• Egy héttel a német választások előtt Angela Merkel pártja közvélemény-kutatások szerint bőven vezet a többi induló előtt, és a több párt is bejelentkezett, hogy folytassa vele a kormányzást.
• A közepesen izgalmas választási kampány helyett a közvélemény sokkal inkább arra figyel, hogy a szeptember 24-i szavazás után a német kancellár és a francia elnök milyen tervekkel látnak hozzá az EU átalakításához.
• Ezeken a terveken még sokat alakíthat, hogy Merkel kikkel alakít kormányt, ezért a legnagyobb verseny a harmadik helyért folyik.

A szociáldemokraták elbuktak a rajtnál

Az év elején még nagyon úgy tűnt, hogy a Német Szociáldemokrata Pártnak (SPD) sikerült találnia egy olyan jelöltet, akinek végre lehet esélye a szeptemberi választáson Angela Merkel ellen.

Nem sokkal azután, hogy az Európai Parlament korábbi elnöke, Martin Schulz állt a párt élére, a szociáldemokraták támogatottsága hét évnyi mélyrepülés után újra 30 százalék fölött mozgott, február végére pedig már úgy tűnt, hogy sikerült beérniük Merkel pártját, a CDU-t. 

De ha a német választók 12 év Merkel-kormányzás után úgy is érezték, hogy kipróbálnának valami újat, a baloldali szavazóknak nagy reményeket adó feltámadás csak másfél hónapig tartott.

Aztán jött az első pofon, amikor márciusban Merkel pártja simán nyerte a Saar-vidéki választásokat, majd május elején a CDU győzött Schleswig-Holstein tartományban is, majd végül Merkelék megszerezték Észak-Rajna-Vesztfáliát is, ahol a második világháború óta majdnem mindig a szociáldemokraták voltak hatalmon. 

Az SPD népszerűsége pedig vereségről vereségre csökkent. Szűk három héttel a választások előtt a szociáldemokraták 25 százalék alatti támogatottsággal haladnak az újabb történelmi vereség felé, a CDU pedig legalább 10 százalékkal vezet előttük. 

link Forrás

Hiába tűnt a Brüsszelben eltöltött 20 éve miatt Martin Schulz tapasztalt politikusnak, a kampányban gyorsan kiderült, hogy az Európai Parlament légköréhez képest még a német belpolitika is sokkal keményebb tempót diktál. A Spiegel róla írt riportja szerint nagyon rosszul viselte, hogy miután kancellárjelölt lett, hirtelen ellenséges hangnemben ír róla. 

Merkelt már nem lehet balról előzni

Ráadásul a CDU-val négy éve együtt kormányzó SPD azt sem tudta megfogalmazni a választóknak, hogy pontosan mi változna, ha leváltanák Merkelt. Merkel sosem ragaszkodott foggal-körömmel a konzervatív megoldásokhoz, ha úgy érezte, hogy egy ellenzéki ötletre a többség nyitottak lenne, inkább hagyta átmenni a kormányán, mielőtt az ellenfelei szavazatokra tudták volna váltani.

• Így happolta el a fukusimai katasztrófa után a Zöldek elől az atomenergia kérdését, amikor bejelentette, hogy 2022-ig minden atomerőművet bezárnak Németországban.
  
• Már a közös kormányzásuk legelején hagyta a szociáldemokratáknak, hogy bevezessék a minimálbért, így azok elvesztettek egy klasszikusan baloldali témát, amivel a kancellárt támadhatták volna. 
• Amikor nyár elején érzékelte, hogy a baloldal a melegházassággal akar kampányolni, a lehető leggyorsabban lezárta a kérdést: bár ő nemmel szavazott, de a frakciójának szabad kezet adott, így 70 kereszténydemokrata szavazattal simán átment a baloldali javaslat. Bár úgy tűnt, hogy elbukott egy csatát, de cserébe biztos lehetett benne, nem kell foglalkoznia ezzel a kampányhajárban. 

A választások előtti hónapokban alig maradt olyan téma, amiről balról lehetett volna támadni a kancellárt. Egyedül a menekültkérdéssel lehetett volna nehezebb helyzetbe hozni Merkelt, csakhogy a menekültválságra ők is csak nagyon hasonló megoldásokat kínálnak.

