Hirtelen nagyon szabadulna kedvenc osztrák strómanjától a Fidesz

„Heinrich Pecina egy olyan befektető, aki az elmúlt 15 évben minden magyar lapot megvett és előkészített Orbánnak”

mondta Heinz-Christian Strache volt osztrák alkancellár azon a 2017-es videófelvételen, amin arról beszél, hogy kancellárként hasonló médiahátországot szeretne kiépíteni Ausztriában, mint Orbán Viktor Magyarországon. 

Strache a felvételen magukat befolyásos orosz milliárdosoknak kiadó embereket győzködött arról, hogy Pecina bevonásával vegyék meg neki a Kronen Zeitung jobboldali osztrák bulvárlapot, és ha megnyeri a választásokat, busásan ellátja őket állami megrendelésekkel. 

Heinrich Pecina, a Vienna Capital Partners (akkori) tulajdonosa 2014. október 1-én a Mediaworks budapesti irodájában.Fotó: Mohai Balázs/MTI

Strache nem nyerte meg a választásokat, de pártjával, az FPÖ-vel kormányra került, alkancellár lett, és az is volt egészen szombatig, amikor a nyilvánosságra került videofelvétel miatt kénytelen volt lemondani. 

Az ügy kellemetlen helyzetbe hozta a magyar kormányt, amit az mutat legjobban, ahogy a Fidesz hirtelen minden eszközzel megpróbálja eltolni magától Heinrich Pecinát. Pedig Pecinánál többet senki sem tett azért, hogy Orbán Viktor megszerezhesse szinte a teljes magyar nyomtatott sajtót.

A Strache-videót péntek este robbantotta be a német sajtó. Az egész osztrák belpolitikát megrogyasztó botrány után csak szombaton és vasárnap kezdték boncolgatni a történet magyar szálait, például a Strache által emlegetett Pecina szerepét a magyar sajtóviszonyok átalakításában. A Fidesznek további két napba telt, amire kisütött valamit: sajtóközleményt adott ki, amely szerint Pecina az MSZP-vel üzletelt, tehát a szocialisták embere.

A Fidesz-sajtó rögtön demonstrálta is, hogy miért költött Orbán tízmilliárdokat a hazai média megszállására, hogyan is működik a modern propaganda: másnap a Magyar Nemzet folytatta az attakot, cikküket átvette az Origo is, úgyhogy a kommunikációs irányvonal hivatalosnak mondható. Nem számít, hogy mennyire abszurd az állítás, nyomni kell, és lesz, aki elhiszi.

Nem árt talán átismételni a tényeket: kicsoda Pecina, és mit művelt a magyar médiapiacon?

Heinrich Pecina a magyar nyilvánosságban leginkább úgy ismert, mint Az Ember Aki Bezáratta a Népszabadságot, pedig 2016 őszén, amikor utoljára megjelent a lap, már évtizedek óta aktív volt a magyar üzleti-politikai életben. Bizniszelt a baloldali kormányok idején is, az elmúlt években pedig a Fidesz médiafoglalási törekvéseinek egyik főszereplője lett.  

Az elmúlt húsz évben Pecina több balkáni- és közép-európai kormány kétes ügyletei környékén is felbukkant. Volt, hogy pénzmosással gyanúsították meg, eredménytelenül, 2017-ben viszont az osztrák Hypo Bank-botrányban csalás és hűtlen kezelés miatt el is ítélték. 

Nem volt válogatós: üzletelt bal- és jobboldali kormányokkal, mozgott a pénzügyi szektorban, kereskedett olajtársasági részvényekkel, aztán elmerült a médiában is. Profilja a frontolás volt (ez a modernebb szóhasználat a strómanolásra): legtöbbször rövid időre, két-három évre vett saját nevére cégeket, amíg a valódi tulajdonosok rejtőzködni akartak, aztán némi haszonnal továbbadta őket a végső vevőnek. A tranzakciók végén gyakran felbukkantak orosz állami vállalatok is. 

Kulcsfigura a Simicska utáni Fidesz-média kiépülésében

A '90-es években Pecina a Creditanstalt bankáraként lett ismerős Magyarországon, mielőtt Vienna Capital Partners (VCP) nevű cége megvette a kazincbarcikai BorsodChemet, hogy aztán – az akkor terjedő piaci hírek szerint a Gazprom megbízásából – továbbpasszolja azt a kínai Wanhua Industrial befektetőcsoportnak.

Minden jel szerint benne volt az OMV osztrák olajcég 2007-2009-es MOL-felvásárlási kísérletében, amelyet „támadásként” emlegetett akkoriban a politika és a sajtó. Pecina átvett a Gazpromot korábban vezető orosz-magyar Megdet Rahimkulovtól több mint 5 millió MOL-részvényt - ezeket aztán továbbadta az osztrák olaj- és gázóriásnak, de végül az OMV bukott az ügyön, mivel a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) egy nagyobb részvénycsomag felvásárlásával stabilizálta a tulajdonosi viszonyokat. Pecina jól jött ki az üzletből. 

