A Merkel-korszak utolsó felvonása kezdődhet vasárnap Hessenben

  • Sorsdöntőnek látszó választásra készül Hessen tartományban az országot az SPD-vel nagykoalícióban kormányzó, CDU vezette pártszövetség és annak vezetője, a kancellár Angela Merkel. 
  • Ha nem a CDU alakít kormányt a tartományban, Merkelt aligha választják újra elnöknek a párt decemberi kongresszusán, és jó esély nyílhat egy előrehozott választásra Németországban. 
  • Minden abba az irányba mutat, hogy hamarosan véget ér a CDU és az SPD dominanciája a Bundestagban, az új idők igazi győztese mégsem a bevándorlásellenes AfD, hanem a Zöldek lehetnek. 

Két héttel azután, hogy a CSU történelmi vereséget szenvedett a bajorországi tartományi választásokon, most a szövetséges CDU-re vár nehéz feladat egy másik tehetős német tartományban. 

A 2017-es választások óta (főként a bevándorlást érintő kérdések miatt) folyamatosan nő a feszültség a CDU és a CSU pártszövetség két pártja, valamint a koalíciós partner SPD között, és emiatt a kormány és az összes kormánypárt népszerűsége is megállás nélkül zuhan. 

A hesseni választás könnyen sorsfordítónak bizonyulhat Németországban: a sajtó és az elemzők egyetértenek abban, hogy ha Angela Merkel pártja nem tudja megtartani Volker Bouffier miniszterelnöki posztját, a kancellárnak alighanem át kell engednie az irányítást a pártban, és előbb-utóbb a kormányban is. 

Hessenben 1987 óta mindig a CDU alakított tartományi kormányt. A konzervatívok 2013 óta a Zöldekkel vezetik a közgyűlést, a Zöldek viszont tavaly óta olyannyira megerősödtek, hogy most már a berlini nagykoalíció ellen kampányolnak, és a győzelemre sem esélytelenek. A sors ráadásul úgy hozta, hogy 

egy jemeni származású zöld politikus ütheti be az utolsó szeget a Merkel-kormány koporsójába. 

Egy év alatt pártján belül is elvesztette a többséget

A CDU és bajor szövetségese, a CSU lassan évek óta meredek lejtőn halad lefelé és egyelőre nem látszik, mi állítaná meg a zuhanást. 2017 őszén ugyan megnyerték a szövetségi választásokat, de több mint 8 százalékpontot vesztettek 2013-hoz képest - a németek kevesebb mint 33 százala szavazott rájuk, és az éveken át törhetetlennek tűnt nagykoalíció (Grosse Koalition, vagy „GroKo”, ahogy a német sajtóban rövidítik) megroppanni látszott. 

Horst Seehofer belügyminiszter, CSU-elnök és Angela Merkel kancellárFotó: BERND VON JUTRCZENKA/dpa Picture-Alliance/AFP

A 20 százalékot szerzett SPD elzárkózott a folytatástól, felmerült egy jobboldali-liberális zöld (színei miatt „Jamaikának” csúfolt) koalíció is, végül a szocdemek megenyhültek, és fél év után márciusban megalakulhatott az új nagykoalíciós kormány. 

De ez a kormány gyakorlatilag alig állt a lábán néhány hétig: már a nyáron beütött az első kormányválság a CDU és a CSU közötti migrációs nézetkülönbségek miatt. A belügyminiszternek megválasztott Seehofer júniusban belengette a lemondását, ha Merkel nem talál jobb megoldást Bajorország számára a határok lezárásánál, és a már regisztrált menedékkérők visszafordításánál. A CDU támogatottsága története során először esett be 30 százalék alá. 

Szeptember elején a CSU és az SPD ment egymásnak, amikor a chemnitiz gyilkosságok után a titkosszolgálatok vezetője meghazudtolta a kancellárt. Hans-Georg Maassen azt állította, nem üldöztek menekülteket a chemnitzi utcán szélsőségesek, Merkel viszont videófelvételek alapján ennek épp az ellenkezőjéről beszélt

Az SPD nekiment az elhárításnak, Seehofer kiállt Maassen mellett. A kancellár végül azzal mentette meg a koalíciót, hogy leváltotta emberét az Alkotmányvédelem éléről, de Maassen államtitkár maradhatott a belügynél. 

