Múlt héten egy férfi egy budai lakásban megölte élettársát és közös gyereküket. A rendőrség elismeri, hogy mulasztás történt, de azt kérik, ne „egyetlen hibás intézkedés alapján” ítéljék meg a munkájukat.
Bár Orbán is azt mondta, hogy az egész bolygót fenyegető veszély csak globális szinten kezelhető, a kormánypárti véleményvezérek a balliberális erők erőlködésének látják a „klímahisztit”.
Érezted már, hogy minden nap, minden pillanat ugyanolyan? Hogy nem történik semmi? Hogy nincs jövő, és rendszer, amiben élünk, bezárt bennünket egyetlen pillanatba? Hát, én is ezt érzem.
Semmi sem ápolja hitelesebben egy demokratikus rendszerváltás emlékét, mint amikor újra és újra és újra leadják a miniszterelnök szavait a fesztiválozóknak egy perzselő nyári napon. Pontosan ezt akarták a magyarok 1989-ben!
A nyilvánvaló bizonyítékok ellenére a hatóságok elutasították az összes feljelentést a parkolási-ügyben. Szerintük még a bűncselekmény gyanúja is hiányzik. A parkolási maffia fellélegezhet.
A csernobili tragédiához tagadás és hazugságok egész sora kellett. Ha egy probléma túl nagy, inkább becsukjuk a szemünket, ami a katasztrófa biztos receptje. Az HBO-sorozat témája sokkal aktuálisabb, mint gondolni szeretnénk.
Ez már egy ideje nem az a sorozat, amit akár éjszaka hullafáradtan is bevállalnék, mert annyira érdekel, de attól még jó sorozat. Éppen azt mesélte, hogy a világ bonyolultabb annál, hogy a fal innenső oldalán a jók vannak, mögötte a rosszak.
Ezelőtt semmit sem láttam ebből a kardozós-sárkányos meséből, de most megnéztem minden épeszű ember helyett. Temetni jöttem a civilizációt, nem dicsérni.
Az államfő lelkesen beszél a környezetvédelemről, amikor a demokrácia felett kellene őrködnie. Viszont amikor a kormány az EU gumiabroncs-gyárává teszi az országot, vagy a károsanyag-kibocsátási kvóta miatt avatkozik be egy perbe, rögtön elnémul.