Az MFB elnökét ebben az időszakban Erős Jánosnak hívták, akivel Pecinának a (Direkt36 által feldolgozott) Panama-iratok tanúsága szerint szintén volt közös üzlete: Wintercastle nevű alapítványa eladott egy céget a Panamában jegyzett Garuda Groupnak, amely aztán egy több mint 5 millió eurós hitelt folyosított egy másik Pecina-vállalatnak, a VCC Financial-nek. Az ügyben pénzmosás miatt nyomozott az ügyészség, eredménytelenül. 

2004-ben Pecina megvette a Blic szerb napilapot, és a Bertelsmanntól átpasszolta azt a Ringier-hez – innentől fokozatosan építette ki kapcsolatait a svájci kiadónál, amely aztán Közép-Európában majd mindenhol fúzióra lépett a német Axel Springer médiakonszernnel. Ez az üzlet sodorta később a 2010-ben kormányra kerül Fidesz közelébe is, de kellett ehhez még valaki: Spéder Zoltán, az FHB Bank elnök-vezérigazgatója, akivel a kormányváltás előtt szoros üzleti kapcsolatba került. 

Spéder arra használta Pecinát, hogy gyakorolja befolyását a jelzálogbank elnökségében. (A VCP 24 százalékos tulajdonjogot szerzett a pénzintézetben, amelynek 16 százaléka az A64 vagyonkezelőn keresztül Spéder irányítása alatt állt). Spéder 2010 után nagyon is jól feküdt a kormánynál: Lázár Jánossal látványosan barátkozott, Orbán Viktor 2013-ben rábízta a takarékszövetkezetek integrációját, az állami Posta vállalat irányítására is jelentős befolyása volt. Az Indexet kiadó CEMP-en keresztül Spéder komolyan érdekelt volt a médiapiacon is, így kaphatta meg a feladatot, hogy vezényelje le a Mediaworks-ügyet.

A Mediaworks-projekt volt a Fidesz legfontosabb médiamanővere az elmúlt években. A hatósági engedélyek kiadásának megtagadásával a kormány éveken keresztül késleltette a Ringier és az Axel Springer helyi fúzióját, amit végül annak árán engedélyezett, ha egy nagyobb lapcsomagot kiszerveznek a portfólióból. 

Lázár János volt Miniszterelnökséget vezető miniszter (j) és Spéder Zoltán, az Indexet kiadó CEMP elnöke mosolyog egymásra a Portfolio gazdasági konferenciáján  2015. október 1-én.Fotó: MTI Fotó: Soós Lajos

Ebből született meg 2015 januárjában a Mediaworks, amit Spéder javaslatára irányított a kormány Pecinához. Az osztrák feladata az volt, hogy néhány évig tartsa kézben a lapokat, benne a Nemzeti Sporttal, a Népszabadsággal, a Világgazdasággal és több megyei lappal is, és ha a kormány érdeke úgy diktálja, adja tovább a cégcsoportot. Az egyezség még Simicska Lajos szándékai szerint köttetett. 

Pecina mindenféle átszervezések után, egy évvel később  kivásárolta a Népszabadság kisebbségi, 27 százalékos tulajdonrészét az MSZP pártalapítványától, a Szabad Sajtó Alapítványtól. Bár az alapítványnál kezdettől fogva bizalmatlanok voltak osztrákkal szemben, ezt akkor a szerkesztőségben és a pártban is megkönnyebbüléssel vették, mivel a lap és az alapítvány vezetése között évek óta feszült volt a viszony.  A Szabad Sajtó Alapítványnak nem is nagyon volt más választás, minthogy eladja a részvényeit, a kiadóra érdemi befolyása – a 73 százalékos többségi tulajdonossal szemben – nem lehetett, közben az újság több létfontosságú és értékes eszközét, például a márkanevet a Mediaworks más cégeibe tették át.

A jobboldali pártsajtóban erre az üzletre hivatkozva beszél arról, hogy „Pecina az MSZP embere”, ami azért komikus, mert bár lehet hogy a (kormánypárt által behálózott) MSZP-ben többen tudtak a vételi szándékról, az a vételi szándék történetesen a Fidesz megbízásából született. A kormánysajtó most hirtelen azt is „kiderítette”, hogy a Szabad Sajtó Alapítványnak 1,5 milliárd forintot fizetett az osztrák.

A Pecina-Mészáros üzletre alighanem csak később került volna sor, de az Orbán-Simicska háború felpörgette az eseményeket, a 2016-os év eseményei pedig kristálytisztán megmutatták, hogy Pecina lépésről lépésre a Fidesz érdekei szerint dolgozik. 

Tüntetés a Népszabadság bezárása miatt a Kossuth téren 2016 októberében. Képen a Népszabadság utolsó száma.Fotó: Tuba Zoltán / Képszerkesztőség

Eladta a Mediaworkst Mészárosnak, és még hitelt is tőle kapott 

A Mediaworks 2016 augusztusában megvásárolta a négy megyei lapot (Fejér Megyei Hírlap, Napló, Vas Népe és Zalai Hírlap) kiadó Pannon Lapok Társaságát (PLT) a német Funke kiadóvállalattól, amivel döntő befolyást szerzett a megyei lapok piacán. 19-ből 13 megyei lap az övék lett.  Alig két hónappal később, október elején Pecina bezáratta a Népszabadságot, majd két hét elteltével átadta a komplett médiaportfóliót a Mészáros Lőrinc-féle Opimus Pressnek. 

