Joe Biden nagyon dolgozik azon, hogy egyfajta szuperhősként gondoljanak rá az emberek, aki előbb legyőzte a tényleg képregénybe illő Donald Trumpot, majd látványos fény és hangeffektek mellett, pár csapásra véghezviszi szavazói minden álmát: ad egy csomó pénzt a válságban nehéz helyzetbe jutott embereknek, szigorítja a fegyvertartást, megadóztatja a gazdagokat és a multicégeket, a pénzből pedig újraépíti Amerika omladozó infrastruktúráját, a héten pedig megelőzi a klímaváltozást. Ehhez még dolgoznia kell egy kicsit a Fehér Ház PR részlegének, de tény, hogy Biden elnökségének első négy hónapja alatt nagyon sok fontos lépést tett a felsorolt területeken. És ha a héten szervezett online klímacsúcson nem is sikerült még megelőzni a globális környezeti katasztrófát, az vitathatatlan tény, hogy

sikerült az Egyesült Államokat visszavezetni a klímadiplomáciába, és újabb lendületet adni a járvány miatt eléggé lelassuló klímapolitikai folyamatnak. A konferenciát, amelyen 40 ország vezetője vett részt, lehet komoly előrelépésként is értelmezni, és úgy is, hogy sok okos ember megint leült beszélgetni, hogy aztán ne állapodjanak meg semmi igazán kézzelfoghatóról. Mindenesetre most végigvesszük, mi is történt a kétnapos konferencián, milyen vállalásokat tettek egyes kormányok, milyen mismásolással voltak elfoglalva mások, és mennyivel került a világ közelebb ahhoz, hogy elkerüljük a klímaapokalipszist.

Amerika visszatér 2

Joe Biden egyik első elnöki rendelete arról szólt, hogy az Egyesült Államok újra csatlakozik a párizsi klímaegyezményhez, ezzel négy év kihagyás után visszatérve a klímapolitikai tárgyalóasztalhoz. Az amerikai elnök viszont ennél is többet tett, e hét csütörtök-péntekre ugyanis, a Föld napja alkalmából klímacsúcsot hívott össze, online, több mint 40 ország vezetőjének részvételével. Ezen pedig ő maga is komoly bejelentéseket tett arról, hogy az Egyesült Államok hogyan veszi fel a kesztyűt a globális felmelegedéssel szemben, és nagyon erősen buzdított más országokat is, hogy tegyenek nagy ívű vállalásokat. Ez utóbbi, mondjuk úgy, felemásra sikerült, de erre kicsit később visszatérünk.

A Biden-féle klímacsúcs két szempontból is jót tett a klímapolitikának. Ahogy Schaffhauser Tibor, a Green Policy Center klímapolitikai tanácsadója elmondta, ez megadta azt a lökést a globális diplomáciai folyamatnak, amit az 2020-ban a koronavírus miatt nem kapott meg. Tavaly ugyanis a járvány miatt elmaradt a Glasgowba tervezett ENSZ klímacsúcs, amit csak idén novemberben tartanak majd meg a skót városban. Ezzel egy évvel elcsúszott az a folyamat is, hogy az ENSZ összesítse az országok kibocsátás-csökkentési vállalásait, és kiszámítsa, hogy ezekkel mennyivel vagyunk közelebb ahhoz, hogy elkerülhessük a 1,5 fokosnál nagyobb globális átlaghőmérséklet-emelkedést. A mostani konferenciával viszont sikerült nemcsak napirenden tartani a kérdést, de fel is pörgetni a folyamatot. Ahogy Joe Biden bejelentette még csütörtökön,

az Egyesült Államok kormánya vállalja, hogy 2030-ra a 2005-ös szinthez képest 50-52 százalékkal csökkenti a kibocsátásait, 2050-re pedig karbonsemleges lesz. Ez hatalmas bejelentésnek számít, főleg azok után, hogy az amerikai kormány Trump alatt semmilyen klímapolitikai vállalást nem tett. Biden viszont úgy látja, hogy a nagy országoknak nemcsak erkölcsi kötelességük tenni a klímaváltozás ellen, de a kibocsátás-csökkentéshez szükséges fejlesztések rengeteg új munkahelyet hozhatnak létre és a növekedés motorjának számíthatnak. A fenntarthatóság és a zöld energiai átmenet Biden 2000 milliárd dolláros infrastrukturális fejlesztési tervének is fontos részét képezik, így a mostani vállalások az amerikai kormány eddigi terveivel egységet alkotnak.

