Május 5-én avatták fel Miskolcon a 13 milliárd forintba kerülő új diósgyőri stadiont. Az avatóünnepségen a helyi csapat a Mezőkövesd ellen játszott, tele volt a lelátó politikusokkal, és minden jegy elkelt.

Ott ahol a stadion parkolója van, négy évvel ezelőtt még lakóházak álltak. Ott húzódott a miskolci Számozott utcáknak nevezett szegénytelep széle.

A telep egy része ma is áll, a másik felét munkagépek tüntették el, hogy helyet csináljanak az új stadionnak. Sok családnak ezért mennie kellett. A telep felének a ledózerolása előtt, 2014 tavaszán a miskolci önkormányzat új helyi lakásrendeletet alkotott. Ez kimondta, hogy akik önként elhagyják a várostól szociális alapon bérelt kis lakásaikat, pénzt kapnak az újrakezdéshez. Épp csak vállalniuk kell, hogy a városon kívülre költöznek és nem térnek vissza egy ideig Miskolcra. Ez a rendelet elsősorban a nyomortelepek lakóinak szólt. Más terve az önkormányzatnak nem volt arra nézve, mihez is akar kezdeni a létminimum környékén élő emberekkel.

Nagyjából ugyanebben az időszakban, 2013 tavaszától a miskolci rendészeti szervek nagyszabású razziákba kezdtek,

elsősorban a város szegénytelepein.

Hivatalok, közműszolgáltatók, rendőrök kopogtattak az érintett helyszíneken lakó helyiek ajtaján, hogy aztán a személyazonosságuk megállapításán túl végigmustrálják még azt is, mennyire rendezett az udvar, van-e wc-papír a lakásokban, vagy hogy mi található a hűtőszekrényben. A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) és Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda (NEKI) akkori adatigénylése szerint csak 2014 januárjáig közel kétezer ingatlant és 3544 személyt ellenőrizték, de utána is folytak ellenőrzések.

Ezek miatt az intézkedések miatt azóta külön-külön az ombudsman, az Egyenlő Bánásmód Hatóság és a Kúria is elmarasztalta a miskolci önkormányzatot. 2016-ban pedig a TASZ és a NEKI pert indított azért, hogy bíróság mondja ki, a városvezetés alapjogokat sértett, és diszkriminálta a szegénytelepek lakóit.

Ebben a perben szerdán várható ítélet, és kifejezetten érdekes lesz, mit mond majd rá a bíróság, mert két nagyon más álláspont ütközik össze, miközben azt senki sem tagadja, hogy a városnak tényleg súlyos probléma a szegénység.

Épp csak a jogvédő szervezetek azt állítják, hogy a város a szociális problémákra fittyet hányva, rendészeti eszközökkel, razziákkal, a szegények városból való elköltözését támogató lakásrendelettel és megbélyegző kommunikációval igyekezett úrrá lenni a problémán az elmúlt években, ezek pedig mindent egybevéve egy olyan légkört teremtettek Miskolcon,

amelyben a szegény, roma lakosok üldözötté váltak.

Ezzel szemben a város azzal érvelt, hogy nincs itt semmi látnivaló, ők mindent szabályosan, mások jogainak a védelmében csináltak, a civil szervezetek pedig politikai okból perlik őket,

például azért, hogy az értesüléseik aztán megjelenjenek a Sargentini-jelentésben, lejáratva a polgármestert.

Akkor most volt háború a szegények ellen Miskolcon, vagy nem? Ha igen, milyen?

A Fészekrakókkal kezdődött

Bár a miskolci szegénytelepek ügye 2014-ben kapott nagyobb nyilvánosságot, amikor az éppen esedékes önkormányzati választás előtt a város elkezdte gyors ütemben felszámolni a telepeket, a jogvédő szervezetek szerint a városvezetés már jóval azelőtt beleszállt a helyi szegényekbe azzal, hogy a Fészekrakó-program csalóit összemosta a helyi nincstelen romákkal.

