• Arra még a legpesszimistább forgatókönyv szerint sincs sok esély, hogy a brüsszelező, azaz EU-szkeptikus képviselők kerüljenek többségbe.
• Magyarországról azonban minden bizonnyal az új képviselők kétharmada brüsszelező lesz (fideszes és jobbikos), miközben a választók 51 százaléka inkább még erősebb európai integrációt akarna. 
• Teljesen átalakulhatnak a most ismert európai frakciók, és az egész kontinensen jellemző, hogy új pártok jelennek meg, és a régiek gyengülnek.
• A 2004-ben csatlakozó keleti országok közül Magyarország jóval gyengébben teljesített gazdasági szempontból, mint a többiek. 
• A magyarok, a szlovákok, a csehek és a bolgárok segítenének legkevésbé a menekülteken, nem csoda, hogy Közép-Európában megy a legjobban a migránsozás. 

A legpesszimistább számítás szerint sem lehetnek többségben a brüsszelezők

• 440 vs. 311

A Liberties.eu nevű oldal az áprilisi közvélemény-kutatások és az egyes pártok nyilatkozatai alapján kiszámolta, hogy hány EU-párti és EU-ellenes (őket nevezzük itt "brüsszelezőknek") képviselő ülhet majd a következő EP-ben. 

A fenti számítás EU-pártinak, vagyis az integrációt támogatónak veszi a néppárti, szociáldemokrata, liberális és zöld képviselőket, de úgy, hogy mindegyik frakció jelenlegi tagjaiból kiszedték az olyan brüsszelezőket, mint például a fideszesek Magyarországról (néppárt), vagy a cseh ANO tagjait (liberálisok).  

Az EU-párti többség a Zöldek nélkül is meglenne, és a brüsszelezőktől megtisztított néppárti-szocialista-liberális szövetség is elegendő lehet a többség biztosítására a szavazásokon. 

• 337 vs. 417

A Liberties számítása szerint akkor sem kerülhetnek többségbe az EU-kritikus képviselők, ha a olyan történne, amire az utóbbi hetek nyilatkozatai alapján nincs reális esély: vagyis a néppárt egységesen Orbán Viktor mögé állna, és koalíciót kötne az összes tőle jobbra álló frakcióval (jelenleg három ilyen is van), és befogadják a tőlük balra álló csoportokból az EU-ellenes hangulatra nyitott pártokat (például a cseh miniszterelnök pártját). Még ez is kevés lenne a közvélemény-kutatási átlagok alapján a teljes többséghez, hiszen csak 337-en lennének, szemben a baloldali-liberális-zöld képviselők 417 fős csoportjával.

Nem véletlen, hogy a néppárt inkább a szocialisták és a liberálisok felé nyitna, és az EU-s integráció, a szorosabb együttműködés híveivel folytatnák nagyjából az eddigi irányt. 

És az sem véletlen, hogy már nem pontos EU-ellenes erőknek nevezni a velük szemben álló, bal- és jobbszélen lévő pártokat. A Brexit körüli szerencsétlenkedés ugyanis elvette az emberek kedvét a kilépéstől az EU-ból, erről szól a következő szám: 

• 61 vs. 10 

Az Eurobarometer 2019 tavaszi felmérése szerint az EU polgárainak (Nagy-Británniában nem mértek) közel kétharmada, azaz 61 százaléka úgy tartja, hogy a tagság kifejezetten előnyös a hazájára nézve, és csak 10 százalék tartja kifejezetten károsnak az EU-tagságot (27 százalék szerint se nem előnyös, se nem hátrányos a tagság, míg 2 százalék nem tudott válaszolni). A 90-es évek elején volt utoljára ilyen népszerű a tagság (az akkor még sokkal kisebb) EU-ban.

Úgyhogy mostanra a szélen lévő pártok sem az unió szétszedését, hanem csak gyökeres reformját óhajtják. Ezért is érdemes őket brüsszelezőknek nevezni, mert az EU bürokratáit szidják a legszívesebben. A néhány éve még az eurózóna elhagyását követelő AfD, vagy a kilépést követelő Nemzeti Tömörülés, Liga és Jobbik mostanra már nem akarnak semmiből sem kilépni, csak szerintük teljesen másképpen kellene vezetni az uniót. (Arról viszont nagyon keveset beszélnek viszont, hogyan másképpen.)