Biden azt is bejelentette, hogy az amerikai kormány 1,2 milliárd dollárt fizet az ENSZ klímaalapjába, ami Schaffhauser szerint ahhoz képest, hogy Obama elnök annak idején 3 milliárd dollárt ígért, viszonylag csekély összeg. Igaz, abból az amerikai kormány csak 1 milliárdot fizetett be, a többit már Trump ideje alatt kellett volna kifizetni, ami elmaradt. Szintén az amerikai vállalások részét képezi az is, hogy 2023-tól a nemzetközi segélyek egyharmadát fenntarthatósági célokra adják majd, első sorban arra, hogy a fejlődő országok szén helyett fenntartható energiával növekedjenek. Ennek a szakértő szerint geopolitikai dimenziója is van, jelenleg ugyanis több ország, nemcsak Ázsiában és Afrikában, de a Balkánon is kínai hitelekből fejleszt szénerőműveket, ami sem ökológiai, sem hatalmi szempontból nem tetszik az amerikaiaknak.

Sokat ígér, keveset ad

Biden bejelentéseit komoly diplomáciai munka előzte meg. John Kerry, Biden klímaügyi különmegbízottja például Kínába utazott, hogy a két nagyhatalom feszült viszonya ellenére együttműködésre bíztassa Hszi Csin-ping elnök kormányát. Hasonló diplomáciai hadjárat előzte meg a tárgyalásokat világszerte, hogy minél több ígéret hangozzék el a konferencia két napja alatt. Ígéretek végül tényleg lettek, bár kevesebb országtól. És amelyik vezető le is tett valamit az asztalra, az is kevesebb, mint amit várni lehetett.

Az Európai Unió ugyan nem tett újabb vállalásokat, viszont a csúcs előtt a parlament és a bizottság megállapodott a klímatörvényről, amely jogerőre emelte a vállalást, hogy az EU 2030-ig 55 százalékkal csökkenti a kibocsátásait, 2050-re pedig karbonsemleges lesz. Ez azért fontos, mert a sok 2030-2050-es vállalás közül eddig az uniós az egyetlen, amely ezzel már több, mint egy politikai ígéret.

Kína ennél jóval kevesebbel készült a Föld Napjára. Hszi Csin-ping már ősszel bejelentette, hogy Kína 2060-ra vállalja a karbonsemlegességet, 2030-ra pedig tetőzni fog az ország kibocsátása. Ehhez viszont a kínai elnök most csak annyit tett hozzá, hogy az ország “szigorúan korlátozni fogja” a szénfelhasználást a következő ötéves terv alatt, az azt követő ötéves tervben pedig el is kezdik majd kivezetni a szénerőműveket. A Greenpeace kínai szakértői szerint ez azt jelenti, hogy 2025-ben tetőzik majd a kínai szénfogyasztás.

A korábbinál nagyobb vállalásokat tett viszont a fosszilis bizniszben erősen érintett Kanada, és a nagy kibocsátó és elég nagy szénfelhasználó Japán. Utóbbi korábban annyit vállalt, hogy 2030-ra a 2013-as szinthez képest 26 százalékkal csökkenti majd a kibocsátását, ezt most 46-50 százalékra növelte. A kanadai kormány ennél bátortalanabb volt, eddig a 2005-ös szinthez képest 30 százalékos csökkentést vállalt 2030-ra, ezt most 40-45 százalékra emelte.

Brazília nagyon trumpiánus elnöke, Jair Bolsonaro az elmúlt években nagyon trumpiánus klímapolitikát folytatott, amin az elmúlt hónapokban annyit változtatott, hogy bejelentette, ha a fejlett országok, elsősorban az Egyesült Államok hajlandó egymilliárd dollárt fizetni évente, akkor talán nem írtják majd tovább az Amazonast.

Amerikai nyomásra viszont még a klímaszeptikus Bolsonaro is megígérte, hogy 2050-re karbonsemleges lesz az ország, 2030-ra pedig felszámolják az erdőirtást.Igaz azt elismételte a brazil kormány, hogy ehhez szükségük lenne az évi egymilliárd dolláros segélyre. Az pedig továbbra is kérdés marad, hogy Bolsonaro kormánya mennyire megbízható, ha környezetvédelemről van szó.

Más résztvevő országoktól is számított volna valamilyen bejelentésre az amerikai kormány, például Indiától, ez viszont elmaradt. Ahogy nem tett semmilyen vállalást a klímacsúcson részt vevő Vlagyimir Putyin sem, aki annyit mondott csak, hogy Oroszország “komoly” kibocsátás-csökkentésre készül, és már így is rengeteget tesz a klímaváltozás ellen, hiszen Oroszország tele van a széndioxidot megkötő erdőkkel. Még ennél is kevesebbet jelentett be Ausztrália, ahol a szénbányászat elég komoly iparág.