Európában mindenki arra vár, hogy Angela Merkel a választások után előálljon a konkrét tervekkel arról, hogyan alakítaná át Emmanuel Macronnal együtt az Európai Uniót. Hogy ebből mi lesz, azon is múlik, hogy Merkel kivel folytatja a kormányzást.  Mivel a két nagy párt között négy év közös kormányzás után nehéz különbséget tenni, még jobban felértékelődtek a kisebb pártok, és a legnagyobb verseny most a harmadik helyért folyik. A legutóbbi felmérések szerint erre két héttel a választások előtt négy párt is esélyes, de mivel a szélsőbaloldali LINKE-vel és a szélsőjobboldali AfD-vel a kancellár nem működne együtt, csak a liberálisok és a zöldek jöhetnek szóba partnerként. 

Mit kezdene Merkel az oroszbarát liberálisokkal, akik sokkal szigorúbban bánnának a menekültekkel?

Négy évvel ezelőtt Merkel azért kényszerült nagykoalícióba, mert a CDU hagyományos szövetségesének számító liberálisok kiestek a parlamentből. Azóta szívós munkával Christian Lindnernek sikerült feltámasztania a pártot, és a mostani felmérések alapján szeptemberben az FDP 8-9 százalék körüli simán bejuthat a Bundestagba. 

Csakhogy a szabadpiaci liberálisok egy sor kérdésben egészen mást gondolnak, mint amit az elmúlt négy évben Merkel kormánya képviselt. Christian Lindner pártelnök például hivatalosan elismerné, hogy az Ukrajnától elfoglalt Krím-félsziget Oroszországhoz tartozik, hogy a német cégek korlátozások nélkül üzletelhessenek az oroszokkal. 

Ráadásul a liberálisok vezetője Merkel menekültpolitikáját is kaotikusnak tartja. Nemrég azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy a Bildnek adott interjújában arról beszélt, hogy sokkal szigorúbban kezelné a menekültkérdést. A menekültstátuszt kapott emberekről pedig azt mondta, hogy maradás helyett menjenek haza, amilyen gyorsan csak lehet. 

Ráadásul az Európai Unió megújítását is máshogy képzelik el, mint Macron és Merkel. Mivel a német liberálisok mindennél jobban hisznek a teljesítményelvben, a kétsebességes Európa létrehozását támogatják, ahol a gazdagabb tagállamok a szorosabb integráció felé haladnának, de azt nem akarják, hogy az eurózónának közös költségvetése és pénzügyminisztere legyen. Az FDP legszívesebben még most is kidobná a görögöket az eurózónából, azt pedig végképp nem szeretné, ha a közös költségvetés közös adósságot is jelentene. És az eurózónát sem bővítenék tovább. 

Jamaica

Ha a CDU/CSU pártszövetségnek és az FDP-nek mégsem lenne meg az abszolút többsége akkor további partnerként a Zöldek kerülhetnek tárgyalási helyzetbe, mivel a szociáldemokraták nem akarnak újabb nagykoalíciót. Az, hogy a kereszténydemokrata Merkel akár a baloldali Zöldekkel is kész lenne kormányozni, annyira nem új, hogy a 2013-as választások után le is ült velük tárgyalni, de akkor inkább az SPD-t választotta. 

Most azonban egészen más lenne a helyzet. Bár a fekete-sárga-zöld Jamaica-koalíció (a pártok színei után) már többször működött tartományi és önkormányzati szinten, de a szövetségi kormányban nem lenne könnyű összefogni, mert a zöldek és a piacpárti liberálisok egészen mást gondolnak a világról. Amíg az FDP sokkal szigorúbban kezelné a menekültkérdést, a Zöldek sokkal befogadóbbak. De abból is rengeteg vitájuk van, hogy a liberálisok lazítanának az autók károsanyag-kibocsátás ki, ami környezetvédelmi szempontból nyilván elfogadhatatlan. Ezek a viták az EU átalakításáról szóló vitákban is keményen kiütköznének. 

Ugyanakkor Merkel pont az a politikus, aki kedveli az olyan helyzeteket, amikor két vitatkozó fél között középen állhat, és mindenkivel egyezkedve végül ő kerülhet ki győztesen. A pályafutása során sokszor megkapta, hogy valójában semmiről sincs határozott véleménye, egyszerűen minden vitánál megvárja, amíg elfoglalhatja a középutas pozíciót. Egy Jamaica-koalíció pedig pont ilyen lenne.