A Mi Hazánk addig küzd a magyar vidékért, amíg be nem áll az agyhalál

„A hazai vásár célja, hogy megmutassuk, vannak még magyar vállalkozók, vannak magyar kézművesek, vannak magyar termelők, akik még a rossz gazdaságpolitikai környezet ellenére is kitartanak és szeretnék őseik, szüleik, nagyszüleik mesterségét tovább folytatni” – mondta Toroczkai László Móron, a Mi Hazánk által rendezett Hazai Vásáron vasárnap. A vásár az 1989-es Zacsek Gyula-féle MDF-piacok ötletét követi.

Harminc évvel később a Mi Hazánk éleszti újra az azóta elhalt koncepciót, ám míg a rendszerváltás utáni években a piacokon sokkal olcsóbb termékekhez lehetett hozzáférni, mint a nagy boltokban, addig most a termelőknek esélyük sincs felvenni a versenyt a bolti árakkal. Kérdéses tehát, hogy mennyire sikerülhet újra megteremteni és fenntartani a direkt kapcsolatot a fogyasztók és a termelők között.

Az erre tett kísérletet a Fejér megyei Mór városában csíptük el. Még a Mi Hazánk Hazai Vásárra menet beugrottunk az egyetlen környékbeli boltba, amely vasárnap is nyitva tart, hogy aztán a piaci bódék előtt szembesüljünk a brutális árkülönbségekkel. Vegyük például a tejet, amiből egy liter a Pennyben 400-500 forint, míg a vásáron 1500-1800 között mozgott. Egy kiló trappista 2600 forint a boltban, míg az általam kérdezett sajtosnál a legolcsóbból is nyolcezer volt kilója, a csoki esetében pedig a bolti ár háromszorosát kellett kiköhögni a házi verzióért. Lehetne tovább sorolni, a különösen nehéz helyzetben levő méhészekre majd később vissza is térünk, de nézzük, mit és miért keresett a Mi Hazánk a móri Városháza közben, a hagyományos piac helyszínén.

Piac és politika

„A fiatalok inkább bemennek a Lidlbe, a Sparba. Nem érdekli őket, hogy amit esznek, az honnan jön, magyar földről vagy kínaiból. Olcsóbb” – foglalta össze tömören a problémát az egyik járókelő. „Szeretnénk megmutatni, hogy van még akarat a magyarokban, hogy magyar terméket, egészséges, ellenőrzöttebb termékeket fogyasszanak” – ezt már a Mi Hazánk elnöke, Toroczkai László mondta, hozzátéve, hogy a politika feladata lenne, hogy megfizethetővé tegye a hazai termékeket. Toroczkai hosszasan kritizálta a magyar gazdaságpolitikát, az autóiparra való támaszkodást, tehát a globális folyamatoknak való túlzott kitettséget.

„Túl azon, hogy az autót nem tudjuk megenni, más problémák is vannak” – mondta Toroczkai, aki szerint egy válságban az emberek lemondanak az autóról, sőt még a ruháról is, de az élelmiszerről sosem.