Úgy tűnhet, hogy az Ukrajna ellen indított orosz háborúnak köszönhetően Orbán nyert újabb 4 év kétharmados kormányzást, de elvesztett egy barátot. Nem is csupán barátot, de társat, sőt, bajtársat vesztett Jarosław Kaczyński, a kormányzó lengyel Jog és Igazságosság párt vezetőjének személyében. Régóta tudni lehetett, hogy bár a lengyel és magyar jobboldal nagyon sok mindenben egyetért, sőt, példaként tekint egymásra, az Oroszországhoz fűződő viszonyukban nagyon más állásponton vannak. És míg békeidőben ezt még a szőnyeg alá lehetett söpörni, most, amikor orosz katonák háborús bűnöket követnek el, az orosz hadsereg pedig egész városokat bombáz porrá egy Lengyel- és Magyarországgal is szomszédos országban, már nem lehet megúszni, hogy a felszínre kerüljenek az ilyen viták. Nem véletlen, hogy Kaczynski nemrég azt javasolta a győzelmi beszédében Zelenszkij ukrán elnököt ellenfeleként megemlítő Orbánnak, hogy menjen el szemészhez, ha nem látja, mi zajlik Ukrajnában.

Orbán legfontosabb európai szövetségese azt is mondta, hogy ha Orbán tovább megy ezen az úton, akkor a lengyel-magyar együttműködést a korábbi formájában nem lehet fönntartani. De közelebb hozza majd a lengyel jobboldali kormányt az EU-hoz a konfliktus, ami Orbánéktól egyre távolabb sodorja őket? Helyre lehet majd állítani még valaha ezt a kapcsolatot? És a háború hozott akkora megerősítést a lengyel kormánynak, mint a magyarnak? Lengyel politológusokkal és újságírókkal beszélgettünk, hogy megértsük, hogyan hatott a háború a lengyel belpolitikára, a lengyel kormány viszonyára az EU-val, az Egyesült Államokkal és Magyarországgal.