Szinte biztos, hogy törvénysértően gazdálkodtak Matolcsy alapítványai, mégis megúszhatják komoly következmény nélkül

Az elmúlt napokban gyakorlatilag óránként derültek ki újabb és újabb őrült lenyúlások a Magyar Nemzeti Bank 250 milliárd forintot kezelő alapítványainál. Ömlött a pénz haverokhoz és rokonokhoz, például

Mindez azután derült ki, hogy az országgyűlés fideszes többsége törvényjavaslattal próbálta eltitkolni az állampolgárok elől, hogy mire szórják a pénzüket Matolcsy György környezetében.

Egyre inkább úgy tűnik, hogy törvénysértő módon gazdálkodtak a rájuk bízott közvagyonnal az MNB alapítványai.

Nyilván lehetne a konkrét szerződéseket vizsgálni, hogy történt-e sikkasztás, vagy hűtlen kezelés, de az például az ügyészség dolga lenne. Közben az a helyzet, hogy Polt Péter legfőbb ügyész felesége Matolcsynak dolgozik a jegybankban, ott ül több alapítvány felügyelőbizottságában, maga is havonta milliókat szakít a rendszerből. Polt a helyzetet láthatóan nem izgulja túl.

Viszont ettől függetlenül valószínűleg már az is törvénysértő, hogy az alapítványok nem írtak ki közbeszerzéseket, mielőtt elkezdték szórni az adófizetők pénzét.

Erre leegyszerűsítve a következő szabály vonatkozik.

Ha egy szervezet közhatalmat gyakorol, közpénzt használ, és olyan szervezet alapítja aminek közbeszerzést kell kiírnia, akkor ez az új szervezetnek is kötelező.

Mikor a Fidesz megpróbálta eltitkolni, hogy mire mennek a horribilis összegek az alapítványoktól, akkor az Alkotmánybíróság ítéletében ezt pont azzal verte vissza, hogy közfeladatot látnak el, közpénzzel gazdálkodnak, és az MNB van felettük.

Ezek alapján aligha lehet kérdést, hogy az MNB alapítványainak közbeszerzéseket kellett volna kiírniuk. Szolgáltatások és áruk beszerzése esetén a 8 millió forint feletti beszerzéseknél, építési munkák esetében pedig a 15 millió forint feletti megbízásoknál.

Az alapítványok a napokban nyilvánosságra került adatok szerint többször is az értékhatár felett költöttek, és a közbeszerzési értesítőben nem látszik, hogy akár egyetlen pályázatot kiírtak volna. (Egy hete küldtünk közérdekű adatkérést az alapítványoknak a közbeszerzéseikkel kapcsolatban, eddig azonban nem válaszoltak kérdéseinkre.)

Erre jutott a Transparency International is, ami ma levélben kérte a Közbeszerzési Hatóság elnökét, hogy vizsgálja meg, miért nem pályázatattak senkit Matolcsyék.

És itt jön a történet igazán vérfagyasztó része.

A magyar igazságszolgáltatási gyakorlat szerint ugyanis

  1. ha egyértelműen kiderülne, hogy Matolcsy alapítványainak közbeszerzéseket kellett volna kiírniuk,
  2. ezt azonban törvénysértő módon elmulasztották megtenni,
  3. és pályázat hiányában pofára költötték a pénzt,
  4. önmagában az sem vonna maga után semmilyen súlyos büntetőjogi következményt.

Hiába lehet pontosan tudni, hogy átlátható, leginkább korrupció mentes módon nyílt közbeszerzési verseny segítségével lehet a közpénzt elkölteni, hiába kötelező törvény szerint ilyesmit kiírni, a közbeszerzés szabálytalan elmulasztása nem minősül hűtlen kezelés vagy sikkasztás szintű bűncselekménynek

A jelenlegi szabályok szerint a közbeszerzések elmulasztása miatt a legsúlyosabb dolog, ami az alapítványokkal történhet, hogy semmissé válik a pályáztatás nélkül kötött szerződéseik egy része. Azok, ahol az értékhatár miatt közbeszerzést kellett volna kiírniuk. Meg is bírságolhatják őket a szerződés összegének 15 százalékára.

Ez körülbelül olyan, mintha a tolvajt fenyegető legsúlyosabb büntetés az lehetne, hogy ha elkapják és rábizonyítják a lopást, akkor vissza kell adnia a lenyúlt pénzt plusz 15 százalékot, aztán szabadon távozhat, és csinálhatja tovább, amit akar.

Hosszan lehet vitatkozni azon, hogy a szigorú büntetéseknek milyen visszatartó ereje lehet a bűnözőkre. Viszont ilyen szabályok mellett tényleg csak a hatalom és közpénz közelében sündörgő alakok erkölcsi tartásán múlik, hogy megpróbálnak-e magánvagyont csinálni az adófizetők pénzéből. Az eddigi tapasztaltok azt mutatják, hogy az ilyen erkölcsi tartásra a kormány vagy éppen a jegybank környékén nem lehet építeni.