Az EFCR nevű európai kutatóintézet balról és jobbról is összeszedte, hogy mely pártokat lehet a brüsszelezők közé sorolni, szélsőbalról (far left), szélső jobbról (far right) és konzervatív oldalról (conservative eurosceptics):

Táblázatukba a Fideszt és a Jobbikot is felsorolják. A módszertan alapján a magyarországi EP-képviselők több mint kétharmada EU-ellenes lesz. Miközben a magyarok 51 százaléka szorosabb integrációt akarna Európában.

Nem lehet már a mostani frakciók alapján jósolni

A Politico és Polls of Polls oldalak folyamatosan frissített előrejelzést készített az EP-választásra, amin jól látszik, hogy mennyire nem voltak könnyű helyzetben, amikor az új EP frakcióit kellett ábrázolniuk:

A mostani frakciók nevét három esetben is ki kellett egészíteniük konkrét pártokkal, jelezve, hogy kit hova sorolnak várakozásaik alapján, ugyanakkor arra is figyelmeztetve az olvasókat, hogy ezek a szövetségi rendszerek nem vehetők biztosra.

Sok jel utal ugyanis arra, hogy az európai pártstruktúra megváltozhat. Emmanuel Macron pártja (En Marche) például először jelenik meg az EP-ben, és ugyan eddig leginkább a liberálisokhoz sorolták őket, egyáltalán nem biztos, hogy a most ismert ALDE frakcióhoz csatlakoznak. Mennek a pletykák, hogy Reneszánsz vagy Európai Generáció vagy valami más néven egy új csoportot hoznának létre, ahová a liberális, szocialista és néppárti frakcióból is várnának csatlakozókat. 

Ha ők lennének globalisták, akkor nevezhetjük antiglobalistának azt a formálódó csoportot, amely az olasz 5 Csillag és a brit Brexit párt áltat meghatározott eddigi EFDD, illetve az olasz Liga és a francia Nemzeti Tömörülés által meghatározott ENF frakciók egyesülésével jöhet létre.

Egyáltalán nem szokatlan, hogy az utóbbi évtizedeket meghatározó két nagy tömb (néppárt és szocialisták) körül újraszerveződnek a politikai csoportok, de most különösen nehéz megjósolni, hogy milyen formációk alakulnak majd.

A változást jól mutatja, hogy néhány országban teljesen átalakult az öt évvel ezelőtti EP-választáshoz képest a pártrendszer. Csehországban például 16 százalék körül áll, és a második helyen futhat be a Kalózpárt, holott öt éve még a küszöböt sem érték el. Olaszországban több mint 50 százalékra számíthatnak a brüsszelező pártok összesen. Franciaországban a szavazatok felén két olyan párt osztozik majd, amelyekről nem lehet még tudni, hogy milyen frakcióba ülnek majd be, de az biztos, hogy egyik eddig ismert nagyba sem.

Az emberek nem bíznak a politikában

• 24 vs. 76 (38 + 24 + 14)

Az ECF 14 országot érintő felmérése szerint az unió lakosságának több kétharmada szerint saját hazájának a politikai rendszere, vagy az EU politikai rendszere, vagy egyik sem működik megfelelően. 

• 24% szerint a hazai és az EU-s politikai rendszer is jól működik. Többségükben 50 év körüliek, az átlagnál valamivel jobban élnek és több iskolát végeztek, valamivel több köztük a férfi mint a nő, és a legtöbben Németországban, Dániában és Svédországban élnek közülük.
• 38% szerint nem jó a hazai és az EU-s politikai rendszer sem. Többségük 50 feletti, több köztük a nő mint a férfi, Franciaországban, Olaszországban és Görögországban vannak a legtöbben, és ők is az átlagnál kicsit jobban élnek.
• 24% szerint a hazai politikai rendszer megbukott, de az európai megfelelően működik. Ez a legfiatalabb átlagéletkorú (41 év) és a legszegényebb csoport a négyből, a legtöbben Magyarországon, Lengyelországban, Romániában, Szlovákiában és Spanyolországban élnek közülük.
• 14% szerint a hazai politikai rendszer jó, az európai viszont nem működik. A legtöbben Dániában, Ausztriában és Olaszországban élnek ebből a csoportból, és nekik a legmagasabb az átlagéletkoruk. Különösen jellemző rájuk, hogy jobboldali pártokra szavaznak.

Ez óriási elégedetlenséget jelent, hiszen az európai választók 76 százaléka legalább az egyik rendszert nem tartja megfelelőnek. Nem csoda, hogy új pártok jelennek meg, a régiek kopnak, és új szövetségi rendszerek alakulnak. Nagyon sokan ábrándultak ki a politikából és a politikusokból Európában az utóbbi években.

