Egy súlyos kérdés, amire nincs megnyugtató válasz.
Itt az első komolyabb felmérés az áprilisi választások után. Talán soha nem volt ennyire megosztott az ország, az ellenzéki választók nagy része mély apátiába esett, miközben a kormányzati üzenetek egy része még rajtuk is megragad.
Kegyetlenül őszinte és baromi érdekes posztban elemezte az okokat Győri Péter, az időközi polgármesterválasztáson elbukott józsefvárosi civil jelölt. Nem volt se pénz, se program, se aktvista, se kampányfőnök és összevissza leveleztek.
Gyurcsány keddre újabb demonstrációt hirdetett, ahonnan addig nem megy haza, amíg Orbán meg nem bukik.
Ungár korábban azt nyilatkozta: „szerinte nem lesz Mészáros Lőrinc a tulajdonostársa.”
Mert egyetértenek Orbán Viktorral abban, hogy az EU nem a kormányt, hanem Magyarországot büntetné.
Szakács László arról beszélt, hogy egyetértenek a Sargentini-jelentéssel, de ha megszavaznák, a Fidesz mindenféle csúnya dolgokat mondana róluk.
Csak olyan formációhoz hajlandó csatlakozni, ami következetesen kiáll a jelenlegi autoriter rendszer ellen, és ami a teljes ellenzéki összefogást képviseli. „Aki ezt megtöri, az áruló.” Hadházy Ákos szerint a kormány háromszor élvez el a dezinformációs diktatúra működésétől.
A kormánypárt öncélú politikai akciónak tartja, hogy a képviselők nyáron is be akarnak menni a parlamentbe.
Ugye, milyen logikus, hogy amikor egy kétharmados kormánytöbbség pofátlan zsarolással áll elő, abból az ellenzék nem médiakampányt csinál, hanem lazán beáll az amúgy súlytalan parlamenti munkát végző képviselők fizetésemelése mögé?
Április óta több erőszakba torkolló összecsapásra került sor Ortega kormánya és a diákok által vezetett ellenzék között. Eddig több mint 270-en haltak meg.
A költségvetésben egy, csak 6 milliárdos tételt szerettek volna módosítani, de a Költségvetési Bizottság fideszes többsége nemet mondott.
Megvalósult az ellenzéki egység: mind elutasították Ungváry Krisztián javaslatát, hogy bojkottálják a 2019-es ep-választást. Aztán jött Demszky Gábor, és ráförmedt Ungár Péterre.
A választás utáni első 50 nap arra volt jó, hogy miközben kormányellenes tüntetők lepték el az utcákat, szinte az összes ellenzéki pártban kitörjön a káosz.
Más nem is indult a posztért.