A Mészáros Lőrinc-közeli Takarékbank 5,7 milliárddal beszállt a BIF Zrt.-be, amiben Schmidt Mária kormánybiztos és a fia, Ungár Péter LMP-s parlamenti képviselő is benne van. Ungár korábban azt állította: a cég az elhunyt apja öröksége, ezért nem hajlandó lemondani róla, de ha Mészáros a tulajdonostársa lenne, az „egy másik helyzet lenne”. A képviselő a Fejezzük be a demokráciasiratást és a moralizálást! című cikkében korábban azt írta:

„Magyarországon nagyjából mindenki tudja, hogy Mészáros Lőrinc kicsoda, és kinek mit csinál.”

Adott a kérdés, hogy ha ez szerinte is így van, akkor mit üzen azzal a saját megbízhatóságáról és hitelességéről, ha „Mészáros Lőrinccel” egy cégben ül. Megkérdeztük Ungárt és az LMP sajtóosztályát is, hogy mi az állásfoglalásuk azzal kapcsolatban, hogy Mészáros Lőrinc üzlettársa lett az LMP parlamenti képviselője. Ungár Péter érdemben nem reagált a hírre, csak annyit írt, hogy végiggondolja, milyen lehetőségei vannak, de ez nem tud gyorsan menni.

Az a párt pedig, aminek az egyik legismertebb akciója az volt, hogy 2012-ben a képviselői odaláncolták magukat az akkori legnagyobb NER-oligarcha cégének a telephelyéhez, ma már nem is reagál arra, hogy az egyik saját országgyűlési képviselője közös cégben van a mostani legnagyobb NER-oligarchával.

Miután Ungár Péter ilyen közel került Mészáros Lőrinchez, pontosabban Orbán Viktorhoz, még nagyobb rejtéllyé vált, hogy:

Egyáltalán mi az, ami alapján Ungár Pétert ellenzéki politikusnak lehet nevezni?

Beszélnünk kell Máriáról

Miután a magyar állam a déli határnál éheztetni kezdte a menedékkérőket, és Ungár Péter arról írt, hogy nem szégyen migrációügyben egyetérteni a Fidesszel, a képviselő az Echo Tv-nek adott interjújában azt monda, sokan az állításaira „anyákésfiúzással” válaszoltak. Ebben azért van egy adag csúsztatás, mivel eredetileg az apákésfiúkozás (utalva Csurka István több mint két évtizeddel ezelőtti pamflettjére) azt jelenti, hogy valakin a szülei múltbéli tevékenységeit próbálják számon kérni, például egy politikusnak azt róják fel, hogy az apja a szocializmusban a rendszer kiszolgálója volt.

Ungár Péter esetében nem erről van szó: az ő anyja a Fidesz egyik főideológusa, milliárdos, akit a NER csak tovább gazdagított, és aki uszító propagandalapot tart fent. A jelenlegi rendszerben nyilvánvalóan súlya van annak, hogy Ungár Péter is benne van a Figyelőt tulajdonló cégben. Sőt, a Pió-21 Kft.-ben 16,68 százaléka van, a kft. pedig 45 százalékos részesedéssel bírt a BIF Zrt.-ben, majd miután Spéder Zoltán kiesett Orbán kegyeiből, átvette az egészet, végül Ungárnak a vagyonnyilatkozata szerint közvetlenül is lett még 3,06 százaléka a BIF-ben. Az utóbbi években a BIF piaci értéke, és a cégen belüli Ungár–Schmidt-vagyon aránya nőtt, így míg korábban az Ungár-vagyon a BIF-ben 1 milliárd forint volt, addig mostanra 9,9 milliárdra nőtt – írtuk áprilisban.

Tehát igenis jó kérdés, hogy egy ellenzéki párt egyik vezető politikusa hogyan tehet szert pár év alatt a NER-ben 10 milliárd forintra, amikor a rendszernek egyik fontos jellemzője, hogy a politika környékén áramló nagyobb pénzeket ellenőrzése alatt tartja.

Schmidt Máriáról ráadásul kiderült, hogy nem csak Ungár Péteren keresztül köthető az LMP-hez. A választás előtt ugyanis többször egyeztetett Schmuck Erzsébettel, az LMP kampányfőnökével, akivel régóta jóban vannak. Schmuck azt állította, Schmidt telefonon egyszer arról győzködte barátilag, hogy aggódik, mert ha visszalépnek az LMP egyes jelöltjei, a választóik elfordulnak tőlük, és kieshetnek a Parlamentből, így a pártlistán szereplő fia is kiesik.

Schmuck ma már Keresztes L. Lóránt pártelnök helyettese az LMP-ben, a párttisztségektől etikai okokból eltiltott Ungárt pedig beválasztották az ifjú LMP etikai bizottságába, pedig korábban az is kiderült, hogy bevallottan úgy írt alá egy szerződést Ron Werberrel, hogy erre semmilyen joga sem volt, ami törvénysértésnek számít.