Recseg - ropog a régi struktúra, és az új erők egyre inkább a globalista - antiglobalista felosztásban helyezik el magukat, szemben az eddigi szociáldemokrata - kereszténydemokrata felállással. 

Akik szerint nem kell segíteni

Magyarországon az a sajátos helyzet alakult ki, hogy bevándorláspárti és bevándorlásellenes erőkre osztotta fel az európai politikát a kormány, annak ellenére is, hogy kifejezetten bevándorláspárti programmal egyetlen komoly európai párt sem lépett elő, és az EU-ba érkező menekültek száma meredeken esik. Már olyan kevesen jönnek, mint 2014-13-ban, amikor a magyar kormány még a "rezsicsökkentő és rezsiemelő" felosztást ajánlotta a hazai választók figyelmébe.

Több különböző felmérés szerint is a közép-európaiak ódzkodnak a leginkább attól, hogy másmilyen emberek költözzenek a közelükbe. E felmérések közül az egyik:

link Forrás

Valószínűbb, hogy nem Orbán Viktor keményítette meg a választói szívét, hanem errefelé eleve ilyen világ van. Csak a volt kommunista országokban van 50 százalék alatt a segítséget elutasítók aránya, és csak Csehországban jelentősen nagyobb az elutasítók aránya, mint Magyarországon. Így alakulhatott ki, hogy Közép-Európában több szó van ebben a kampányban a bevándorlásról, mint olyan országokban, amelyeket tényleg érint a bevándorlás.

Ahol jól ment, és ahol nem olyan jól

Ezt a térképet a Bruegel Intézet nevű brüsszeli kutatóközpont készítette, és az EU-s régiókat színezték ki aszerint, hogy 2003 és 2017 között hogyan teljesített a gazdaságuk az elvárásokhoz képest. (Az elvárást az EU hivatalos előrejelzései alapján számították.) A vizsgált időszak lényegében a teljes magyar EU-tagságot (2004 május 1. óta tag Magyarország) felöleli.

A térkép részben magyarázatot ad a politikai jelenségekre is. A leginkább alulteljesítő régiók országaiban az utóbbi években teljesen felborult a pártrendszer. Görögországban már a 2014-es EP-választást is egy szélsőbalos, "brüsszelező" frakcióhoz tartozó párt nyerte, a Sziriza, amely 2009-ben egyetlen képviselővel még csak az ötödik legerősebb görög párt volt. 2015 óta már a görög parlamenti választást is megnyerték, és ezzel az első EU-szkeptikus kormányt alakították meg az EU-ban. Ahogy a görögök voltak az elsők a radikalizálódásban, úgy ott várható legelőször a mérsékelt erők visszavágása is, mert a 2019 őszi parlamenti választás toronymagas esélyese az Új Demokrácia nevű jobbközép erő, éppen akiket leváltották négy évvel ezelőtt.

A szintén nagyon piros Olaszországban tavaly nyár óta van kormányon két brüsszelező párt, az 5 Csillag Mozgalom és a Liga, és a mostani EP-választáson várhatóan együtt több mint a szavazatok felét szerzik meg. Sok a piros Franciaországban is, és itt is teljesen átalakult az elmúlt 10 évben pártrendszer: a szocialisták és a republikánusok váltógazdasága helyett a liberálisok és a szélsőjobboldaliak lettek egyértelműen a két legnagyobb párt mostanra. Ahogy Spanyolországban is vége a szocialisták és néppártiak váltógazdaságának, a szélsőbal és a liberálisok majdnem utolérték őket, és idén megjelent komolyabb erőként a szélsőjobb is. A térképet nézve az is világossá válik, hogy miért lett népszerű a Brexit Nagy-Britanniában.

A térkép ugyanakkor nem magyaráz meg mindent. A vártnál gyengébben teljesítő Portugáliában például nem roppant meg a pártrendszer a nehézségekbe, míg a kiemelkedően jól teljesítő Lengyelország választói határozottan jobbra tolódtak a politikai középtől, és a szintén jól teljesítő csehek körében a legkevésbé népszerű az EU-tagság az egész régióban.

Ahogy fontos emlékezni, hogy a térkép nem a jólétet mutatja, hanem azt, hogy a potenciális lehetőségeket mennyire tudták kihasználni. Hiába sötétzöld Bulgária vagy Litvánia például, a legpirosabb francia régióban is sokkal gazdagabbak az emberek.