A manőver lényege az volt, hogy a kormány köreit ne tudják közvetlen összefüggésbe hozni a legnagyobb politikai lap bezárásával, és a megyei lappiac átjátszásával. A belpolitikai botrány nem maradt el, de nemzetközi színtéren ezzel tudott takarózni a Fidesz: Mészáros helyett Pecinának kellett magyarázkodnia a Népszabadság miatt, és a PLT-t eladó német Funke kiadóvállalat is széttárhatta a kezét, hogy ők nem a Fidesszel (Mészáros Lőrinccel) üzleteltek. 

Pecinát a Mediaworks-botrány lecsendesedése után is használta a Fidesz – alig másfél évvel később vele fejezték be a megyei lappiac betakarítását. A Lapcom Zrt. és benne a Délmagyarország és a Kisalföld megyei lapok megszerzése Andy Vajna feladata lett, a Russmediát, (az Észak-Magyarország, a Kelet-Magyarország és a Hajdú-Bihari Napló kiadóját) viszont úgyszint Pecina „szerezte meg” (Inform Média nevű cégén keresztül) a kormánynak 2017 nyarán. 

Ekkor már a Fidesz sem titkolta olyan nagyon a kapcsolatot: a HVG meg is tudta, hogy az üzlethez a kormány környezetéből felügyelt Takarékszövetkezeti Bank és MKB Bank adott hitelt.

2017 nyarán Pecinát felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték az osztrák Hypo Bank botrányával összefüggő csalás és hűtlen kezelés miatt. A vád szerint a bank több eurómilliós tételben állított ki hamis számlát a Pecina tulajdonában álló, a Népszabadságot kiadó Mediaworkst is évekig kezelő Vienna Capital Partners nevére. 

Orbán Viktor bizalma ettől nem ingott meg az osztrákban, sőt: 2018 januárjában személyesen is találkozott vele Bécsben, ezt Havasi Bertalan is megerősítette, méghozzá azzal, hogy a találkozót Pecina kezdeményezte, Orbán pedig „minden magyarországi médiatulajdonossal” örömmel asztalhoz ül. 

A Mediaworkshöz tartozó megyei lapok címlapjai a választás előtti naponFotó: 444

Az egyeztetés nem volt eredménytelen: a Russmediától átvett megyei lapok nagyon gyorsan igazodtak a Mediaworks által tartott tartalmi fegyelemhez, és pont ugyanazzal a miniszterelnöki interjúval a címlapon jelentek meg a 2018-as választás előtti napon, mint a többi birodalmi újság.  

Pecina egyike volt a Fidesz legkellemesebb, legkönnyebben mozgatható embereinek. Ellentétben például Vajnával, aki sokat vitatkozott a kormánymédia irányítóival, amiért saját ízlése szerint működtette a rábízott médiavállalatokat, az osztrák kezdettől átengedte az irányítást a kijelölt Fidesz-embereknek csatornái felett. 

Amikor novemberben bejelentették a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány megalapítását, az Inform elsők közt nyújtotta át lapjait a Mediaworksnek, hogy beolvadhassanak a központi médiabirodalomba.

Az egész alapítványi művelet szemlélteti azt is, honnan hova jutott néhány év alatt a Fidesz médiapolitikája. A Népszabadság beszántása idején még trükköztek, hogy úgy tűnjön, mintha ahhoz a kormánynak nem volna köze. Ma már egyetlen központi alapítványból irányítanak egy több mint 400 médiumból álló, több 10 milliárd forintos forgalmú médiabirodalmat.

Most, hogy a videó napvilágra kerülésével kellemetlenné vált számukra, Pecinát a Fidesz megpróbálja eltolni magától. Látszólag azután lett igazán kínos a közelsége, különösen miután az MSZP-s Ujhelyi István belengette: Ausztriában tesznek feljelentést az ügyben. 

A videón az exalkancellár arról álmodozott, hogy Pecina strómanolásával orosz pénzekből építsenek médiabirodalmat. Azt nem tudni, hogy Pecina magyarországi médiapiaci műveleteiben az állami bankok által folyósított milliárdos hitelek mellett megjelentek volna orosz pénzek is, de Simicska Lajos szerint a miniszterelnök nem bánta volna. 

Az üzletember 2017-ben nyilatkozott a 24.hu-nak, és fölelevenített egy telefonbeszélgetést, amelyet még a 2014-es választási győzelem éjszakáján folytatott Orbán Viktorral. Orbán azt szerette volna, ha minél előbb megveszik a legnagyobb hazai médiacéget, az RTL Klubot, és azt kérdezte régi harcostársától, vajon mennyibe kerülne a tévé. Erre Simicska azt válaszolta: „Mondtam, hogy nem tudom, de ránézésre legalább 300 millió euró, 100 milliárd forint lenne, mire Orbán: »Nem baj, megveszi majd nekem a Roszatom.«”