A Fészekrakó-program és az azzal kapcsolatos csalássorozat a 2010 előtti miskolci szociálpolitika egy emblematikus ügye volt, amely hosszú időre meghatározta az ország egyik legnagyobb lakótelepe, az Avas életét. A lényege, hogy csalók szegény családokat vettek rá arra, használják ki az állami támogatást, és költözzenek fel faluról Miskolcra. Ennek következtében rengeteg olyan mélyszegénységben élő ember költözött az Avas lakótelepre, akiknek teljesen új volt ez a környezet, és ez nekik és a szomszédaiknak is problémákat okozott. Ez pedig nagyon megnehezítette az együttélésüket.

„A részben Miskolc közigazgatási határán kívülről, részben a város külső területeiről a lakótelepekre került emberek új lakóközegükben a beilleszkedésre nem voltak képesek. Nem tudnak, nem is akarnak alkalmazkodni. Jelentős részük jelenleg is bűnöző életmódot folytat, deviáns magatartást tanúsít” - áll a jogvédő szervezetek szerint a miskolci közgyűlés által 2012-ben elfogadott beszámolóban.

“Megígértem, hogy a 2010–2014 közötti ciklus végére a „fészekrakókat” kitakarítjuk az Avasról és kisebb részt Diósgyőrből. Augusztus végére várhatóan százöt-száztíz ingatlanból költöznek ki a szocialisták által betelepített, alulszocializált és mondjuk ki, többségében roma családok.” - mondta Kriza Ákos polgármester 2014-ben a Magyar Hírlapnak adott interjújában.

A jogvédő szervezetek azzal érvelnek, hogy a városvezetés „ügyesen” felépített egy a romákkal szembeni előítéletekre építő kommunikációt. Összemosták a Kanadában szerencsét próbálók, a fészekrakók, a bűnelkövetők, lakbérhátralékosok körét, és a rendteremtés és elűzés címzettjeivé tették a miskolci romákat.

Ennek az alapját sokszor a polgármester, Kriza Ákos nyilatkozatai jelentették, aki sajtótájékoztatókon vagy a helyi lapoknak nyilatkozva az évek során többször is mondott olyanokat, hogy például a Kanadából esetlegesen visszatérő romák ellen komoly eljárásokat indítanak, a jogtalan betelepülteket pedig kiköltöztetik.

Aztán a telepfelszámolás kapcsán azt,

“legyen világos: engem harmincötezer miskolci polgár támogatott abban, hogy végrehajtsam a már 2010-ben meghirdetett rendteremtési programomat. Ricsajozik most mindenki. Összeborulhatnak a roma sátorozók a baloldal jelöltjeivel, táborozhatnak együtt a városháza előtt, a tény tény marad: Miskolcon felszámoljuk a nyomornegyedeket.”

A jogvédők azzal érvelnek, hogy ez a kommunikáció kölcsönhatásban állt a városvezetés egyéb intézkedéseivel a cél pedig ugyanaz volt: hogy az érintettek hagyják el Miskolcot.

Az intézkedésekről 2015-ben több független szerv is kimondta, hogy jogsértőek.

Az alapvető jogok biztosa 2015-ben, hogy a Miskolci Önkormányzati Rendészet által koordinált razziák számos alapjogi jogsérelmet okoznak, társadalmi származás, vagyoni helyzet alapján közvetlen, nemzetiségi származáson alapuló közvetett diszkriminációt eredményeznek.

A jelentés szerint az ellenőrzéseket különféle hatóságok és közszolgáltatók munkatársai, 20-40 fő végezte közösen, a Polgármesteri Hivatal közrendvédelmi referensének szervezésével

a közösen ellenőrzött területek és az antiszegregációs terv összevetéséből pedig megállapítható, hogy az ellenőrzések több mint 90 százalékban a túlnyomórészt romák által lakott szegregátumokban folytak.

Az ellenőrzésekről itt olvashat bővebben.

Ugyanebben az évben az Egyenlő Bánásmód Hatóság is elmarasztalta a várost, mondván, hogy a Számozott utcákban élő embereket hátrányosan megkülönböztették. Ez az a városrész, amely mellé később a stadion parkolóját építették a szegények háza helyére.

