• Olyan kelepcébe került a brit politika, amiből csak akkor szabadulhat, ha sok képviselő teljesen mást tesz hirtelen, mint amit eddig mondott.
  
• Megszavazták 8-án, hogy nem akarnak alku nélkül kilépni az EU-ból. Aztán 15-én elsöprő többséggel leszavazták azt az alkut, amin az EU nem hajlandó változtatni. 
  
• Szerdán szavaznak a kormány sorsáról is. Ha maradhat a kormány, akkor a fenti feltételek alapján el kellene halasztania a kilépést. Ha bukik a kormány, akkor muszáj lesz elhalasztani a kilépést, mert nem lesz, aki végigcsinálja.
  
• Minden lehetséges forgatókönyv logikusan arra mutat, hogy nem lesz Brexit idén tavasszal. Csakhogy eddig sem a logika határozta meg a történetet.
  

1924 óta nem szavazták le akkora arányban a brit képviselők a kormányukat, mint kedden este, amikor határozott nemet mondtak a Brexit-feltételekre. 2017-es megalakulása óta ez volt a 28. alkalom, hogy leszavazták Theresa May kormányát a parlamentben. Szerdán este pedig arról szavaznak, hogy menesztik-e a kormányt.

Mindezekből logikusan arra lehetne következtetni, hogy a képviselők megbuktatják Theresa May miniszterelnököt, de a képviselők és frakciók kedd éjjeli nyilatkozatai alapján mégsem ez a valószínű forgatókönyv. Úgy van ugyanis kormányválság Nagy-Britanniában, hogy senki se akarja átvenni a kormányzás felelősségét. Mert a Brexitről világosan kiderült, hogy ha meglépik, akkor Nagy-Britannia gyengébb lesz, mint most. Ehhez pedig senki sem akarja adni a nevét.

Itt válik logikussá Donald Tusknak, az Európai Tanács elnökének első reakciója a keddi szavazásra: "Ha az alku lehetetlen, de senki sem akar alku nélküli kilépést, akkor kinek lesz bátorsága végül kimondani, hogy mi az egyetlen jó megoldás?"

Tusk szerint az egyetlen jó megoldás az, ha Nagy-Britannia mégsem lép ki az EU-ból. Csakhogy ehhez se akarja elegendő brit politikus adni a nevét, legalábbis egyelőre nem.

Alaphelyzet

Nagy-Britanniában hatályos törvény van érvényben arról, hogy március 29-én az ország kilép az EU-ból. A kilépésről még 2016 nyarán népszavazáson döntöttek, a kilépés ütemezéséről pedig az előző, szintén Theresa May vezette kormány javaslata alapján döntött a parlament. 

A kilépés lehet alku szerinti, vagy alku nélküli. Előbbi azt jelenti, hogy Nagy-Britannia megegyezik az EU-val, hogyan kereskedjenek, mi legyen az ott élő nem brit állampolgárokkal, stb. Utóbbi azt jelenti, hogy március 29-én Nagy-Britannia olyanná válik, mint bármelyik EU-n kívüli ország, amivel nincs átfogó együttműködési egyezménye az uniónak: vagyis a WTO vámszabályai szerint folyhat a kereskedés, és az ott élő EU-s polgárok sorsa a brit törvényhozóktól függ, stb. Sok ezer most hatályos törvény válhat ekkor érvénytelenné, ami az óvatosabb jóslatok szerint is káosszal fenyeget.

Iszonyú nehezen a brit kormány megegyezett egy alku-tervben az EU-val. Ez az alku elég gyenge lábakon áll brit szempontból, mert a legfontosabb döntéseket 2020 végére halasztanák, és közben a britek úgy hagynák ott az EU-s intézményeket, hogy azok döntései a végleges alkuig még vonatkoznának rájuk. Leegyszerűsítve: fizetik a tagdíjat, betartják a szabályokat, miközben semmibe se szólhatnak már bele, és senki sem tudja, innen hogyan tudnak majd tovább lépni. Hogy ez a kelepce hogyan alakult ki, arról itt írtunk részletesen. 

Kedden ezt az alkut szavazta le a brit parlament. Sok szempontból logikusan: a kilépést óhajtóknak ez édeskevés, a maradni akaróknak pedig feleslegesen sok. Azok szavazták csak meg, akik szerint ez a legkisebb rossz, mert formailag egyszerre hajtja végre a népszavazáson kifejezett népakaratot, de nem is hoz azonnali gazdasági és politikai válságot az országra.

Logikus, nem lesz alku. Csakhogy már ezt is leszavazták!

A mostani állás szerint az alku nélküli kilépés esélye nőtt meg, csakhogy a brit képviselők éppen január 8-án fejezték ki, hogy ezt se akarják. Aznap a kormány akarata ellenére néhány kormánypárti képviselő összefogott az ellenzékkel, és a költségvetési törvényt kiegészítették egy olyan szabállyal, aminek értelmében egy alku nélküli kilépés esetén a kormány nem költheti el a beszedett adók egy részét. 

A húzás inkább szimbolikus volt, mert a törvény tényleges gazdasági következményei csekélyek. Ám jól jelzi, hogy a mostani parlament többsége nem akar alku nélküli kilépést, és kitalálhatnak még ennél is keményebb technikákat, hogy ezt el is érjék. Ezt meg is ígérték a kormánynak. 

De ha az EU által már elfogadott alku se jó, de az alku nélküli kilépés se jó ennek a parlamentnek, akkor mi lenne jó neki? Pontosan ezt a kérdést tette fel a keddi történelmi leszavazás után Theresa May is, és ezt kérdezi az EU összes vezetője is.

Új alku? Brüsszel kizárta! 

