A frakcióülés után Kocsis Máté ennyit posztolt csütörtök délután a gyermekvédelmi intézkedéseikről: „Javasoljuk, hogy azoknál akik 18 év alattiak sérelmére követnek el szexuális bűncselekményeket,

• a bűncselekmények ne évüljenek el soha,
• ne legyen lehetőség szabadlábra helyezésre,
• soha többé ne kaphassanak erkölcsi bizonyítványt,
• Alaptörvény zárja ki, hogy kegyelmet kapjanak.”

A sajtótájékoztatón arról is beszélt a fideszes frakcióvezető a Telex szerint, hogy „amit ma gyermekvédelmi rendszernek ismernek, nyugodtan felejtsék el, át kell alakítani a struktúrát”, és a kormány 20 gyermekvédelmi törvényt módosítana a tavaszi ülésszakban. Ezen a ponton szeretnék emlékeztetni mindenkit, hogy ugyanez a Kocsis Máté, a legnagyobb pedofilozó, lassan 4 éve jelentette ki, hogy „valamennyi gyermekvédelmi jogszabályt felülvizsgáljuk és szigorítani fogjuk”. De ezt természetesen nem tették meg, ahogy Orbán Viktor is hiába ígérgette a gyermekvédelmi törvények átfogó megváltoztatását.

Négy évvel később megint politikai botrány van, de ezúttal nem egy fideszes diplomata elleni túl enyhe ítélet, hanem egy fideszes köztársasági elnök kegyelmi döntése miatt. Most ismét bejelenti Kocsis Máté, hogy megváltoztatnak mindent, csakhogy az első bejelentések alapján olyan sok energiát - és főleg pénzt - nem pazarolnának erre.

De azt is mondta, hogy gyermekvédelmi szakembereket is bevonnának, úgyhogy reméljük a legjobbakat! Véletlen egybeesés, hogy az ENSZ gyermekalapja, az Unicef magyar tagozata nem sokkal korábban publikálta a javaslatait. Ezt sem elemezném hosszan, de az talán elsőre is látszik, hogy ehhez több gondolkodás és forrás szükséges, mint megnyomni egy gombot a parlamentben.

Míg a kormány csak az elkövetők - nyilvánvalóan szükséges - megbüntetéséről beszél, addig az Unicef a megelőzésről és a gyerekek megsegítéséről.

Bemásolom az unicefes 8 pontot, némileg szerkesztve és rövidítve, pár dolgot kiemelve. A teljes nyilatkozat a szakirodalmi hivatkozásokkal, adatokkal együtt itt elérhető.

1. Nem elég hatékony prevenció

A gyermekek érdekét az esetek többségében leginkább az szolgálja, ha a saját családjukban nevelkednek és nem kerülnek a szakellátás rendszerébe. A rendszer szűkös erőforrásait is az kímélné leghatékonyabban, ha kevesebb gyerekről kellene az államnak gondoskodnia. Vagyis elsődlegesen azt kellene megelőzni, hogy a gyermekek egyáltalán bekerüljenek a gyermekvédelmi szakellátásba. A bekerülés oka jelenleg gyakran egyszerűen a szegénység, mentális betegségek, bántalmazás vagy elhanyagolás, de az is előfordul, hogy a gyermek maga kéri az elhelyezését.

Azok a gyerekek, akik bármilyen módon veszélyeztetettek – ők ma Magyarországon kb. 110 000 főt tesznek ki -, minél hamarabb a gyermekjóléti szolgáltatást nyújtók látókörébe kerüljenek, hogy az itt dolgozó szakemberek – szociális munkások, családgondozók, pszichológusok - elkezdhessék a család intenzív segítését, támogatását, megerősítve őket annyira, hogy elkerülhető legyen a gyerek kiemelése az otthoni környezetből. Ehhez először is

• orvosolni szükséges az ezen a területen is jelenlévő szakemberhiányt, illetve
• fejleszteni kell a gyermekjóléti alapellátás szakmai minőségét és kapacitását, és
• növelni kell az átmeneti gondozási férőhelyek számát is (családok vagy gyermekek átmeneti otthona, helyettes szülői ellátás).

2. A rendszer túlterheltsége: férőhely- és szakemberhiány

Jelenleg körülbelül 23 ezer gyermek, fiatal él gyermekvédelmi szakellátásban: több mint 70 százalékuk nevelőszülőknél, a többiek gyermekotthonokban, lakásotthonokban. A jogszabály alapján a 12 éves kor alatti, családjukból kiemelt gyerekeket nevelőszülőknél kell elhelyezni, viszont férőhelyhiány miatt ez nagyon sokszor nem tud megvalósulni, a gyermekek oda kerülnek, ahol éppen hely van, a szükségleteiktől függetlenül. Így fordulhat elő pl. az a súlyos gyermekjogi jogsértés is, hogy testvérek nem együtt kerülnek elhelyezésre, vagy a gyerekek olyan távol kerülnek a vér szerinti szüleiktől, hogy nem tudnak érdemben kapcsolatot tartani.

A nevelőszülői családok hiánya különösen rossz helyzetet eredményez a speciális és/vagy különleges szükségletű gyermekek számára. Különleges szükségletű többek között minden 3 év alatti gyermek, akiknek az elhelyezése kirívóan nehézzé vált. Jelenleg hozzávetőlegesen 50-100 csecsemő „várakozik” több hónapig kórházi körülmények között, mert a gyermekvédelem – nevelőszülői férőhely hiányában - nem tud számukra gondozási helyet biztosítani.