Hans-Georg Maassen volt titkosszolgálati vezető és Horst Seehofer CSU-elnök, belügyminiszterFotó: BERND VON JUTRCZENKA/AFP

Merkelnek egyedül a folyamatos tűzoltásra maradt ereje, kormányozni nem nagyon, és néhány héttel később olyasmi történt, ami korábban évekig elképzelhetetlen lett volna - a kancellár mögül kihátrált a CDU többsége is. Szeptember végén saját frakciója szavazta le Merkel 13 éve szolgáló jelöltjét, Volker Kaudert a frakcióvezető-választáson. A képviselőcsoportot azóta Ralph Brinkhaus vezeti. 

A bajorországi választásokon aztán Seehoferék a vártnál is nagyobb késbe szaladtak bele: 10 százalékot buktak, évtizedek után először veszítették el abszolút többségüket a közgyűlésben. A nagykoalíciónak legalább ekkora pofon, hogy összeomlott a koalíciós partner SPD is: 9,7 százalékon végeztek, szavazóik több mint felét bukták öt év alatt. 

Seehofer nem mondott le elnöki posztjáról, de nyilvánvalóvá vált, hogy a kormány ebben az állapotban nem húzhatja sokáig. A szocdemeknél Andrea Nahles pártelnök fejét követelik most, és könnyen lehet, hogy egy újabb vereség után a pártelnök csak annak árán tudja majd megtartani posztját, ha kilép a koalícióból. 

Egyesek már a CDU-ban is Merkel utáni korszakra készülnek 

Volker Bouffier, Hessen tartomány CDU-s miniszterelnöke és Angela Merkel kancellár október 23-án közösen kampányolnakFotó: SILAS STEIN/AFP

A Spiegel és a Welt am Sonntag szerint már nem csak a német közvélemény, de a CDU politikusai is úgy számolnak, hogy a hétvégi tartományi választáson (azaz a tartományi miniszterelnök Volker Bouffier mandátumán) múlhat a kancellár jövője. A WAZ idéz egy friss rádióinterjút is, amiben 

Merkel maga is elismerte, hogy ha Bouffier elbukik, az az ő vesztét is jelentheti.

Decemberben tisztújító kongresszust tartanak a kereszténydemokraták, és ha elbukják a közép-németországi tartományt, a pártban többen azt javasolják majd Merkelnek, ne jelöltesse magát újra a pártelnöki posztért. Ha így lesz, nyáron új listavezetőt választ majd a CDU a 2021-es szövetségi választásra.

A CDU és a CSU között az elmúlt hónapokban nagyon kiéleződött a helyzet. Az Észak-Rajna-Vesztfália miniszterelnök Armin Laschet a bajorok kirekesztőbb retorikáját kifogásolta a bajorországi bukta után, és többen nyíltan vállalták a pártban, hogy a bukta után Seehofernek le kellett volna mondania. A Welt szerint ha a CDU Hessenben elbukik, a CSU-sok visszavágnak majd az elmúlt hetek cseszegetésért.

Martin Schulz mellett Andrea Nahles SPD-elnök és Angel Merkel a BundestagbanFotó: BERND VON JUTRCZENKA/dpa Picture-Alliance/AFP

Nem világos viszont, és ez lehet Merkel szerencséje, ki vehetné át a kormányrudat a párton belül. Kézenfekvő választás volna a párt főtitkára, Annegret Kramp-Karrenbauert, de őt kevesen tartják elég karakteres vezetőnek ahhoz, hogy kirántsa a pártot a mélységből. A Spiegel a lehetséges forgatókönyveket elemezve arról ír, hogy 

a CDU-alelnök Laschet és a liberális FDP-t vezető Christian Lindner egy új, a CDU és az FDP köré épülő, második Jamaika-koalíció felállításáról tanakodnak, 

igaz, ennek aligha lenne realitása a Zöldek nélkül, ők pedig épp a CDU-vezette GroKo ellen kampányolnak. 