Erre a kérdésre azért nincsen válasz, mert további megoldásoknak már nincs többsége vagy realitása. Az egyik lehetséges válasz az volna, amit többek között Boris Johnson (tavaly nyáron lemondott külügyminiszter), vagy éppen a kisebbségi konzervatív kormányt kívülről támogató, DUP nevű észak-ír párt is mond: Theresa May menjen vissza Brüsszelbe, és kössön gyorsan egy másik alkut, ami jobb feltételeket biztosít Nagy-Britanniának. 

Ezt az érvelést erősítette fel kedd délelőtt a Sun című brit lap, ami arról írt, hogy Maynek telefonon megígérte Angela Merkel német kancellár, hogy erre volna lehetőség. Csakhogy ez hazugság volt. A német kormány gyorsan közölte, hogy nem tárgyalnak újra semmit. Jean-Claude Juncker, bizottsági elnök kedd este közleményt adott ki, hogy nem tárgyalnak újra semmit. Ezt megerősítették az EU kilépésügyi főtárgyalói is, a bizottságot képviselő Michel Barnier és a parlamentet képviselő Guy Verhofstadt. Ezt megerősítette közleményében kedd este az ír kormány is, aminek kulcspozíciója van az észak-ír határ miatt az alkudozásban. Vagyis hiába verik az asztalt Londonban sokan, hogy újra akarnak alkudni, ha a másik oldal beszélni se hajlandó erről.

Az ellenzéki Munkáspárt elnöke, Jeremy Corbyn ennek ellenére szintén hajlik egy új alkura, és szerinte ha kiírnának egy előre hozott választást, és ő alakíthatna kormányt, akkor talán sikerülne jobb alkut kötnie. Hogy ezt tényleg elhiszi-e, az nem teljesen világos, mert ebben a kérdésben ő sem mindig fogalmaz egyértelműen.

Vissza az egészet? De az a nép elárulása!

A legegyértelműbben a kilépés ellenfelei fogalmaznak, akik kimondják azt, amit Tusk is kimondatna a brit kormánnyal, csakhogy ők kisebbségben vannak a parlamentben. 

Sadiq Khan londoni polgármester (Munkáspárt) szerint új népszavazást kell kiírni, és meg kell változtatni a 2016-os döntést, mert látszik, hogy nincs más megoldás. Csakhogy Khan nem képviselő, úgyhogy ebbe közvetlenül nem szólhat bele. A konzervatív és munkáspárti képviselők között vannak ugyan jónéhányan, akik egyetértenek vele, de jelenleg mindkét nagy párt vezetése azt mondja, hogy nem lehet ezt tenni, mert viccet csinálnának a demokráciából, hiszen 2016-ban a résztvevők 52 százalékra a kilépésre szavazott.

Minden irány zsákutca

Szerdán szavaz a parlament arról, hogy maradjon-e a kormány.

Ha maradhat, akkor Theresa Maynek hétfőn be kell nyújtania szavazásra egy másik Brexit-tervet a parlamentnek. Azt már az EU-s reakciók alapján láttuk, hogy másik alkut nem fog tudni benyújtani. Azt is láttuk, hogy valószínűleg leszavazza a parlament, ha azt mondja, hogy lépjenek ki alku nélkül, hiszen a január 8-i költségvetési szavazás ezt előlegezte meg. May előre megmondta, hogy ő nem ír ki új népszavazást. 

Így egyetlen lehetősége marad mostani ismereteink szerint: a március 29-i kilépési dátum elhalasztását javasolhatja. Persze egyáltalán nem biztos, hogy ez az ötlet többséget kaphat, ez leginkább attól függ, hogy az ellenzéki Munkáspárt ezt elfogadja-e, mert May a saját képviselői közül biztos, hogy nem számíthat mindenkire. A Munkáspárt vezetése ezt a tervet egyelőre nem fogadja el, mondván ők a May-kormányt akarják megbuktatni, és csak utána gondolkodni a Brexitről. De ha nem tudják megbuktatni, akkor belemehetnek az időhúzásba.

Ha viszont szerdán minden várakozással szemben a May-kormány megbukik, akkor két hete lesz a konzervatívoknak, hogy egy új kisebbségi kormányt tákoljanak össze, és ha az sem kap bizalmat, akkor feloszlik a parlament, és előre hozott választást kell tartani. Közben ketyegne a kilépés pillanatát mérő óra, és nem volna se parlament, se kormány. Ebben az esetben muszáj lenne elhalasztani a kilépést, mert még az alku nélküli távozáshoz szükséges törvényeket sem lehetne meghozni. 

Mi logikus ebben az egészben?

Vagyis ha May marad, akkor logikusan el kell halasztania a kilépést, ha pedig bukik, akkor muszáj lesz elhalasztani a kilépést. A halasztás viszont a Brexit ügyének végét jelentheti, ahogy erre May egy vasárnapi cikkében felhívta a figyelmet. 

Akik szeretnének rendszert látni a brit politika bukdácsolásában, azok ilyenkor arra emlékeztetnek, hogy a 2016-os népszavazás előtt May a maradás pártján volt. Vagyis egészen mostanáig a népfelség elvére hivatkozva nem tett mást, mint bebizonyította, hogy a nép tévedett, és elvitte a végsőkig a Brexit ügyét, hogy nekimehessen a falnak. Persze ez puszta találgatás csupán, és valószínűbb, hogy tényleg csak akkora a mozgástere, mint amilyennek látszik, és egyszerűen megoldhatatlan feladatot örökölt. Ráadásul a Brexit eddigi története azt mutatja, hogy a logikus gondolkodás nem feltétlenül jó iránytű a történet várható fordulatainak meghatározásához.