A rendszerből hosszú évek óta hiányzik kb. 1500-2000 nevelőszülő, ami egy olyan magas szám, hogy a rendszeres toborzó kampányok sem tudják pótolni. Az alacsony fizetések és a társadalmi megbecsültség hiánya miatt kialakult szakemberhiány nemcsak a nevelőszülőket érinti, hanem az egész gyermekvédelmi és szociális rendszert.

3. Szakemberek elégtelen kiválasztása, felkészítése és támogatása

A gyermekvédelmi rendszer kettős szorításban van: hatalmas a férőhely- és szakemberhiány, miközben egyre több gyerek kerül az ellátórendszerbe (az elmúlt 10 évben majdnem 20 százalékkal emelkedett a szakellátásba került gyerekek száma). Így a gyermekvédelmi szolgáltatóknak rengeteg kompromisszumot kell kötniük, többek között arra vonatkozóan is, hogy kit alkalmaznak. A betöltetlen álláshelyekre eleve kevés a jelentkező, sok jelentkező nem alkalmas arra, hogy gyermekekkel foglalkozzon, vagy a megfelelő támogatás hiányában gyorsan pályaelhagyó lesz.

4. Gyermekek alacsony érdekképviselete

2014 óta a gyermekvédelmi szakellátásban élő gyermekek törvényes képviseletét ún. gyermekvédelmi gyámok látják el, akik a korábbi rendszerhez képest függetlenebbek, ezért hatékonyabban tudnak fellépni a gyámságuk alá tartozó gyermekek jogainak védelme érdekében (2014 előtt a hivatásos gyámok mellett, a gyermekotthon vezetője és a nevelőszülő is lehetett a gyermek gyámja, így az esetleges visszaélések könnyebben rejtve maradhattak, ha a jogsértéseket ezek a személyek követték el).

A jogszabály alapján 1 gyámhoz jelenleg 30 gyermek tartozhat, azonban a valóságban sokkal magasabb esetszámmal dolgoznak. Ez olyan szintű leterheltséget jelent, amit mindenképpen szükséges lenne felülvizsgálni. Nem reális, hogy egy szakember 30 gyerekkel (ami a valóságban gyakran 40-50) tudjon olyan bizalmas, érdemi kapcsolatot kialakítani, ami a kevés találkozás mellett is lehetőséget ad arra a gyereknek, hogy őszintén feltárja a problémáit és segítséget kérjen.

A gyámokon kívül a gyermekjogi képviselőknek is fontos feladatuk van a jogsértések és az érdekvédelem területén. Összesen 16 gyermekjogi képviselő működik és látja el a közel 23 ezer gyermek érdekképviseletét.

5. A gyermekek bevonása és gyermekjogi képzése

Sokkal nagyobb hangsúlyt szükséges helyezni a gyermekek bevonására. Mindehhez szükség van a gyerekek gyermekjogi jogtudatosítására is annak érdekében, hogy tudják, mit lehet velük megtenni, mit nem, és ha jogaik sérülnek, hova tudnak fordulni, kinek jelezhetnek.

Bántalmazási esetekben például a hatályos módszertan is előírja, hogy a gyereket az életkorának és személyiségének megfelelően tájékoztatni kell az ügyéről, a kivizsgálás folyamatáról és a megtett intézkedésekről. A legfontosabb az, hogy a gyerek érezze: ő is része a történéseknek, partnerként kezelik.

6. Gyermekbántalmazási esetek kivizsgálása, tanulságok levonása

Az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának ajánlása alapján olyan panasztételi mechanizmusokat szükséges kidolgozni, amelyek gyermekbarátok és hozzáférhetők online és offline módon is, vagyis a gyerekek tudják, hova kell fordulni, ha bajban vannak, és ezek a panasztétételi csatornák valóban elérhetőek számukra.

A gyermekvédelmi szakellátásban előforduló gyermekbántalmazási eseteket 2018 óta minden szolgáltató jelenti az illetékes minisztériumnak. Érdemes és szükséges lenne ezeket az eseteket áttekinteni, elemezni (a szakellátásban élő gyerekek bántalmazási ügyeiben vagy annak gyanújára vonatkozóan összesen hány jelzés érkezett, milyen típusú bántalmazásra vonatkozott a jelzés, milyen típusú intézményt érintett a jelzés, kik voltak az elkövetők, áldozatok stb.) annak érdekében, hogy az ellátórendszer hiányosságai tekintetében rendszerszintű tanulságokat vonhassunk le.

7. A gyermekvédelem alulfinanszírozottsága

Magyarországon az állam a GDP 2 százalékát fordítja gyerekekre és családokra, ami alatta van az európai uniós átlagnak (ami 2,5%). A gyermekvédelmi szakellátás súlyos alulfinanszírozottsága a már említett szakemberhiányhoz, fluktuációhoz és katasztrofális tárgyi feltételekhez vezet. Meg kell értenünk, hogy a gyerekekre költött kiadások a nemzetgazdaság és az össztársadalom érdekeit is szolgálják, hiszen az a gyerek tud felnőttkorában jól boldogulni – munkát vállalni, párkapcsolatban élni vagy a közösségének hasznos tagja lenni – aki megkapta ehhez a kellő támogatást.

8. Egységes ágazati irányítás hiánya

A gyermekvédelmi rendszer szakmai, ágazati irányítása jelenleg teljesen szétdarabolt (erre már számos alkalommal felhívta a figyelmet az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága). A különböző szakmai egységek, pl. gyermekjóléti- és szakellátásbeli intézmények más-más irányító szerv irányítása alatt működnek (végső soron különböző minisztériumok alatt is), ami sokszor alapvető kommunikációs hiányosságokat okoz. Rendszerszintű változáshoz, átlátható tervezéshez és hosszútávú stratégiához egy egységes ágazati irányításra van szükség, amely a teljes gyermekvédelemért felel.