Az afganisztáni szélsőségesek felismerték, milyen jó eszköz a közösségi média, és használják is.

Ha magyarázatot keresünk a húszéves afganisztáni háború kudarcára, akkor érdemes úgy vizsgálnunk, ahogy az amerikai politikai és katonai vezetés folyamatában tekintett rá: egy olyan katonai akcióként, aminek a kezdete után egy, legfeljebb két évvel hátra lehet hagyni az országot.

Ahmed Maszúd, a pandzsíri Nemzeti Ellenállási Front (NRF) vezetője korábban még arról beszélt, nyitott a béketárgyalásokra a tálibokkal.

Elszeparálják őket a férfiaktól, még ugyanazt a bejáratot sem használhatják, és csak nők, illetve „erkölcsös idős férfiak” taníthatják őket.

Közben egy másik varsói szállásról négy afgán férfi került kórházba, szintén gombamérgezés miatt.

Engedték nekik, de végig fegyveres őrök figyeltek rájuk és a bámészkodókra.

A volt kormány levelezése értékes információkat rejt az új hatalom számára.

A talibán szerint már Afganisztán teljes területe az övék, a pandzzsíri ellenállók azt mondják, hogy visszaverték a tálibokat.

Abdul Gáni Baradar a szovjetek ellen is harcolt, aztán a tálib mozgalom alapítója és politikai vezetője lett.

A tálibok azt közölték, hogy több helyen is sikeresen foglaltak el állásokat az utolsó, még nem a kezükre került afgán tartományban, de az ottani ellenállók szerint ez fake news.

A külügyminiszter szerint több nyugati tagország és az uniós intézmények fel akarták szólítani a tálibokat, hogy engedjék ki az országból azokat, akik mennének.

Mindkét oldal azt állítja, hogy a másik több száz embert vesztett egyetlen nap alatt a harcokban.

Az ötéves fiú életét már nem sikerült megmenteni. Hatéves bátyján májátültetést végeztek, de ő is válságos állapotban van, agykárosodást szenvedett.

Nehéz megbízható információkat szerezni a történésekről.

"Húsz év alatt egyetlen nemzetközi szervezet sem nyújtott gyakorlati segítséget ahhoz, hogy kiépíthessék a szükséges infrastruktúrát a menedékkérők befogadására"