A meggyilkolt és feltámadt orosz újságíró rejtélyének megoldását érdemes Sherlock Holmes-szal kezdenünk.

A BBC nagyszerű sorozatának egyik 2012-es epizódjában Sherlock megtudja, hogy az amerikai és brit kormány egy holttestekkel megpakolt repülőgépet indított útjára, hogy félrevezesse a terroristákat. Amikor két évvel később az oroszok által irányított ukrajnai szeparatisták lelőtték a Malaysian Airlines MH17 jelű, Amszterdamból Kuala Lumpurba tartó járatát, a lázadók egyik vezetője kijelentette, hogy a gép 283 utasa már a felszálláskor halott volt. De ez csak az egyike volt a Kreml és médiagépezete által terjesztett hazugságoknak, amelyek főleg háborús ellenfelüket, Ukrajnát vádolták az utasszállító lelövésével.

Az „orosz információs művelet stratégiai célja nem az volt, hogy a világ Moszkvának higgyen, hanem az, hogy Kijevnek és a Nyugatnak sem” 

- írtuk az esetet részletesen feldolgozó cikkünkben. Azóta a holland és az ausztrál kormány már hivatalosan is Oroszországot teszi felelőssé a tragédiáért.

A BBC-s sorozatban két résszel később Sherlock megrendezi a saját halálát, és erről hűséges Watsona is csak a következő évad elején szerez tudomást. Az egyik ukrán képviselő most tök komolyan azzal próbálta mentegetni az orosz újságíró elleni álmerényletet, hogy Holmes is ugyanezt csinálta, és a kitalált karakter is sokaknak okozott kitalált fájdalmat. De a szerdán leleplezett akcióval Babcsenko nem csak a barátait és kollégáit verte át, hanem az egész világot, és ebben az ukrán kormány és a titkosszolgálat is segítette.

Most sokan érezhetik azt, hogy már nem lehet megkülönböztetni a fikciót a valóságtól, a hazugságot az igazságtól.

link Forrás

A világot két napja lázban tartó történetből már most végzetes és világraszóló következtetéseket vonnak le, és csak úgy röpködnek a sarkos vélemények. De ha meg akarjuk érteni, ki hibázott és milyen következményei lehetnek az ügynek, érdemes kicsit lassítani, és legalább három részre bontani a sztorit.

1. A titkosszolgálati akció, amiről alig tudunk valamit

Az ukrán titkosszolgálat elmondása szerint két hónappal ezelőtt tudomást szereztek róla, hogy az orosz titkosszolgálat merényletet tervez a Kijevbe menekült, Putyin háborújával szemben kritikus Arkagyij Babcsenko ellen. Az újságíróval együtt úgy döntöttek, hogy megrendezik a halálát, majd egy nappal később – miután letartóztatták a merénylet egyik szervezőjét – ismertették, hogy mi történt valójában. Az ukrán ügyészség ma azt közölte, hogy harminc orosz ellenzéki megölését akadályozták meg az álgyilkossággal. A Kreml mindent tagad.

Oroszország és Ukrajna háborúban áll, és az ilyen helyzetben eleve fenntartásokkal kell kezelni a titkosszolgálati akciókról szóló bemondásokat, amíg nem mutatnak bizonyítékokat. Külső szemlélőként egyelőre lehetetlen megítélni, szükség volt-e erre a radikális lépésre, amely tényleg inkább filmekből ismerős. Ettől még voltak előképei: írtunk róla, hogy a francia elhárítás kísértetiesen hasonló módszerrel védett egy román írót a Securitate ügynökeitől, Mark Galeotti Oroszország-szakértő pedig felidézte, hogy az elmúlt két évben legalább két ukrán tisztviselő halálát játszották el azért, hogy megmentsék az életét. Csakhogy azokkal a kutya sem törődött.

És épp ez a lényeg: igazából most sem az a kérdés, hogy a sokszáz titkosszolgálati akció közül ez az egy épp mennyire volt indokolt vagy sikeres. Hanem az, hogy milyen hatása lesz a világpolitikára és a médiába vetett bizalomra.

2. Az ukrán kormány politikai hadművelete, amivel lábon lőtte magát

Ukrajnában nem csak fegyveres, hanem információs háború is zajlik. Oroszország és szövetségesei napi 24 órában terjesztik az álhíreket az ukrán kormányról. Hogy például Porosenko elnök félholtra itta magát, illetve eladja az ukrán katonák szerveit a nyugatnak, vagy éppen a magyar kormányzati médiában futtatott sztori, hogy az ukrán forradalmat Soros szervezte. (Még hosszan lehetne sorolni a Moszkvából ömlő álhíreket. Itthon talán mégis az volt a leghíreebb eset, amikor a Hídfő.net – azóta már tudhatóan Moszkvából irányított – „hírportál” 2014-ben azt állította, hogy a magyar kormány tankokat szállít Ukrajnának.) 