Nagy lépés, de nem elég

Bart István, a Klímastratégia 2050 Intézet ügyvezető igazgatója szerint viszont a mostani klímacsúcs elvezethet oda, hogy az ENSZ novemberi klímacsúcsáig még további országok tegyenek 2030-as és 2050-es vállalásokat. Ahogy az is óriási előrelépés, hogy az Egyesült Államok a folyamat élére állt és maga is komoly vállalásokat tett, a jövőben pedig várhatóan komoly diplomáciai nyomást helyez majd a világ kormányaira. Viszont még ezek a nagy lépések is túl kicsinek számítanak, ha azt vesszük alapul, hogy az IPCC előrejelzései szerint mennyivel kellene csökkenteni a kibocsátásokat az 1,5 fokosnál nagyobb csökkenés elkerüléséhez.

Hogy pontosan hol tart a világ a párizsi klímacélok elérésében, azt majd az év végén tudjuk meg, amikor az ENSZ összegzi a glasgowi klímacsúcs előtt beérkezett NDC-ket, vagyis az országok hivatalosan vállalt hozzájárulásait a kibocsátáscsökkentéshez. A Climate Action Tracker nevű oldal viszont végzett egy gyors összesítést a Biden-féle klímacsúcson elhangzott ígéretekről, ez alapján pedig úgy néz ki, hogy

az új vállalásokkal 12-14 százalékkal csökkent az IPCC szerint szükséges és az eddig vállalt csökkentési célok közötti szakadék, de abba, jelen állás szerint még mindig belezuhan a világ.

A számítás szerint az új vállalások nagyjából 2,6 - 3,7 gigatonnányi széndioxid ki nem bocsátását jelentik. Így már csak 20-24 gigatonnányit kellene valahogy megtakarítani ahhoz, hogy elkerüljük a katasztrofális klímaváltozást. Magyarul van azért még munka bőven.

Az örök telhetetlenek szerepét kényszerből magukra vállaló környezetvédő civil szervezetek szerint nemcsak több országnak kellene komolyabb vállalásokat tennie, de a már valamekkora csökkentést vállalt országoknak is nagyobb csökkentéseket kellene végrehajtania. Perger András, a Greenpeace klíma- és energiakampány-felelőse szerint például az IPCC által szükségesnek tartott csökkentéshez az EU-nak nem a vállalt 55 százalékkal kellene visszafognia a kibocsátását 2030-ra (ami valójában inkább 53 százalék, mert az Európai Bizottság beleszámolta azt is, hogy mennyi kibocsátást nyelnek el az európai erdők és egyéb természetes nyelők), hanem inkább 60-65 százalékkal. És ez minden, eddig vállalásokat tett országról elmondható.

Az pedig még csak a folyamat kezdete, hogy egy kormány vállalásokat tesz, azokat végre is kell tudnia hajtani.

A bejelentések senkit nem köteleznek semmire, és bár lehet nagy a támogatottsága annak, hogy az EU vagy az USA tesz lépéseket a klímaváltozás ellen, ezt konkrét közpolitikai lépésekre kell lefordítani, amelyek már könnyen konfliktusokat okozhatnak. Schaffhauser Tibor szerint például az Egyesült Államok által 2030-ig vállalt csökkentést csak akkor lehet végrehajtani, ha az amerikai autók 90 százalékát elektromosra cserélik. Ez egyrészt komoly konfliktusokat válthat ki az autóikra az identitásuk részeként tekintő amerikaiak százezreinél, és járhat az üzemanyag adójának emelésével, ami - mint Franciaországban a sárgamellényes tüntetések is megmutatták - a legnépszerűtlenebb intézkedések közé tartozik. Ráadásul ehhez olyan mennyiségű lítiumra és egyéb nyersanyagra van szükség, aminek kibányászása maga is óriási környezeti pusztításhoz vezethet Dél Amerikában és máshol is.

Az viszont nem kérdés, hogy a Biden-féle klímacsúcs után a világ egy kicsit közelebb került a katasztrófa elkerüléséhez, mint előtte volt, még ha van is még mit tenni. Hogy mekkora hatása volt annak, ami a Föld napján történt, azt legközelebb ősszel, a glasgowi klímacsúcs előtt láthatjuk majd.