Amikor a megfélemlítést választják a párbeszéd helyett, az a lélektani határ

  • Magyarországon is bevett gyakorlattá vált, hogy politikai vitákban nem pontosan beazonosítható hátterű, de a kormányhoz köthető verőemberek jelennek meg, ráadásul egyre kisebb jelentőségű ügyekben is.
  • A közvélemény pedig ezt egyre inkább megszokja.
  • Ez a jelenség Oroszországtól Iránig sok helyen megfigyelhető, és jellemzően politikai alapú bebörtönzések, gyilkosságok, erőszakos konfliktusok előszele.
  • A cikket Köves Nóra aktivista, az Eötvös Károly Intézet emberi jogi szakértője írta
Biztonsági őrök védik a kaput (Fotó: Tbg)

Az elmúlt pár évben az ellenzéki nézeteket valló emberek megfélemlítése új szintre lépett, a feltehetően kormányzathoz köthető, tüntetők elleni verbális és fizikai erőszak pedig egyre nyíltabbá és intenzívebbé vált Magyarországon. Ennek a jelenségnek aktuális példája az, ami a Városligetben történik, hiszen hiába sugallja azt a Városliget Zrt., hogy részben győztek a Ligetvédők, valójában az ott ténykedő, gyanús hátterű biztonsági céggel nem bontottak szerződést, így ők továbbra is bármikor intézkedhetnek.

Az ellenzékiek megfigyelése és megfélemlítése persze nem újkeletű dolog itthon sem. Az viszont, hogy nyíltan verőembereket küldenek a tiltakozókra, egy egészen új jelenség a rendszerváltás utáni Magyarországon, ráadásul diktatúrák és autoriter rezsimek módszereit idézi.

Aktivistaként, egykori Fidesz-székházfoglalóként, több tüntetés (pl. a netadó elleni tiltakozás) egyik szervezőjeként és az Eötvös Károly Intézet munkatársaként az elmúlt években személyesen is megtapasztalhattam néhány megfélemlítőnek szánt módszert.

Megtudtam milyen érzés az aggódó családtagoktól és barátoktól telefonon hallani azt, hogy gyilkosságért ítélték el azt a nálam háromszor nagyobb, nem túl barátságos ábrázatú embert, aki éppen mellettem áll a Fidesz székház udvarán, és akit a rendőrség helyett küldtek, feltehetően azért, hogy intézkedjen velünk szemben.

Milyen az, amikor nagypapáim régi időkről mesélt történetei elevenednek meg bennem, mert egy - egy megbeszélés előtt és után többször hátranézek, hogy nem követnek-e az utcán. Amikor mindenféle elektronikai eszköz használata nélkül megyek el egy kódszavakkal megbeszélt találkozóra, azért hogy megnehezítsem az esetlegesen lehallgatni próbálók dolgát.

Milyen érzés az, amikor bizonyossá válik, hogy az imént leírtak nem felesleges paranoiából fakadnak, hiszen találunk egy lehallgatásra alkalmas eszközt az irodánkban, amivel elvileg nemcsak az ott lezajlott beszélgetéseket halhatták, de hozzáfértek minden adatomhoz, ami valaha a telefonomon vagy a számítógépemen volt.

És végezetül, talán a legnehezebb feldolgozni azt, hogy mindez nem azért történik, mert beválogattak valami szuperizgalmas kémfilmbe, hanem mindössze azért, mert konzekvensen kiállok a jogállamiságért, az alkotmányos és emberi jogokért, és minden lehetséges erőszakmentes eszközzel igyekszem segíteni hátrányos helyzetbe került embertársaimon.

Székház, augusztus 20., népszavazás, Liget

Hasonló dolgok persze másokkal is előfordulnak, hiszen a kormányzat a hozzá kapcsolható médiumokkal karöltve egyre nagyobb hangúlyt fektet arra, hogy megfélemlítse az ellene fellépőket, elég csak arra gondolni, hogy milyen lejárató kampányok indultak azok ellen, akik élére álltak egy-egy ügynek. A verőlegények megjelenése azonban teljesen új szintre emeli a tüntetők elleni erőszakot, hiszen eddig őket csak az "üzleti" szférában használták konfliktusok "lerendezésére" (pl. Vizoviczki rendőrökből álló "kidobóinak" járőrözése a bulinegyedben).

Három éve ez megváltozott, és azóta legalább négyszer fordult elő itthon, hogy valakik nyíltan kopaszokat küldtek olyan tiltakozókra, akik éppen a véleménynyilvánítás szabadságával és gyülekezési jogukkal éltek.

1. A Fidesz székházfoglalásnál 2013-ban a mi megfélemlítésünkre küldtek be nagydarab, kopasz embereket a rendőrök helyett. Megjelenésük fenyegető volt, céljuk pedig érezhetően az volt, hogy az udvar minél kisebb területére szorítsanak bennünket, egyes esetekben fizikai erejüket is alkalmazva (bántalmazásig itt még nem fajultak a dolgok). Később kiderült, hogy ők a Valton és a Fradi Security emberei voltak.

