreativitást nyújtó hatások, szemben mondjuk a szorongást keltő hatással. Mert alapvetően a marihuana jointban használva szorongást keltő szer. Míg az alkohol inkább egy gátlásoldó szer, a joint inkább egy gátlásszerző szer. Kevesebb dolgot teszel meg, ha beszívsz és inkább vagy parásabb.

Milyen hatásai vannak a mindennapi szívásnak?

Ha egy párból az egyik szív, a másik nem, abból mindenképpen párkapcsolati zavar lesz. Azt nem nagyon lehet megúszni. Állandó konfliktusforrás: A nyaralásra hogyan viszed magaddal a cuccot, hogyan nem viszed? Miért kell szívni? De a szívás előhozhat asszexualitást, kialakul egy halogató életmód, alulmotiváltság, később szorongásos tünetek. A napi rendszerességű marihuána használatból nem lehet jól kijönni. Nem tudsz produktív maradni vele, mert a kreatív energiáidat mind felemészti. Azt gondolom, mindenkinek az egyéni mértékletesség útján kell járnia, de a fűnek az elfogadható használata, a havi pár alkalom. De az alkoholnak is vagy annak még kevesebb. Ezeknek a szereknek a napi rendszerességű használatában elveszíti az ember az örömét, és funkcionális szerré válnak: „ettől alszom, ezzel működöm”.

Többen vennének részt a Tépőzárban, ha nem lennének büntetőjogi következmények?

A láthatóság minden felépülésnek a motorja, az hogy megtudjam valakiről, hogy ő végigcsinálta a harminc napot és ez lehetséges. „Hát, ha neki lehetséges volt, húsz év szívás után megcsinálni, akkor én is megpróbálom.„ Erre is rámutat a Tépőzár, hogy milyen jó lenne ezt másokkal megosztani. De a Tépőzárral a nem szívás így is bekerül a diskurzusba. Az hogy ebből mi fog visszaszivárogni a köztudatba, az attól függ, hogy hány olyan ember lesz, aki nyilvánosan elmondja, hogy milyen volt nekik a leállás.

A Kék pont alapítványba nagyjából 90%-ban olyan emberek jönnek hozzánk, akiket a rendőrség küld. Ez nagyon nagy probléma. A mi munkánk azok számára lenne a leghasznosabb, akik azért  jönnek, mert maguktól szeretnének változtatni. Adott esetben nem is akarnak teljesen leállni, csak csökkenteni, mondjuk csak hetente szívni. Velük tudnánk dolgozni. De mivel van a büntetőjogi fenyegetettség, aggódnak, hogy mi lesz, ha kiderül, hogy szívnak. Féltik a munkájukat, így inkább leélnek egy egész életet anélkül, hogy változtatnának ezen. A Tépőzár ebben hoz változást.

Azt várjuk a Tépőzártól, hogy harminc nap pauza után már nem lesz ugyanaz, mint előtte volt. Aki abbahagyta 30 napra, jobban fogja látni, hogy mi a viszonya ehhez, hogy egyáltalán szüksége van-e a fűre, hogy van-e ezzel dolga. Ha nagyon akarta, de nem sikerült neki végigcsinálni, akkor a Kék Pontban tud segítséget kérni és két hónap múlva úgy mehet el, hogy „basszus, a fasznak szívtam!” Ha valaki akarja, akkor sétálva, gyönyörűen le fog jönni róla. Ez nem varázslat, megvannak a jó eszközeink. Sőt el sem kell jönni, online konzultáció van. Csetelve, emailezve le lehet szokni.