Az EBH szerint az önkormányzat azzal követte el a mulasztást, hogy a számozott utcák telepfelszámolását megfelelő előkészítés nélkül kezdték meg, annak következményeit és az ott élőkre gyakorolt hatását pedig szintén nem mérték fel megfelelően.

Ezért az ott élő 900 embert kedvezőtlen vagyoni helyzetük, valamint roma nemzetiséghez tartozásuk miatt annak a veszélynek tették ki, hogy hajléktalanná válnak, vagy más, Miskolc bel-, vagy külterületén található szegregátumba kényszerülnek.

A hatóság emiatt arra kötelezte a várost, hogy készítsenek intézkedési tervet, amellyel ezt orvosolják.

Szintén 2015-ben döntött a Kúria is, és kimondta, hogy a miskolci lakásrendelet, amelyet az önkormányzat papíron a telepfelszámolási programja felgyorsítása miatt alkotott meg, hátrányosan különbözteti meg a rossz szociális helyzetben lévőket azzal, hogy arra ösztönzi az alacsonyabb komfortfokozatú lakásban élőket, hogy Miskolcon kívülre költözzenek. A bíróság ezt a szabályt meg is semmisítette.

A jogvédő szervezetek szerint ezek az intézkedések a városi kommunikációval karöltve mind hátrányosan érintették a helyi szegénytelepek lakóit - akik többségében romák -, sőt, ezek így ebben a formában zaklatásnak minősülnek, amelynek a célja a szegények elüldözése a városból.

Minden szabályos volt, és a szomszédok jogainak védelmében történt

A perben alperesként megjelenő városvezetés (miskolci önkormányzat és polgármesteri hivatal), illetve a miskolci rendészet lényegében mindenben vitatták a jogvédő szervezetek állításait, sőt szerintük a civil szervezetek el sem indíthatták volna az eljárást, mert azt csak konkrét, sérelmet elszenvedett személy megbízásából lehet. Vagy ha ilyen nincs, akkor egy nagyobb embercsoport jogainak védelmében, olyan jogsérelem fennállása esetén, amely az egyes emberek személyiségének egy lényeges vonását érinti hátrányosan.

A város ügyvédei szerint azonban a nemzetiségi hovatartozás, azaz például a roma származás nem a személyiség lényegi vonása.

Ezt olyannyira komolyan gondolták, hogy az önkormányzat ügyvédje még az utolsó tárgyalási napon is előhozakodott vele.

Szerintük az sem helyes, hogy a jogvédő szervezetek az ombudsman, az EBH és a Kúria határozataira hivatkoznak, mert azok nem alkalmasak arra, hogy bizonyítékként elfogadják őket ebben az ügyben.

Az ombudsmani jelentésről egyenesen azt állították, hogy az túlságosan nagy hangsúlyt adott a meghallgatott interjúalanyok és a jogvédő szervezetek által elmondottaknak, miközben ők ezeken a meghallgatásokon nem voltak jelen, és az egész eljárás nagyon egyoldalú volt.

Az EBH döntéséről azt állították, nem mondta ki, hogy a Számozott utcák telepfelszámolása jogszabályellenes lenne, csak azt, hogy az önkormányzat elmulasztott intézkedési tervet készíteni. Ezt pótolták, kész.

A Kúria döntésével kapcsolatban (amely kimondta, hogy a lakásrendelettel a város megsértette az egyenlő bánásmód követelményét, hátrányosan megkülönböztetve a rossz szociális helyzetben lévőket) azt mondták, a vonatkozó jogszabályt módosították, előtte pedig nem tudhatták, hogy az hátrányosan érinti a szegényeket. Hiába volt másfél éven keresztül érvényben a rendelet, ezt nem kérhetik rajtuk számon. A módosítással minden rendben, kész.

Az összehangolt ellenőrzésekről (vagy razziákról, bár ezt a kifejezést a város visszautasítja) pedig az volt a véleményük, hogy ilyenek nem történtek.

Ami ellenőrzés volt, az szabályos volt, nem összehangolt, és sosem volt célja a zaklatás.