2. Másfél évvel később, 2015-ben Kocsis Máté augusztus 20-ai rendezvényén szintén "biztonsági őrök" állták útját a NAP-os ellentüntetőknek, itt verbális erőszak, dulakodás és pofozkodás is történt. A kopaszok szinte azonnal engedelmeskedtek Kocsisnak (aki többek között a Fradi alelnöke is), amikor ő rendre utasította őket, közöttük pedig az egyik fideszes képviselőtársa is felfedezhető volt.

3. Idén februárban Nyakó Istvánt akadályozta meg egy tucat kopasz abban, hogy elsőként tudja leadni népszavazási kérdését, ami fenyegető fellépésükkel és kisebb dulakodással sikerült is nekik. Ezek az emberek szintén Kubatovhoz illetve a Fradi Securityhez voltak köthetőek.

4. Június végén szintén kopaszok jelentek meg a Városligetnél tiltakozó Ligetvédők táboránál, akik minden eddiginél nagyobb számban és durvábban léptek fel a demonstárlókkal szemben. A megfélemlítő magatartás, és a verbális erőszak mellett többször fizikailag is bántalmazták a tüntetőket, Komáromy Gergőt gyomron vágták, Gulyás Mártonnak pedig úgy eltörték a kezét, hogy műteni kellett. Ráadásként a rendőrökkel szemben is agresszívan léptek fel, viselkedésükből arra lehetett következtetni, hogy a rendőrség fölött állónak érzik magukat. Ezek az embereknek egy része, csakúgy mint az előző esetekben, szintén a Fradi Securityhez, így közvetve a kormányhoz köthető.

Egyre durvább erőszak, egyre kisebb megrökönyödés

A négy esetben van jó néhány közös vonás. A biztonsági őrökként megjelenő kopaszok egyértelműen köthetők a Fradi Securityhez, így köze lehet hozzájuk Kubatov Gábornak, az FTC elnökének, egyben a Fidesz alelnökének és Kocsis Máténak, aki egyszemélyben az FTC alelnöke, Józsefváros polgármestere és a Fidesz kommunikációs igazgatója.

Mind a négy alkalommal nyíltan különböző intenzitású verbális és fizikai erőszakot alkalmaztak annak érdekében, hogy megfélemlítsék a kormány ellen erőszakmentesen tüntetőket vagy fellépőket (és azokat, akik még csak gondolkoznak ezen). Közös vonás az is, hogy egyik esetben sem történt érdemi vizsgálat vagy felelősségrevonás, ha indult is valamilyen eljárás, az lassan és nehézkesen folyt, és a mai napig nem vezetett értékelhető eredményre.

A négy eset között egyetlen különbség van, mégpedig a fizikai erőszak intenzitása. Míg az első alkalommal, a Fidesz székháznál egyáltalán nem bántalmaztak bennünket, addig a negyedik alkalomra felbátorodtak annyira (feltehetően a felelősségrevonás eddigi hiánya miatt is), hogy a Ligetben már durván verekednek, csontokat törnek és gázsprayvel fujják le a tüntetőket. Ezzel párhuzamosan már a közvélemény is hozzászokott az egyre gyakrabban felbukkanó kopaszok jelenlétéhez, az ingerküszöb exponenciálisan nőtt, így hiába most a legdurvábbak, ez már nem kelt akkora megrökönyödést az emberekben, mintha első alkalommal csinálták volna ugyanezt.

Olyan, mintha az emberek már meg sem lepődnének azon, hogy a jogállam hat éve tartó bontásának az a következő lépése, hogy a tüntetők miatt, nyíltan felbontják az állam erőszakmonopóliumát, teret engedve valami rendkívül ijesztőnek. Olyan jelenségnek, ami több országban az előszele volt politikai alapú bebörtönzéseknek, gyilkosságoknak, komolyabb utcai zavargásoknak, erőszakos, fegyveres konfliktusoknak és polgárháborúknak.

Oroszországtól Szíriáig működik a módszer

Ukrajnában például Janukovics előszeretettel alkalmazott "azonosítatlan hátterű utcai huligánokat", akik bizonyíthatóan általa felbérelt zsoldosok voltak. Titushkynak nevezték őket és a 2013-as Euromaidan tüntetések kezdetekor még csak a demonstrálók megfélemlítésére szolgáltak. Utcai verekedésekbe kezdtek, majd később el is raboltak embereket, illetve a rendőrséggel együtt harcoltak - már fegyverekkel - a tiltakozók ellen, de mindvégig civil ruhában. Volt egy olyan eset is, amikor a 2014-es a választások idején a titushkyk sorfalat állva, testükkel lezárták a szavazóhelységet és megakadályozták, hogy az emberek szavazni tudjanak Mykolaivban, ami az egyik központi helyszíne volt a Janukovics elleni tüntetéseknek.

