• Az új lengyel kormány nekiment a jobboldali propagandaadóvá silányított közmédiának, közben a jobboldali deep state ahol lehet, bekavar Tuskéknak.
• Magyarországon a fideszes média úgy közvetíti végig az egészet, mintha csak őket számoltatnák el.
• Átérezhetik az elszámoltatás borzongató érzését, miközben a valóságban semmi félnivalójuk sincsen.

A lengyel példa megmutatja, hogy milyen borzalmasan nehéz lebontani egy autoriter rendszert tisztán és demokratikusa – írtuk a múlt hétvégén Lengyelországról, ahol az új kormány legelőször is nekiment a jobboldali propagandacsatornává vált köztévének, a volt belügyminiszter és helyettese rács mögé került, és sorra nyílnak az új harcterek.

Harc a deep state ellen

Az EU-ban 2017 óta folyik a 7-es cikk szerinti eljárás a kiterjedt jogállamisági problémák miatt Lengyelország ellen, az igazságügyi reform miatt az Európai Bíróság elmarasztalta a PiS irányította országot. Most viszont a PiS vádolja a jogállam felszámolásával az eddig emiatt a PiS-t bíráló centrista koalíciót, ami valamit kezdene azzal, hogy a PiS a saját, nehezen leváltható pártkatonáival töltötte fel az államot ellenőrző szerveket.

Ez a jobboldalhoz hű „deep state” (aminek a létrehozásával eddig a jobboldal vádolta a tőle balra állókat, például a bíróságok esetében) és annak intézményi letéteményesei súlyosan korlátozhatják az új kormány mozgásterét, a demokratizálódást hirdető Tuskék pedig a leszámolási politikával ingoványos területre léptek.

A PiS utcára vonult, az államfő és az alkotmánybíróság ellenáll. A jobboldal reméli, hogy az áldozati és a „Lengyelországot védelmező” aktív ellenzéki pozícióból jó esélye lesz az áprilisi önkormányzati és a júniusi EP-választásokon. Az előző kormányfő, Mateusz Morawiecki a múlt heti varsói tüntetésen azt mondta, Lengyelország a választási ígéretekkel szemben nem Európa, hanem Fehéroroszország felé tart, Jarosław Kaczyński, a PiS vezetője pedig arról beszélt, hogy „ez nem lengyel hatalom, visszatért a német imperializmus”, amire a tömeg azt skandálta: „Adolf Tusk, Berlinbe, Berlinbe!”

Tusk lenémetezése/lenácizása volt az egyik állandóan sulykolt szlogen a propagandaeszközzé silányított köztévében. „Durvább propagandát csináltunk, mint a kommunizmus alatt” – mondta a tavalyi választás után Marcin Wolski, az állami tévé egyik prominens műsorvezetője.

A rettegés foka

Eközben az Orbán-rendszer propagandistái végre levegőhöz jutottak: folyamatosan úgy közvetítenek az eseményekről, mintha azok – hogy elveszítik a közmédiát és politikusokat tartóztatnak le – velük történnének meg.

Néhány hét alatt fel is építették a szokásos narratívát. Korányi Dávid is kivette a részét a lengyelországi Soros-hatalomátvételből – írja a Magyar Nemzet, ami szerint az elmúlt hónapokban több bizonyíték is előkerült arról, hogy Lengyelországban olyan hatalomátvétel zajlik, amihez Brüsszel is asszisztál.

Erről beszélt a köztévében Rotyis Bálint is a Nézőpont Intézettől, aki szerint Soros György átvette az uralmat a lengyel közélet legnagyobb médiumaiban. Az elemző azt mondta:

„A lengyel baloldal a nemzetközi baloldal támogatásával egy olyan rendszert kíván megvalósítani, amiben már nem legyőzni kívánják a jobboldalt, illetve a szuverenista erőket, hanem egyenesen úgymond ki akarják őket szinte végezni, tehát el akarják őket tüntetni a politikai versengés színteréről.”

Rotyis szerint „a centrumtól jobbra álló, jobboldali, szuverenista erők most nagyon komoly üldöztetésnek” vannak kitéve, és ha ez a kísérlet sikerrel jár, „az egy nagyon veszélyes precedens lehet egész Közép-Európa számára”, beleértve Magyarországot.

Arról természetesen nem esett szó, hogy miközben Donald Tuskékat állítólag külföldről tolták be a hatalomba, addig Orbán kampánystratégái segítették a PiS-t – és a vereség után állítólag őket is hibáztatták az elhibázott stratégia miatt –, vagy hogy az Orbán-kormány nyomasztó videókat futtatott fizetett hirdetésként a lengyel választóknak. (Egyébként a 2018-as parlamenti választás előtt a nyomasztó rasszista kamuvideók a magyar internetet is ellepték, de még nem kormányzati hirdetésként.)

A fideszes médiabirodalomban egyre nagyobb a szimbiózis, most éppen Huth Gergely, a Pesti Srácok főszerkesztője a Magyar Nemzetbe írt kiáltványt Tanuljunk a lengyelek hibájából! címmel. A cikk rögtön egy félelmetes Kun Béla-idézettel adja meg az alaphangot – igaz, az csak a Pesti Srácok Szamuely Tiborról szóló játékfilmjében hangzott el –, hogy „a Budapestre küldött Kun Béla és a Varsóba visszaejtőernyőztetett Donald Tusk” között párhuzamot vonjon.

„A hazaszerető lengyelek éppen most tanulják meg a leckét arról, hova vezet, ha csak egy pillanatra is feladják éberségüket, engednek a külső befolyásnak, s – ami főleg a fiatal választókkal fordult elő – bedőlnek a neobolsevik beetetésnek” – rettegteti az orbánistákat Huth. (Hogy mennyire győztek a bolsevikok, arról sokat elárul, hogy a szocialista rendszer főellensége, a Lengyel Köztársaság első elnöke, Lech Wałęsa is Tuskék mellett kampányolt.)

Huth szerint „a lengyel szuverenista politika elfáradt, és – főleg az orosz–ukrán háború nyomása alatt – a nemzeti oldal összezavarodott”. Szerinte a 2002-es kormányváltásra hasonlít a helyzet, ami után Orbán meghirdette a polgári köröket. (Tudja valaki, mi lett velük?)

Miközben Huth szerint a lengyel szövetségeseik nagyon tartanak az erőszaktól, illetve attól, hogy „Tusk és a nemzetközi támogatói szándékosan szítják a polgárháborút, hogy aztán nagy mellénnyel rendet tudjanak tenni”, addig itthon mégis meg lehet nyugodni: „mi, magyarok megtanultuk a leckét: nehéz időkben a győztes csapaton ne változtass! A bizalom egyúttal a kormány válságkezelő képességének is szól, hiszen a többi kérdésből pontosan kiderült, hogy a lakosság teljes mértékben tisztában van a nehézségekkel és saját egzisztenciális gondjaival.”

Huth a bolsevikok ellen – a régi jó, ismerős – éberségre szólít fel: „Ám a tágan értelmezett kormányoldalnak is el kell végeznie a maga munkáját. Természetesen nem a rendszerváltó politikusokkal, a nemzeti oldal ikonjaival és nagy veteránjaival van probléma, hanem feltörekvő, egzisztenciálisan már-már az örök életre berendezkedő, a magasztos, évszázadok építő vitái során kimunkált eszménket a puszta érdekre és egymás iránti lojalitásra cserélő elitklubokkal.”