Az ellenzék csak a lövészárkot ássa

A kormánynak persze az volt az érdeke, hogy ne lépjenek vissza az LMP-sek, mert ez a fideszes jelöltek esélyeit növelte a megosztott ellenzéki erőkkel szemben, és végül három másik budapesti jelölt mellett Ungár és Schmuck sem lépett vissza, a Fidesz pedig ezzel pont meg tudta szerezni a kétharmados többséget. Ungár ennek ellenére továbbra is azt állította: az okozta a kétharmadot, hogy Hódmezővásárhely után az ellenzéki diskurzus csak a koordinációról szólt.

Miután Ungár vételi ajánlatot tett Simicska Lajosnak a Magyar Nemzetre, a Heti Válaszra és a Lánchíd Rádióra, de nem tudtak megegyezni az árban, megvásárolta az Azonnalit, illetve több vidéki lapot. Ilyen médiavásárlást választott képviselő részéről eddig nem láthattunk, Ungár erről az Indexnek azt mondta: „Az önérdekem egybe esik a köz érdekével, hogy legyen egy színvonalas lap.” Ungár a lapban maga is több cikkben írt arról, hogy az ellenzék megbukott – ami egyébként igaz –, de szerinte azért, mert még mindig csak a lövészárkot ássa, „ma két egymással versengő komplexus bénítja a magyar politikát: a jobboldal áldozati komplexusa és a liberálisok messiás-komplexusa”.

Tehát szerinte az, hogy valaki hangosan ellenzi a kormány politikáját, egyenértékű a hatalom machinációival: a demokratikus nyilvánosság felszámolásától, a százmilliárdos gazdasági birodalmak építésén át az igazságszolgáltatás megszállásáig. Ungár azt sem pedzegeti, hogy minden idők leggyengébb ellenzéke azután ülhetett be a Parlamentbe, hogy a kampányban hatósági eszközökkel akadályozták az ellenzék leggyengébb próbálkozásait is, és hogy az MSZP visszalépett miniszterelnök-jelöltje és az LMP lemondott társelnöke is azt mondta: az ellenzék tele van fideszes ügynökökkel.

Hadházy Ákos válaszolt is Ungárnak, mondván, „szinte csak és kizárólag a kommunikációval foglalkozik”, pedig az ellenzéknek sokkal súlyosabb, a NER totális erőfölényéből származó problémái vannak. Hadházy azt írta: „az ellenzéknek nem az a feladata, hogy arról beszéljen, hogy mivel ért egyet a kormánnyal”, „a kormánypropaganda, a néphülyítés megtiltására, a dezinformációs diktatúra visszafordítására csak egyetlen alapfeltétel esetén volna lehetőség: ha az ellenzék egységesen és a leghatározottabban lépne fel ez ellen”. Azt is írta, hogy:

„Nehéz elfogadni, hogy valaki azzal dicsekszik, hogy a kvótanépszavazáson, a nyilvánvalóan propaganda célból tartott, semmilyen valódi téttel nem rendelkező referendumon a kormányt segítette azzal, hogy nemmel szavazott. Jó, hogy nem két szavazat (Ungár Péteré és Keresztes L. Lóránté) hiányzott az érvényességhez…”

Ungár Péter mellől a párt vezetőségének nagy része, például Szél Bernadett és Hadházy Ákos társelnökök eltűntek. Az utóbbi hetekben (Schiffer Andráshoz hasonlóan) a kormánypárti médiában többször is az ellenzék politikai kudarcait ecsetelte, aminek meg is lett az eredménye: a fideszes média, ami bármikor ágyúval tüzel akár egy tanárra is, ha egy kicsit is nem fideszes, nem győzi hangsúlyozni, hogy Ungár az egyetlen ellenzéki politikus, aki nem komplett idióta. A Böröcz László fideszes képviselővel folytatott vitájáról azt írták, „legalább leültek egy asztalhoz és értelmes eszmecserét lehetett hallgatni az aktuális közügyekről”. Mintha az, hogy erre ma nincs itthon lehetőség, eddig is csak az ellenzéken múlt volna.

Az LMP EP-képviselője, Meszerics Tamás egyébként az LMP elvárásának megfelelően a Sargentini-jelentésről nem szavazott, de természetesen a fideszes propagandának így is a céltáblájára került.

Összegezve:

• Ungár Péternek jelenleg egy Mészáros Lőrinc-közeli bank az egyik üzlettársa.
  
• A pártja, aminek a képviselői korábban odaláncolták magukat egy NER-oligarcha cégéhez, nem is reagál arra, hogy egy képviselője egy NER-oligarcha üzlettársa lett.
• A másik a saját anyja, a Fidesz egyik főideológusa, aki az LMP elnökhelyettesével és volt kampányfőnökével barátkozik, és akit a kampány alatt arról győzködött, hogy ne hagyja visszalépni az LMP-s jelölteket, ez pedig meg is hozta a kétharmadot a Fidesznek.
  
• Ungár a NER szerves részeként működő cégből szerzett pénzén tarthat fent saját médiát.
  
• Ungár nem a Fidesz intézményesített jogtiprásait látja az ellenzék legfőbb problémájának, hanem az ellenzék kommunikációját, hangvételét.
  
• Az LMP-s képviselőről kifejezetten jó véleménye van az egyébként minden ismertebb ellenzékivel rendkívül ellenséges fideszes médiának.