Ahol például arról van szó, hogy az ellenőrök hűtőkbe és WC-kbe néztek be, ott valószínűleg a népegészségügy és a gyámügy vizsgálódott.

És ugyan lehet, hogy ezt egyesek zaklatásként élik meg, de ilyen ellenőrzésekre szükség szerint máskor is sor kerülhet.

És hogy az ombudsman szerint mintha romák lakta szegénytelepeken sokkal többször megfordulnának?

Olyan városrészben, ahonnan több jelzés érkezik, természetesen több intézkedés fog történni. Ha nem járnának el, az mulasztás lenne - írják egy beadványukban. Később azt is hozzátették, hogy az ellenőrzések szerintük nem csak szegregátumokban zajlottak, hanem szinte az egész városban, azaz olyan helyeken is, ahol nem laknak túlnyomórészt romák, csak ezzel az ombudsmani jelentés nem foglalkozott.

És hogy egyszerre egy sor hivatal, közműszolgáltató és rendőr vonul fel ellenőrizni?

Az nem együttes ellenőrzés, hiszen az egyes szervezetek saját hatáskörben, önállóan járnak el, épp csak gyakorlatiasabb, ha “közös jelenléttel megvalósuló” eljárások történnek, így nem kell külön-külön több alkalommal kimenni, elég csak egyszer. A problémák pedig amúgy is annyira sokrétűek, hogy különböző hatóságok együttes részvételével lehet csak őket hatékonyan orvosolni. Ezeket a szervezeteket a közrendvédelmi referens tájékoztatta, és vagy részt vettek, vagy nem az ellenőrzéseken.

Egyébként pedig minden ellenőrzés a lakókörnyezetben élő emberek jogainak a védelmében vagy a gyermekjogok védelmében történt olyan helyeken, ahonnan nagyobb számban érkeztek bejelentések.

Azoknak az embereknek pedig, akik a bejelentéseket tették, szintén joguk van a biztonságos, tiszta, nyugodt élethez.

Az önkormányzati kommunikációval kapcsolatban a város azzal érvelt, hogy

• amikor fészerakókról beszéltek, akkor ők csak azokra gondoltak, akik csalás következtében érkeztek a városba.
• amúgy is, a magyar nyilvánosságban sokan mások is fészekrakóztak.
• amikor újságok beszámolnak városi döntésekről, akkor csak a feladatukat végzik.
• ha ezek a cikkek valaki számára sértő kifejezést tartalmaznak, lehetett volna érte perelni, de ilyen nem történt.
• a jogvédő szervezetek által csatolt újságcikkek (például a polgármester nyilatkozatai) a véleménynyilvánítás szabadsága alá esnek, nem jogsértőek, és nem sértik az egyenlő bánásmódot.

Kriza Ákos polgármester pedig soha nem tett a romákat vagy a szegényebb rétegeket degradáló kijelentést, sőt, az önkormányzat orvosi rendelőket újított fel a Számozott utcák körzetében, foglalkoztatási programot indítottak és megállapodtak a Magyar Máltai Szeretetszolgálattal is.

Micsoda felforgatás, adatokat gyűjtenek!

A per utolsó tárgyalási napja november végén volt a Miskolci Törvényszéken. Itt a TASZ jogásza még utoljára hangsúlyozta, hogy a közös ellenőrzések területei és a helyi antiszegreciós terv összevetése alapján az ellenőrzések több mint 90 százalékban romák lakta területen valósultak meg. Az önkormányzat jogásza erre azt mondta, a roma származást továbbra sem tartják egy ember személyiségének lényeges tulajdonságának, ennek hiányában pedig pert sem lehetett volna indítani, ellenőrzések pedig másutt is voltak, nem csak romák lakta utcákban.

Majd egy olyan gondolatmenet következett, amit eddig inkább csak a kormánymédia hasábjain lehetett olvasni.

A miskolci önkormányzatot és a polgármesteri hivatalt képviselő jogász azt mondta, a jogvédő szervezeteknek (azaz a TASZ és a NEKI) valójában nem a jogvédelem a célja, hanem politizálnak.

