Szabad Január néven indít egy hónapon át tartó kampányt a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ), amivel az állami propagandamédia működésére és a tudatos médiafogyasztás fontosságára szeretnék felhívni a figyelmet. 

„Az egész világon óriási probléma a dezinformáció terjedése, de Magyarországon különleges a helyzet, mert itt az állam az, amely főszerepet tölt be az álhírek és az információszennyezés terjesztésében.” – mondta el a kampány indítékáról Kapronczay Stefánia, a TASZ ügyvezető igazgatója. 

A január egészét kitöltő kezdeményezésben kihívások segítségével szeretnék tájékoztatni az embereket arról, hogy mit tehetnek ők maguk a propaganda terjedése ellen. A cél ezen kívül az, hogy az emberek ellenállóbak legyenek az álhírekkel szemben, és a TASZ a Mérték Médiaelemző Műhellyel együttműködve ehhez eszközöket is fog adni a számukra. 

Kapronczay szerint létezik egy asszimmetria az állam és az állampolgárok között: az egyik oldalon ott az állam, amelynek rengeteg pénze és ereje van terjeszteni a propagandáját. És ezzel szemben ott az állampolgár, akinek a tájékozottság lehet az eszköze, mert ha valaki tájékozott, akkor nehezen megtéveszthető, az egyoldalú információkkal nem befolyásolható. A TASZ kampányának célja pedig, hogy kikezdjék ezt az asszimmetriát. Ehhez Deák Ferenc ismert mondását választották inspirációul: 

„Ha tőlem függene, a sajtótörvénynek csak egy paragrafusa volna: hazudni nem szabad.” 

A kampány kihívásainak egy része az egyéni médiafogyasztóra koncentrál majd: olyan feladatokat teljesíthetnek majd a résztvevők, mint például, hogy halkítsák le a tévét vagy a rádiót, amikor váratlanul az egyperces gyűlölethírek hangzanak fel, vagy ha látják, hogy a ház postaládáiba Ripost vagy Lokál van beszórva, akkor tegyenek mellé egy szórólapot arról, hogy hogyan lehet felismerni az álhíreket. 

Kapronczay hangsúlyozta, hogy semmiképp nem arról szól a kampány, hogy az emberek kevesebb hírt fogyasszanak vagy tájékozatlanok legyenek. Helyette inkább arra akarnak rámutatni, hogy függetlenül az adott sajtó politikai irányultságától és világképétől, vannak olyan objektív tényezők, melyek alapján ellenőrizhető, hogy egy szerkesztőségben független újságírók dolgoznak-e. 

Például, hogy van-e a cikknek szerzője, ellenőrizhető-e a forrás benne, világosan elkülönülnek a tények a véleményektől, vagy hogy minden érintett lehetőséget kapott-e arra, hogy megszólaljon. A TASZ ügyvezetőjének elmondása szerint jelenleg is képviselnek egy civil szervezetet, melynek az irodája előtt forgatott a közmédia, a riportban viszont egyáltalán nem kaptak megszólalási lehetőséget, így úgy juthatott el több millió háztartásba a róluk szóló riport, hogy esélyük sem volt reagálni az elhangzottakra. 

A TASZ kampányával kapcsolatban könnyedén felmerülő felvetés, hogy egy ilyen kezdeményezés leginkább csak azokat éri majd el, akik eddig is kritikusak voltak a kormánymédia tevékenységével szemben, és jóval kisebb eséllyel szólítja meg azokat, akik eddig is a fideszes sajtóból tájékozódtak. 

Kapronczay szerint viszont egyrészt a kampány során bemutatott eszközök megismerésére azoknak is szüksége lehet, akik a kormánymédiával szemben eddig is fenntartásokkal bírtak, hiszen mindannyiunkkal megeshet, hogy véletlenül egy évvel ezelőtti hírt osztunk meg a Facebookon, vagy nem nézünk utána, hogy egy fotó tényleg biztos azon a tüntetésen készült-e, amelyről a közösségi oldalas poszt állítja, és így osztjuk tovább. Most gyakorlatilag mindenkinek újra kell tanulnia olvasni, és a kampány ehhez ad majd szempontokat.

Másrészt pont azért építettek számos olyan kihívást a kampányba, mellyel a családtagokat és a barátokat kell majd elérnie a résztvevőknek, hogy szélesítsék a megszólítottak körét. A kampány felhívását ismert emberek is terjesztik majd, így az ő csatornáikon keresztül is sokakhoz eljuthat majd. 

Emellett nyereményjátékot is szerveznek a kihívások mellé, a résztvevők között az állami médiától független tájékozódási lehetőségeket, például könyvutalványokat, újság-előfizetéseket, netes streamszolgáltatások előfizetését fogják majd kisorsolni. 

Beszélgessünk róla

A TASZ januári kampányát évek óta tartó munka előzte meg: a jogvédő szervezet még 2017 végén készített egy vitairatot, melyben azt tekintették át, hogy a propagandamédiára lehet-e hagyományos sajtóként tekinteni. És arra jutottak, hogy nem, a sajtó alapkritériumainak sem felelnek meg, sokkal inkább hatalomgyakorlási eszközként kell tekinteni rájuk. Azóta a TASZ ebből az alapállásból visz pereket: például olyan állampolgárokat képviselnek, akikről készült egy felvétel egy tüntetésen, majd egy teljesen más tüntetés során, teljesen más kontextusban használta fel ezt a propagandamédia. De képviselnek olyan civil szervezeteket és állampolgárokat is, akik mondjuk felszólaltak egy kormányellenes rendezvényen, és utána ezért érte őket retorzió. 

Az idei kampányra időzítve publikálni fognak egy kutatást is, ami a hazai független sajtó fokozatos kiszorításával foglalkozik. Kapronczay szerint ugyanis a propagandamédia hatalmi eszközként való alkalmazása csak a történet egyik oldala, legalább ennyire fontos, hogy közben az állam és az állami szervek egyre kevésbé adnak át bármilyen információt az őket kérdező független újságíróknak. Ezzel pedig szintén azoknak a polgároknak a joga csorbul, akik tájékozódni szeretnének. 

A kampánytól azt várják, hogy sokaknál elindít majd egy tanulási folyamatot arról, hogy milyen kritériumok alapján lehet felismerni egy álhírt, és a jövőben jóval forráskritikusabban fognak híreket olvasni a sajtóban. És bíznak abban is, hogy lesznek olyanok is, akik felvállalják, hogy mondjuk egy családi vagy baráti vacsora idején lehalkítják a tévét, ha abban hazugságot hallanak, és beszélgetést kezdeményeznek a történtekről. Mert ezek a rejtett feszültségek rengeteg helyen ott vannak az országban, ezzel a kampánnyal pedig épp ahhoz akarnak eszközöket nyújtani, hogy ezek a feszültségek beszélgetésekben oldódjanak fel.