Oroszországban Putyin már régóta alkalmazza ezt a módszert, az "azonosítatlan hátterű civilek" és biztonsági emberek által elkövetett politikai hátterű gyilkosságok, megfélemlítések szinte mind hozzá vagy a Kreml-hez köthetőek valamilyen módon. Janukovics titushkys módszerét is szinte azonnal importálta Oroszországba, miután elég gyorsan exponenciálisan nőtt azoknak a volt katonákból és focihuligánokból álló csoportoknak a száma, akik tüntetőket vertek vagy félemlítettek meg puszta jelenlétükkel.

Több csoport közülök egyértelműen a Kremlhez köthető, de vannak olyanok is amik csak néhány szállal vagy sejtések szintjén köthetők hozzájuk. A módszer mindenesetre közös mindegyikben: civil ruhás, valójában hatalom által felbérelt emberek vernek és félemlítenek meg tiltakozókat, gyakran a rendőrséggel karöltve, vagy annak a szeme láttára, úgy, hogy felelősségrevonás egyáltalán nem történik a legtöbb esetben.

Szíriában - még a pogárháború kitörése előtt - sok éven keresztül használták megfélemlítésre a rezsim által felbérelt "építőmunkásokat", akik valójában katonai múlttal rendelkeztek és munka helyett a környéken lakó ellenzékieket figyelték. A 2011-es tüntetéshullám kezdetekor is ezeket a "munkásokat" küldték Aszadék, hogy szétverjék a tiltakozókat, és csak később illetve velük párhuzamosan vetették be a rendőrséget és a katonaságot.

Iránban pont a 2009-es tüntetéssorozat idején voltam, ahol a fentiekhez hasonló történeteket meséltek a helyiek, egy olyan kiegészítéssel, ami számunkra ismerős lehet az ÁVH idejéből. Ott orvosoknak és ápolóknak öltöztették a rezsim zsoldosainak egy részét, akik a tüntetések alatt, a huligánoknak álcázott zsoldosok által megvert tiltakozókat szedték össze és verték tovább, vagy vitték sebesülten kórház helyett börtönbe.

Sokan emlékezhetnek a romániai "bányászjárás"-nak is nevezett jelenségre, amikor az 1990-es évek elején a demokratikus választásokért tüntető embereket Iliescu a Zsil völgyéből felküldött bányászokkal verette szét. A cél itt is a megfélemlítés illetve a tiltakozók megállítása volt, akik Iliescu lemondását is követelték.

Mindegyik példában közös, hogy a kormány, vagy a rezsim a tüntetőket nem (vagy nem csak) a rendőrséggel félemlíti/vereti/öleti meg, hanem erre a célra különböző módon álcázott zsoldosokat használ. Ilyen módon egyrészt nehezebb egy esetleges bukás után felelősségrevonni (hiába köthetők össze gyakran teljesen egyértelműen a szálak), másrészt eljátszhatja a "demokrata" szerepét, aki csodálkozva és fejcsóválva nézi a békés tüntetőket szétverő huligánokat, talán még valami eljárást is indít, de a végén sajnálatosan nem lehet beazonosítani az elkövetőket vagy indítékukat.

Amikor a hatalom már minden tiltakozás veszélynek érez

A mi jelenlegi helyzetünkben és a felsorakoztatott nemzetközi példákban sajnos sok közös vonást látni. A módszer hasonlósága és az erőszak erősödése csak egy a sok közül. Sokkal fontosabb lehet azt megnézni, hogy mik az előzményei annak, hogy egy rendszer - legyen diktatórikus, autoriter, vagy valahol a demokrácia és az előbbi kettő között billegő - eljusson idáig.

A fent felsorolt országokban - beleértve a miénket is- nyilván különféle folyamatok játszódtak le, amíg eljutottak idáig, de közös elemek azért vannak. Ilyen például a jogállam és a jogbiztonság teljes vagy részleges lebontása, saját kegyeltek magas pozícióba helyezése a lehető legtöbb területen. Ráadásul a két dolog implikálja is egymást, minél több embert tart a markában egy egyre korruptabbá és őrültebbé váló hatalom, annál inkább kontrolmániássá és paranoidabbá válik, és annál inkább elmegy a végsőkig, hogy megőrizze a hatalmát, hogy elkerülje a mások általi felelősségrevonást. A kontrollt pedig jellemzően akkor vesztik el, amikor annyira saját fantazmagóriák rabjaivá válnak, hogy már nem tudják szétválasztani a valóságot paranoiájuktól és minden tiltakozást, ellenzéki kritikát és megszólalást rájuk leselkedő veszélyként élnek meg.

Ilyenkor kezdődik az, hogy politikailag nem óriási horderejű ügyekben is a megfélemlítést és az erőszakot választják a párbeszéd helyett. Ez a lélektani határ az, amikor egy pillanat alatt átfordulhat egy mérsékelten erőszakos fellépés durvább, akár fegyveres konfliktusba.  

;