• Adatokat gyűjtenek,
• szociológiai vizsgálatokat végeznek a szegregátumokban,
• ombudsmani vizsgálatokat indítanak,

ez pedig mind oda vezet, hogy Kriza Ákos polgármester nyilatkozatai bekerülnek a Sargentini-jelentésbe.

A Judith Sargentini által jegyzett jelentésnek tényleg van egy pontja, amely Miskolccal foglalkozik a romák diszkriminációja kapcsán, felemlegeti többek között az ombudsmani jelentést, a Kúria-ítéletet és az EBH határozatot is, valamint szerepel benne egy idézet Kriza Ákostól, aminek nem tudni, hogy mi a forrása.

“Ez arra utal, hogy a cél nem a jogvédelem, a cél valamilyen jellegű politikai tevékenység” - mondta a várost képviselő jogász (ezt egy beadványban is hangsúlyozta).

Mindezt a TASZ ügyvédje teljesen tévesnek nevezte.

“Miskolc városával vannak társadalmi problémák, amelyeket orvosolni kéne, kérdés, hogyan orvosoljuk?” - mondta, hozzátéve, jogsértéseket elkövetve nem lehet, és ők nem jókedvükben perelnek ezért.

Jovánovics Eszter, a TASZ munkatársa a tárgyalás után a 444-nek azt mondta, azért indították 2016-ban a pert, mert Kriza Ákos polgármester az ombudsmani jelentés megállapításaira akkor úgy reagált, hogy az ellenőrzések támogatottságára és az eredményekre tekintettel nem fognak leállni az összevont hatósági ellenőrzésekkel.

“Úgy gondoltuk, hogy ha ennyire pofátlan egy városvezetés, hogy egy ilyen egyértelműen jogellenes gyakorlatot, mint a közös hatósági ellenőrzések, ombudsmani felhívás ellenére sem hagy abba, akkor annak kell, hogy legyen jogkövetkezménye” - mondta a TASZ munkatársa. “Valamint fontosnak találtuk, hogy értékelje a bíróság jogilag egyben az egymást erősítő, különböző cigányellenes intézkedéseket és önkormányzati kommunikációt is.”

A per már majdnem három éve húzódik. Ez alatt az idő alatt pedig úgy tűnik, hogy a polgármester nyilatkozata ellenére is alábbhagytak az ellenőrzések. Jovánovics Eszter azt mondta, a helyiek beszámolói, illetve az önkormányzati lapok tudósításai alapján úgy tűnik, a közös hatósági ellenőrzések mégiscsak megszűntek, így ma már csak a Miskolci Önkormányzati Rendészet végez hasonló jellegű ellenőrzéseket a szegénytelepeken..

Pontosan képet kapniuk az esetleges razziákról azonban nehéz, a város ugyanis lényegében 2014 óta nem ad ki nekik adatokat az ellenőrzésekről.

Ezért időközben pert is indítottak a közérdekű adatokért, de elbukták, mert a rendészet azzal érvelt, hogy ők nem kezelnek erre vonatkozó adatokat, a civil szervezetek pedig nem tudták bizonyítani, hogy mégis, hiába kaptak már korábban egyszer pontos és részletes adatokat ezekről az ellenőrzésekről.

Jovánovics Eszter szerint ugyanakkor önmagában a városi rendészet ellenőrzéseinek is lehet jogsértő része, ha a rendészek a korábbiakhoz hasonlóan bemennek a lakásokba, kertekbe a telepeken, és magánterületen intézkednek.

Jövőre pedig újra önkormányzati választások lesznek, az önkormányzati intézkedések pedig már négy éve is a választások előtti időszakban pörögtek fel leginkább.

“Egy pozitív ítéletnek - azon túl, hogy elégtételt jelentene az érintett közösségnek - most leginkább megelőző funkciója lehet a jövőre nézve. A fő kérdés, hogy joga van-e egy önkormányzatnak jogszabályokra fittyet hányva megregulázni egy társadalmi csoportot, és rendészeti eszközökkel kezelni szociális problémákat, illetve hogy az önkormányzat intézkedései összességükben értékelhetőek-e úgy, mint egy emberi méltóságot sértő magatartás?” - mondta.