A lengyel rendszerváltás legendás alakja, Adam Michnik a Gazeta Wyborcza és Peter Wolodarski, a liberális svéd napilap, a Dagens Nyheter főszerkesztője nyílt levélben fordultak az európai nyilvánossághoz Putyin Oroszországa elleni összefogásra buzdítva. A levél tizenkét európai lapban jelent meg a Gazeta Wyborcza és a Dagens Nyheter mellett a francia balközép Le Monde-ban, a német konzervatív Die Weltben, az El Paísban (spanyol, balközép), a La Stampában (olasz szoclib), a de Volkskrantban (holland balközép), a Der Standardban (osztrák ballib), a Hospodárské Novinyben (cseh gazdasági), a SME-ben (szlovák jobblib), a Dario de Noticiasban (portugál) és a Lietuvos Rytasban (litván liberális).

Zárójel: hogyan lehetséges az, hogy a balliberális, hogynemondjam moszkovita Michnik (akinél a lengyel jobboldal sokkal oroszellenesebb) éppen Putyin elleni összefogásra buzdít, miközben az európai értelemben vett jobbközép államféri, Németh Zsolt külügyi államtitkár hétfőn azt tudta mondani, hogy Magyarország nem lehet „a szankciós politikában sem az egyik, sem a másik szélsőségnek az elkötelezettje, mindig egy nagyon kiegyensúlyozott Oroszországra irányuló szankciós politikát kell képviselnie”? Merthogy „nekünk túszaink vannak ezen a fedélzeten, ezt ne feledjük el”. Túszok alatt a kárpátaljai magyarokat értette, akikből most majdnem darabra ugyanannyi, kb. 150 ezer él Ukrajnában, ahány lengyel. De ez nem volt mindig így. A második világháború előtt, amikor a mostani Ukrajna egy elég jelentős, a Kárpátaljánál úgy ötször nagyobb darabja még Lengyelországé volt, közel félmillió lengyel élt Ukrajnában – az akkori Ukrajnában. És míg a magyarok lélekszáma a II. világháború óta viszonylag stabil, a lengyeleké a harmadára csökkent. Mondhatnánk, hogy nekik túszaik vannak azon a fedélzeten. Zárójel bezárva, jöjjön a levél:

„Az értelmiségi elit, a művészek, tudósok és a média képmutatása, ostobasága és hallgatása a feltörekvő totalitárius rezsimekkel szemben örökre a XX. század szomorú hagyatéka lesz. Örökre Európa szégyene marad ahogy eltűrte Ausztria, Csehszlovákia és a Balti államok megszállását. Senki nem beszélt olyan szépen a békéről és a nemzetközi jogról mint Sztálin és Hitler, senki nem követett el ennyi bűncselekményt mint ez a két diktátor.

Ma Európa hallgat az Orosz Föderáció elnöke, Vlagyimir Putyin imperialista és agresszív viselkedéséről. A Nyugat némán tűri agresszív politikáját, ami kifejezetten más országok Moldova, Lettország, Grúzia és elsősorban Ukrajna szuverenitását sérti.

Az Európai Unió – és kifejezetten a gazdasági és politikai elit – úgy lép fel ez ellen, mintha a semleges Svájc nagyobbik változata lenne a mai világban. De Európa nem egy nagy Svájc. Két véres világháború kezdődött itt.

Ezért nekünk – értelmiségieknek, újságíróknak, tudósoknak – kötelességünk ébernek lenni, mint modern libáknak a Capitoliumon. Nem szabad hagyni, hogy régi illúziók becsapjanak minket, nem szabad elsüllyednünk saját könnyed konformizmusunkban. A mai napon kötelességünk tisztán és erősen beszélni erről. Nem szabad Oroszországot Putyinnal azonosítanunk, mint ahogy hajdanán nem Brezsnyevvel azonosítottuk amikor elkezdte a háborút Afganisztánban. Andrej Szaharov, az igazságos és bátor disszidens volt akkor Oroszország valódi hangja. Évekkel később ő beszélt az orosz parlamentben a „szégyenletes háborúról”.

A jelenlegi háború Ukrajnában – ami a Krím megszállásával kezdődött és az ország keleti részén provokációkkal folytatódott – szégyenletes, tragikus és veszélyes dolog. Mindezzel egy időben Putyin kormánya olyan döntéseket hoz amivel a demokratikus szabadságokat korlátozza.

A békülékenység sehova nem vezet. Putyin nem európai politikus. Őt a permanens kalandorság határozza meg. Kalandorok és soviniszták, a vérontás és pusztítás gyakorlói utaznak Oroszországból Ukrajnába. Ezeket a banditákat professzionális módon felfegyverezni bűncselekmény.

Felszólítjuk az EU országok vezetőit arra hogy állítsák le Putyin agresszív politikáját. Tapasztalatból tudjuk hogy párbeszéd Putyinnal időpazarlás – csak erős, egységes és szilárd kiállás ér valamit. Putyin rá sem hederít gerinctelen ellenfeleire. Mert így látja az EU-országokat: csak beszélnek, miközben a Kreml egyre több határt lép át. Putyin még mindig fegyvereseket és zsoldosokat küld Kelet-Ukrajnába.

De Ukrajnának joga van az Európai demokráciák útjára lépni és az ukrán népnek joga van igazságos államban élnie. Lehet, hogy ma dől el az Európai Unió sorsa Ukrajnában.

Az Európai Unió országainak minden lehetséges nyomásgyakorló eszközüket be kell vetniük Oroszország ellen: fegyverembargót és politikai, illetve gazdasági szankciókat.

Összefogás Putyin ellen az egyetlen valódi válasz az Ukrajnai krízisre.”

(A nyílt levelet holland-magyar gyakornokunk, Monty Aal fordította)