A kormány úgy döntött, hogy privatizálja a Takarékbankot, ráadásul nemzetközi pályázat útján. Mindezt úgy, hogy még a választások előtt lezáruljon az ügylet. Épp a kampány idejére lett idegenszívű a kormány vagy valami más van a háttérben?
Miért robog a duplázás felé a Fidesz? Mert megérdemli? Vagy a sokat hangoztatott médiatúlsúly miatt? A Véleményvezér szerint másról van szó.
Korábban nemzetbiztonsági érdekre hivatkozva betiltották őket, most mégis lehet 3300 nyerőautomata az országban. Nyilván az ezekhez kapcsolódó kaszinó-koncessziókat szigorúan a kormánytól és a Fidesztől távol álló vállalkozók kapják majd.
A hétvégén elhunyt Nelson Mandela példát mutatott abból, hogy miben érdemes és miben nem érdemes önmérsékletet tanúsítani egy forradalom során. Ezzel pedig az egész világ tiszteletét kivívta magának.
Az elmúlt évek legszimpatikusabb közéleti emberei gyülekeznek az LMP körül: Hadházy, Ángyán, Horváth András. Mindez azonban kevés lesz, ha a párt rövid időn belül nem talál egy komolyan vehető miniszterelnök-jelöltet.
Az EU-n belüli élet mindmáig minta és álom a kívül élők, így az ukránok számára is. Oroszország nem tud hasonlót felmutatni. Janukovics elnök most ettől az álomtól fosztotta meg az ukránokat, ennek pedig nagy ára lesz.
Horváth András sztorijában benne van minden, ami alkalmas lehet arra, hogy megragadja és formába öntse az országban eddig inkább látensen jelenlévő elégedetlenséget.
A válság miatt nagyon hamar kiderül, hogy a visegrádi régióban kinek jobb, intelligensebb a politikai elitje. Miközben kérdés, hogy egyáltalán van-e még értelme visegrádi régióról beszélni.
Nem állíthatjuk biztosan, hogy semmilyen kartell-értelmezés nem húzható rá a bankok végtörlesztés körüli tevékenységére, de rengeteg véletlen egybeesés van a GVH vádjai és a kormány kirajzolódóban lévő választási kommunikációja között.
A magánnyugdíjvagyon einstandja, a jövedelmek utólagos adóztatása és most a takarékok államosítása azt mutatja, hogy ez a kormány fenntartja magáak a jogot, hogy eldöntse, meddig enyém az, ami az enyém.
Az MSZP sziklaszilárd 15 százalékos bázisa garantálja a biztos megélhetést, a mentelmi jogot és az egyszer talán eljövő nagypártiság illúzióját. De ugyanez a 15 százalék az, amelyik folyamatosan visszahúz és állandósítja a középpárti létet.
Egy adóellenőr szerint a NAV szándékosan nem vizsgál olyan cégeket, amelyekről nagy biztonsággal tudni lehet, hogy milliárdos nagyságrendben csalnak áfát. Ha az állítások igazak, akkor Horváth András a magyar állam és az állampolgárok nagyüzemű kirablását leplezi le.
Berlinben elbukott a népszavazás, hogy köztulajdonba vegyék az energia-szolgáltatást. Hamburgban ugyanezt pár hónapja sikerre vitték. A populáris nyomás ellenére a hamburgi szenátus és a berlini kormány az államosítás ellen kampányolt.
A drónok legutóbbi, pakisztáni akciója jól mutatja, hogy miért kockázatos - politikailag és erkölcsileg egyaránt - a pilóta nélküli gépek bevetése.
Csehországban ugyanis éppen ilyesmi történt, csak a főszereplőt Andrej Babišnak hívják. A csehek már nagyon unták politikai elitjüket, amikor a milliárdos üzletember színre lépett és azonnal második lett a cseh választásokon. Vajon működne valami hasonló nálunk is?