• A Demokrácia és Dilemma Intézet (DeDi) szerint a bajai megismételt időközi megmutatta, hogy a magyar politika nem színvonalasabb a focinál;
• hogy a mozgósításnak akkor is van értelme, ha nagyon primitíven csinálják;
• és hogy a választói akaratot összességében nem lehet negatív kampánnyal befolyásolni;
• hanem csak a részvételt lehet polírozni.

Jó kis hiszti lett ebből az időközi választásból! 470 ember a végére olyan fontos lett, hogy csak na. A megfigyelőket megfigyelők figyelték meg. Az idegbaj tapintható volt, kidudorodott, éktelenkedett.

A sok hűhónak sok teteje nem lett: a 3/32-es választókerületben a szavazati arányok pontosan ugyanolyanok maradtak, mint két hete voltak.

Az őrület eredménye: Kovács Csaba (Fidesz-KDNP) egy darab szavazatot vert Teket Melindára (MSZP-Együtt-DK). Két hete 97–29-re győzött, most pedig 138–69-re. A különbség két hete 68 szavazat volt a javára, most pedig 69. A Fidesz elvitt még 41, az MSZP pedig még 40 embert. Ennyire lehetett jutni.

Az utóbbi két hét kampányából a baloldal jött ki jobban, mert ők 137 százalékkal, míg a Fidesz csak 42 százalékkal vitt el több embert. Azonban az is kiderült, hogy az első választás eredménye teljesen reális volt. Utaztatás ide vagy oda, a 32-es körzet választóinak többsége a fideszes jelölt mellett van.

Itt csak negatív kampány volt, különösen a végén. Ennek egyik oka az lehetett, hogy a választásnak nem volt valódi tétje: a bajai önkormányzat erőviszonyait jottányit sem befolyásolhatta a választás kimenetele, nehéz lehetett bármi konkrétat ígérni. Szimbolikus jelentősége volt az egésznek, azt kellett megmutatni, hogy a másik oldal verhető-e.

Vannak azonban tanulságok, és most ezeket a Demokrácia és Dilemma Intézet le is vonja:

• Most közelről lehetett tesztelni, hogy a közvélemény-kutatás érvényes műfaj. Hiába mentek el jóval többen szavazni másodjára, az arányok semmit sem változtak.
• A nagyon kemény, szó szerint házról-házra, emberről-emberre menő kampányolás csak a mozgósításra jó, az általános hangulatot nem lehet vele megváltoztatni.
• Persze ha a mozgósítás csak az egyik oldalon megy el a végletekig, akkor az már elég lehet a győzelemhez. Ám ha mindenki egyformán tolja tízezerrel az embereket, akkor pont tartunk, mintha senki se csinált volna semmit.
• Nincs az az idióta kampány, ami gyengítené a részvételi kedvet. Attól, hogy kizárólag negatív kampány ment, nem csökken a választói kedv, sőt. Akármilyen színvonalon is foglalkoznak az emberekkel, azt ők meghálálják.
• A negatív kampány önmagában nem képes megváltoztatni az általános hangulatot. Lehet, hogy a mozgósítást segíti, de megfordítani az általános akaratot nem lehet vele. A vonakodó, de nekünk drukkoló embereket mozgatja, de a túloldalon lévők megnyerésére nem alkalmas.
• Az utaztatásnak a mozgósításban lehet jelentősége, de a választói akarat egészét érdemben nem befolyásolja. Az első fordulóban szervezetten szállított választók valószínűleg ugyanúgy szavaztak akkor, amikor maguknak kellett a helyszínre jutniuk, mint amikor beülhettek egy autóba.

A hülyeség ülte torát

Mindkét oldal kamerával követte a másik oldal embereit, naphosszat. Az első fordulót saját megfigyelési alapján a baloldal sikeresen megtámadta. A másik körben ugyanezzel a technikával a jobboldal semmire se ment. A választás végeredményét semmilyen megfigyelés sem tudta befolyásolni. Valószínűleg nem lehet olyat csinálni az emberekkel, amitől másképpen szavaznának, mint ahogy akarnak, hiába volt a sok leselkedés. Éppen ezért értelmetlennek tűnik, hogy a baloldal megint csalást kiált és újra feljelentést tett.

Teljesen súlytalanok a kampány minőségét meghatározó törvények. A legfényesebben ezt a volt monoki polgármester gulyásosztása mutatta meg: kimondták, hogy nem lehet azt csinálni, amit csinált, aztán csinálhatta tovább. A betarthatatlan szabályok értelmetlenek, csak nevetségessé teszik az egész rendszert.

Ugyanígy a Fidesz betiltott hangszórós kampánya elleni fellépés sem változtatott semmin. Nagyon rossz irány, ha a pártok elkezdik egymás kampányát tartalmi szempontból feljelentgetni. Bíróság állapítsa meg, hogy X vagy Y tényleg tönkretette-e az országot? Hogy Z vagy V ijesztgeti-e a választókat? A hülyeségek leleplezése a sajtó és a választók feladata. Egy-egy ilyen típusú ítéletnek valós jelentősége nincs. Ha ilyen szerepbe kényszerülnek választási bizottságok, akkor csak nevetségessé válnak.

A mostani kampány rettenetes színvonala nem sok jót ígér tavaszra. Egyrészt kiderült most, hogy megéri agresszívnak lenni, mert a mozgósítás a legprimitívebb eszközökkel is meghálálja a belé fektetett energiát. Másrészt pedig látszik, hogy az „ismerőse hungarocell fejet lóbált Pesten”, vagy éppen a „hallotta, hogy miről telefonáltam” típusú, az ország valódi problémáitól igen távol álló ügyek mozgatják csak meg a pártok fantáziáját.

Volt Fásy Ádám. Volt feljelentés utaztatásért, hazugságért, zaklatásért. Láttuk Zsigó Róbertet (szóvivő!) és Rogán Antalt (frakcióvezető!) fejben összeomlani egy-egy újságírói kérdéstől. Ám mélypont a DeDi szerint az volt, hogy Kovács Csaba nem tudta, hogy ki a saját kampányfőnöke.

A bajai őrület legfontosabb tanulsága, hogy a magyar politika színvonala nem tűnik erősebbnek a labdarúgásnál.