Ukrajna persze rohadtul igyekszik, hogy kilábaljon a rá zúduló propagandaáradatból, és hiteles nemzetközi szereplőnek, normális demokráciának tűnjön. 

Ez mostantól alighanem nehezebb lesz.

Ugyanis ebbe az álmerényletbe az egész ukrán állam beleállt, a rendőrségtől kezdve az ügyészségen át a miniszterekig és a miniszterelnökig. Többé-kevésbé egyértelműen utaltak rá, hogy Oroszország áll a gyilkosság mögött, miközben a Kreml a szokásos gátlástalanságával azzal vádolta Ukrajnát, hogy náluk nincsenek biztonságban a független újságírók. (Valójában Babcsenko azért költözött Kijevbe, mert nem érezte biztonságban magát Oroszországban.)

Az orosz propaganda azóta örömmámorban szajkózza, hogy Ukrajna hazudott, 

és mostantól egy szavukat sem szabad elhinni. A nyugati sajtóban uralkodó véleményt egy Guardiannek nyilatkozó szakértő úgy summázta, hogy az ukrán akció „hihetetlen idiótaság” volt. Mert, ahogy a belga külügyminiszter mondta:

„nem harcolunk hamis hírekkel hamis hírek ellen”.

3. A média szerepe, amitől mindenki megijedt

Az orosz álhíroldalak – és mellesleg magyar partnereik – természetesen nem csak az ukrán kormány „lebukását” ünneplik, hanem a nyugati médiáét is. Most végre kiderült, hogy hazudik a média! Fake news! Megint hülyítették a népet a BBC meg a CNN! Ennyit a híres függetlenségről! Meg a tényekről!

Csakhogy „a média” jóhiszeműen és szakszerűen járt el. Az ukrán hatóságok bejelentették a gyilkosságot, a politikusok pedig Moszkvát vádolták vele: ez akkor is hír lenne, ha nem láttunk volna rengeteg hasonló esetet, Politkovszkaja több mint tíz évvel ezelőtti meggyilkolásától Szergej Szkripal megmérgezéséig. A gyilkosságról amúgy a putyinista portálok és a magyar kormánymédia is beszámolt, nagyon helyesen, ahogy az orosz kormány álláspontja is megjelent minden normális helyen, sok más reakcióval együtt. Így működik a nyilvánosság.

link Forrás

A két legbefolyásosabb újságírószervezet elítélte az ukrán titkosszolgálat akcióját, mert „mindig nagyon veszélyes az, ha az államok tényekkel játszadoznak, kiváltképpen, ha újságírókkal teszik ezt.” Ebben általánosságban igazuk van, de attól, hogy az álmerénylet áláldozata történetesen újságíró volt, ez a sztori még nem a média megbízhatatlanságáról szól, hanem továbbra is az ukrán kormány és a titkosszolgálat akciójáról.

Ettől még persze újságíróként frusztráló volt átélni, hogy a kamut kavargattuk. A kiváló független orosz hírportál, a Meduza szerkesztője dühös nyilatkozata szerint Babcsenko és az ukrán hatóságok bolonddá tettek mindenkit, aki beszámolt az esetről, és bocsánatot kért az olvasóitól, hogy valótlanságokat terjesztettek. A 444 szerkesztőségében is volt szitkozódás a nagy bejelentés után, de ettől még 

hatalmas aránytévesztés lenne egyetlen kamusztori miatt az igazság halálát vizionálni.

Igen, korábban is hazudtak és csúsztattak és manipuláltak politikusok és hatóságok, és sokszor évekbe került, hogy kiderüljön az igazság. Most egy nap alatt önként bevallották, és ha nem is biztos, de elképzelhető, hogy jó okuk volt a trükközésre.

Akkor mi változik?

• A Meduza szerkesztője szerint az a tanulság, hogy nem szabad megbízni az Ukrajnából érkező információkban. Eddig is nehéz volt kiigazodni az ukrajnai helyzetben, de ha ez lesz az általános hozzáállás, az még nagyobb ködösítéshez vezet.
  
• A következő meggyilkolt újságírókról szóló híreket sokan kétkedéssel fogadják majd, ami méltatlan és kártékony helyzetekhez vezet.
• Oroszország és szövetségesei muníciót kapnak Ukrajna és a nyugati média lejáratására, lesz megint egy kör féknyúzozás.
• Putyin ellenfelei ugyanúgy kiesnek az ablakon, polóniumos teát isznak és felrobban a kocsijuk, mint eddig. Csak kevesebben fogják elhinni, hogy az orosz állam ölte meg őket.