Dózsa László keresztre feszítve érzi magát, és szerinte az ügyben Pruck Pál a Barabás

történelem
2017 június 28., 18:04
comments 319

Hosszú idő után újra, méghozzá az eddigi legrészletesebben nyilatkozott a plakátbotránnyal kapcsolatban Dózsa László színész-rendező, az 1956-os Emlékév kormányzati kezelésének egyik szimbóluma.

Dózsa László feltartja a Pruck Pálról készült fotót 2015 októberében
photo_camera Dózsa László feltartja a Pruck Pálról készült fotót 2015 októberében Fotó: jozsefvaros.hu

Az ügy legutóbbi állomása az volt, hogy a képet Dózsa vallomása alapján tévesen beazonosító, nemrég lemondott Horváth Miklós hadtörténész azt írta: Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója, az 1956-os Emlékévért felelős kormánybiztos félrevezette a kuratóriumot, és utólag hárítja a felelősséget, ugyanis Horváth cáfolja, hogy emlékév történészszakmai vezetője lett volna, ráadásul – bár Schmidt Mária tett ilyen ígéretet, helyette – bocsánatot kért a Pruck családtól, elismerve, hogy Pruck Pál van a fotón.

Az ügyben felkért történészek is egyértelműen erre jutottak, de ezt Schmidt Mária nem fogadja el, pár napja a Pesti Srácoknak adott interjúban szintén az 1956-os forradalmat ért politikai támadásról beszélt, és az egyetlen releváns kérdésre, hogy most akkor mégis ki van a fotón, azt mondta: „Jelen tudásunk kevés.”

A Terror Háza Múzeumban Dózsa László mellett foglal helyet Schmidt Mária főigazgató
photo_camera A Terror Háza Múzeumban Dózsa László mellett foglal helyet Schmidt Mária, aki egy egyszerű szakmai hibából teljesen feleslegesen politikai ügyet kreált Fotó: 1956-os emlékév/Facebook

Dózsa László – aki a tévedés felfedezésekor lemondott arról, hogy magát nevezze a fotó szereplőjének, de csak kegyeleti okokból – most úgy érezte, ideje megtörni a hallgatást, és a Pesti Srácok propagandistáival 45 percen át beszélgetett. Előtte viszont egy körmondatban idézzük fel, mi az, amit Dózsa László állított, és amiben a kormány nem lát olyasmit, ami hiteltelenné tenné a színészt:

Nem elég, hogy Dózsát, ahogy azt mesélte, 14 éves korában, 1956-ban – amikor Csepelt egyébként repülőgépek bombázták – lefotózták fegyverrel, sapkában, majd elfogták, falhoz állították, légvédelmi ágyúval „széttrancsírozták”, átlőtték a nyakát, a holttestére tojásgránátot dobtak, de túlélte, napokig kórházban volt, majd az ÁVH elvitte, úgy fejbe rugdosták, hogy mindkét hallócsontja eltört, csontszilánkok mentek az agyába, és a klinikai halál állapotába került, tömegsírba tették, forró mésszel leöntötték, de egy sírásó meglátta, hogy mozog az ujja, majd „Kárpáti professzor” 10 órás műtéttel megmentette, és még ezután is megmaradt a máig megőrzött sapkája (ráadásul mindkét kivégzőjével találkozott, és a gyerekei még hasonlítanak is az orosz katonára), majd a megtorlást azért kerülte el, mert halottnak hitték, de egy korábbi interjúból még az is kiderül, hogy Dózsa László eddig összesen háromszor halt meg, ugyanis 10 éves korában agytályog-gyulladása volt, és még a mentők is lemondtak róla, nem volt pulzusa, végül egy kitelepítésre ítélt orvos robbant be az ajtón, és injekciót adott a szívébe, ez mentette meg, sőt még egyszer Vámos László is megmentette a színművészetin, amikor közölte vele, hogy: „Most menjél, feküdj be a kórházba Kárpátihoz, mert beteg vagy, addig én mindent elintézek.”

Tehát a sok ponton szétszedett Dózsa László – aki eddig három és félszer halt meg, illetve egy alkalommal 7 nővel szexelt egyszerre – most az alternatív történelmi hősök nagy felfedezőjével, Stefka Istvánnal (annak közpénzből felpimpelt kocsmájában) beszélgetett:

link Forrás

Dózsa masszívan beleállt Schmidt Mária narratívájába, és azt mondta:

„Én ebben a dologban csak egy áldozat voltam. Én egy odadobott áldozat voltam, akit a baloldal, a liberálisok odadobtak, és megpróbáltak engem a szemétdombra dobni. De nem csak engem, és az igazi cél az a forradalomnak a megbecstelenítése volt.”