Nem a nácik nyerik a legtöbbet a CDU bukásával

Robert Habeck és Annalena Baerbock, a Zöldek (Die Grünen) társelnökeiFotó: BRITTA PEDERSEN/dpa Picture-Alliance/AFP

A nagypártok jövője szempontjából az igazán rossz hír az, hogy nem a szélsőségesek profitálnak legtöbbet a kormány bukdácsolásából, hanem a mérsékelt és erősen uniópárti, Robert Habeck és Annalena Baerbock vezette Zöldek. 

A legfrissebb, a közszolgálati ARD által készített országos felmérés szerint a kormány támogatottsága már alig 39 százalékos, csak 25 százalék szavazna a CDU-ra, 14 az SPD-re most vasárnap, a Zöldek viszont már közel 20 százalékon állnak - ez konkrétan azt jelenti, hogy a választások óta eltelt bő 

egy év alatt megduplázták támogatottságukat. 

Az AfD a választáson szerzett 12,6-ról ehhez képest „csak” 16 százalékig kúszott fel. A liberálisok és a baloldal (Die Linke) is 10 százalék körül stagnálnak.  

A hesseni előrejelzések is baljósak a CDU-ra és az SPD-re nézve. A közszolgálati ZDF felmérése szerint a kereszténydemokraták 26 százalékkal éppen csak vezetnek, mögöttük közvetlenül 22 százalékkal sorakoznak a Zöldek, a szocdemeket 20 százalékra, az AfD-t 12-re mérik. A tendencia egyértelmű: 2013-ban itt a jobboldal 38 százalékot, az SPD bő 30-at, a Zöldek 11-et, az AfD összesen 4-et kapott.

A német elemzők szerint az, hogy a Zöldek egy év alatt 4-ről 8 millióra növelték potenciális támogatóik számát, mutatja, van igény a német társadalomban a változásra, és nem csak a szélsőségek irányába. Az ARD felmérése szerint enyhe többség örül annak, ha végre mozog a pártstruktúra és új formációk szereznek befolyást. Ez ugyan nem feltétlen jelenti a CDU végleges bukását, de az eddig is ismert nagykoalíció ideje biztosan lejárt. 

"GroKo helyett Tarek" - a hesseni zöldeket vezető Tarek Al-Wazir a nagykoalíció ellen kampányolFotó: JENS BUTTNER/AFP

A hesseni választás érdekessége, hogy a zöldeket egy Offenbachban született, jemeni származású politikus, a CDU-s miniszterelnök Volker Bouffier helyettese, Tarek Al-Wazir vezeti harcba, aki nyíltan a nagykoalíció ellen kampányol. 

A konzervatív jelölt Bouffier szerint a CDU persze örömmel folytatná a Zöldekkel a hesseni kormányzást, mint ahogy alighanem Merkel se bánná, ha szövetségi szinten át tudná menteni hatalmát egy fekete-zöld koalícióba. Al-Wazir és a hesseni zöldek viszont most kivárnak, és inkább terelik a lehetséges koalícióra vonatkozó kérdéseket.  

Merkel közben érthető okból a választás jelentőségét próbálja kisebbíteni. Egy keddi rádióinterjújában már arról beszélt, „nem lehet minden tartományi választást egy kis szövetségi választásként felfogni, ez hibás hozzáállás, a hétvégi voksolás a hesseniekről szól.”

Az elemzések többsége sötét jövőt vázol fel Merkel előtt, de a Spiegel azért figyelmeztet, 13 év alatt sokszor leírták már a kancellárt. Többen megpróbálták megbuktatni a CDU-n belül is, de eddig mindenki kudarcot vallott. Elbukott Friedrich Merz volt frakcióvezető, elbukott Christian Wulff egykori államelnök, és elbukott Roland Koch volt hesseni kormányfő is. 

Amikor helyzet van, Merkel mindig megőrzi hidegvérét, és jobb politkai szenzorai vannak, mint bárkinek a pártban. Egyike a keveseknek, akik a legkritikusabb pillanatokban is képesek kezelni a kényes konfliktusokat. Soha nem szabad végleg leírni.