Kedden még nem akart feljelentést tenni, mert nem érezte, hogy megkárosították volna. Szerdára rájött, hogy a végére kellene járni az ügynek.
De csak azért, mert magunk elé engedtük.
Korábban utálta a bulvárvideókat, ma már a beosztottjaival gyártatja azokat.
No agyaskodás, yes ugribugri! Stop Brüsszel! Stop Soros! Stop ENSZ! Stop világ! Stop! Hammer time!
Pedig az ő nyilatkozatai is egyre sokszínűbbek.
A közmédia előtúrta és kiforgatta, Orbán meg saját magára csapott le vele.
Sőt, ugye még az a védekezés is elhangzott, hogy Halász János nem áll jogviszonyban a Fidesszel, mert ő csak frakciószóvivő.
A régi Áder János még azt akarta, hogy csak négyötöddel lehessen módosítani. Amikor a Fidesznek lett kétharmada, ez már nem volt olyan fontos.
Aminek akkor ki volt az elnöke? Természetesen a mostani főnöke, Rogán Antal.
De ez a legkisebb zavart sem okozza a több milliárd adóforintból épített virtuális valóságban.
Még abban az évben, hogy egy kemény vizsgálat után befogadtunk 7-8 menekültet, jól meg lettek fenyegetve, és Orbán szerint nagyon helyes, hogy a falubeliek „határozottan, hangosan és érthetően fejezték ki a véleményüket”.
A Miniszterelnöki Kabinetiroda tehát úgy akarja elkerülni, hogy sérelemdíjat kelljen fizetnie a Helsinki Bizottságnak, hogy inkább bevallja, a nemzeti konzultációban a saját véleményükről kérik ki az emberek véleményét.
Az újságírókat a Parlamentből előszeretettel kitiltogató házelnök a szovjet diktatúraexportról szóló konferencia fővédnökeként inkább a pokoli nyílt társadalmat szapulta. Szerinte valakik meg akarják szüntetni az emberek identitását.
A Jobbik frakcióvezetője bele akart rúgni a „polkorrekt médiába”, hogy az „kifehérítette a cigánybűnözőt”, miközben a lapok csak a rendőrség körözési fotóját tették ki, sőt még a jobbikos Alfahír is ugyanígy járt el.