Dózsa egyébként még Gyurcsányéktól kapott állami kitüntetést. Az interjúban most az elhunyt anyjára kente, hogy azzal turnézott, ő van a fotón. Állítása szerint anyja a rendszerváltás körül mutatta neki a fotót, mondván, ő van rajta. Ehhez képest Dózsa még a 2007-es önéletrajzi könyvében sem állította biztosan, hogy ő szerepel a képen. Most viszont azt mondta:

„Nem akarok senkit megszentségteleníteni, de ha édesanyám nekem azt mondja, hogy »fiam, azon a képen te vagy«, akkor én anyám emlékét gyaláznám meg, ha én ezt a képet és anyám állítását megcáfolnám. Objektíve meg lehet cáfolni, hogy azon a képen nem én vagyok, az engem már nem is érdekel. Tehát énnekem abszolút ez a hozzáállásom ehhez a képhez.”

link Forrás
Az 56-os Intézet jelentése több írásos bizonyítékot is felhozott, illetve a fiatal Pruck Pálról készült többi 1956-os fotót is megvizsgálva egyértelműen arra jutott, hogy Pruck szerepel a híres fotón.
photo_camera Az 56-os Intézet jelentése több írásos bizonyítékot is felhozott, illetve a fiatal Pruck Pálról készült többi 1956-os fotót is megvizsgálva egyértelműen arra jutott, hogy nem Dózsa László, hanem Pruck Pál szerepel az 1956-os fényképen. Az azóta elhunyt Pruck Pál a 80-as években többször is beszélt arról, hogy ő volt a képen. Fotó: 56-os Intézet/rev.hu

Ezek után megmutatta vélt sebesüléseinek állítólagos helyeit, és azokról közölte: „még ma is bármelyik pillanatban ebbe halhatok bele”.

link Forrás

A legjobb kifejezés a helyzetre szerinte az, hogy keresztre feszítve érzi magát:

„Keresztre feszítettek. Én nem a Barabás vagyok, a Barabás ebben a dologban Pruck Pál volt. Csak ő volt ott, ugye az volt a cél, hogy ő legyen piedesztálra emelve... Félreértés ne essék, én nem Krisztushoz hasonlítom magam.”

Dózsa László beszélt az 56-os forradalomról orosz propagandát nyomó, szocialista Havas Szófiáról is, aki szerint a forradalom CIA-s akció és egykori nácik által szervezett fasiszta-ellenforradalmi puccs volt. Dózsa erről azt mondta, hogy akkor azt nyilatkozta: „Havas Zsófia (sic) ezzel meggyalázta az egész magyar zsidóságot, és én a magyar zsidóság nevében kikérem ezt a dolgot magamnak, mert mellettem haltak meg zsidók, cigányok, magyarok.”

Itt Klein Robikát is felemlegette, mondván, az ő létezését is megkérdőjelezték, holott Dózsa állítása szerint igazolta Klein Robika történetét „dokumentumokkal, olyan helyeken, ahol ez autentikus”. (Róla Dózsa korábban azt állította, hogy egy házban laktak, amíg 1956-ban a szovjetek légvédelmi ágyúval és tojásgránáttal ki nem végezték, bár Dózsa sztorijaiban a helyzettől függően más-más kínhalált halt. Klein Robika, a „tündéri, édes kis zsidó gyerek” létezésére Dózsa szavain kívül semmilyen bizonyítékot nem mutatott be senki.)

Dózsa visszavágott az ő 56-os sztorijait darabokra szedő Eörsi László történésznek is: „Ezek az Eörsi László-félék voltak az elsők, akik, amikor bevonult az első páncélos, elszaladtak. Ezek verik most a mellüket, és ezért hazudoznak.” (Eörsi 1955-ben született.) Dózsa azt mondta, mondhatnak, amit akarnak, ő kitart 56 mellett, és állítja, ennek a könyvének minden szava igaz:

Dózsa László önéletírása (2007)
photo_camera Dózsa László önéletírása (2007)

Dózsa azt is mondta, ők, forradalmárok mindig megismerték egymást utólag, és mindig kiszúrták, ha kádárista ügynökök vegyültek közéjük. Ezt azután fejtette ki, hogy Stefka István – aki a rendszerváltás előtt az államszocialista belügyminisztérium közelében dolgozó újságíróként 1982-ben az áldozatos munkájáért kitüntetést kapott Horváth István belügyminisztertől – felvázolta a Dózsa/Pruck-ügyet megmagyarázó elméletét:

link Forrás

Dózsa László végül elmondta, hogy akármit mondanak, lepereg róla, és szerencsére százezrek(!) írtak neki támogatólag.

Kommentek

Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.