• Orbán Viktor a csütörtöki kormányinfón azt mondta, azért utalt katonai hadműveletként az orosz-ukrán háborúra Pekingben, amikor találkozott Vlagyimir Putyinnal, mert nem volt hadüzenet.
• Az amerikai történelemben 1942-ben történt az utolsó hadüzenet, de a hadüzenetek eltűnése egyáltalán nem amerikai sajátosság
• A cikk szerzője, Tábor Áron, Amerika-szakértő, az ELTE TáTK Politikai és Nemzetközi Tanulmányok Intézetének egyetemi tanársegédje

1942. június 4-én az Egyesült Államok Szenátusa – a képviselőház hasonló döntése után – egyhangúlag megszavazta a hadüzenetet Bulgária, Magyarország és Románia ellen. Másnap Franklin Roosevelt elnök is aláírta a határozatot, így beállt a hadiállapot. (Legalábbis amerikai oldalról, mert Magyarország például már 1941. decemberben hadat üzent az USA ellen.) Ez az amerikai történelemben máig az utolsó hadüzenet, így Orbán Viktor értelmezésében a második világháború lenne az utolsó amerikai háború: a miniszterelnök ugyanis a teljes mozgósítás és a hadüzenet hiányára hivatkozott, amikor arról kérdezték a kormányinfón, miért nem használta Pekingben a háború szót az ukrajnai konfliktusra, amikor Vlagyimir Putyinnal találkozott. (A kormányinfón később egyébként maga Orbán is „véres háborúról” beszélt, illetve igyekezett jelentékteleníteni, hogy a Putyinnal való találkozóján miért említett az orosz propagandához illeszkedő módon „katonai műveleteket”.)

A második világháború vége óta eltelt közel nyolcvan év alatt persze az USA katonasága rengeteg háborút vívott, köztük az amerikai történelem két leghosszabb háborúját Vietnámban és Afganisztánban. Ha ezeknél formális hadüzenet és teljes mozgósítás nem is volt, de hol az ENSZ, hol a kongresszus felhatalmazására, vagy csupán az elnöki jogkörre hivatkozva rendszeresen döntöttek az amerikai elnökök katonai erő alkalmazásáról – sokszor maguk a politikusok is háborúként tekintettek ezekre, időnként pedig a fogalmat kitágítva absztrakt fenyegetések, mint a terrorizmus ellen is háborús retorikát használtak.

Donald Trump politikai felemelkedése részben a „végtelen háborúzás” elleni növekvő ellenérzéseknek volt köszönhető, és Joe Biden egyik ígérete is az állandó háborúk lezárása volt, azaz nyilván abszurd lenne arra gondolni, hogy hadüzenet hiányában az USA egyáltalán nem vívott háborúkat. A hadüzenetek eltűnése egyáltalán nem amerikai sajátosság: Tanisha Fazal, a Minnesotai Egyetem professzora tanulmányában 1950 óta összesen három hadüzenetet számol össze, miközben értelemszerűen a háborúk nem tűntek ennyire el – összehasonlításképpen a 19. században és a 20. század első felében Fazal szerint a háborúk mintegy fele járt együtt hadüzenettel. Csütörtöki Facebook-posztjában Ungváry Krisztián történész is a miniszterelnöki meghatározás abszurditását emelte ki, például annak kapcsán, hogy Magyarország sem üzent hadat a Szovjetuniónak a második világháborúban.

Mi a háború?

Évezredek óta kísérik háborúzások az emberiség történelmét, de a háború pontos meghatározása így sem egyszerű feladat. Az a nemzetközi kapcsolatok szakértői számára egyértelmű, hogy a meghatározáshoz nem lehet csupán abból kiindulni, hogy az államok (vagy más politikai egységek) mit tekintenek háborúnak: részben történelmileg is változó, hogy mikor használták az erő alkalmazására ezt a szót, és mikor a korlátozottabbnak hangzó „műveletek” vagy „beavatkozás” kifejezéseket, részben az államok érdekével is ütközhet, hogy nyilvánosan elismerjék az aktuális cselekedeteiket. Egy jó meghatározásnak azonban összehasonlíthatónak és a szereplők érdekeitől függetlennek kell lennie. A terület két vezető tudósa, Jack Levy és William Thompson könyvükben például „politikai szerveződések közötti tartós, koordinált erőszakként" definiálják a háborút. Ez kellően általános ahhoz, hogy magába foglalja a „klasszikus” nagyhatalmi háborúktól kezdve a gyarmati háborúzáson át a jelenkor aszimmetrikus hadviseléséig és polgárháborúiig különféle konfliktusokat. A háborúzás formája ugyanakkor változik: egyes típusok eltűnnek, és napjainkban az államok közötti háborúk általánosan is visszaszorulnak (még ha az orosz–ukrán háború éppen egy ilyenre is példa), miközben az államon belüli konfliktusok és az ezekbe történő külső beavatkozások gyakoribbak.