• Boris Johnson brit miniszterelnök arra kérte szerda reggel a királynőt, hogy szeptember második hetétől október 14-ig függessze fel a parlament működését. 
• A brit politikában a királynő szerepe itt csak formalitás. Ellenfelei szerint Johnson diktátor lett, a hívei szerint végre valaki megoldja a Brexitet. A brit társadalom már a 2016-os népszavazás óta nagyon megosztott, de most a hangulat még kiélezettebb, már azon megy a szenvedélyes vita, hogy egyáltalán demokrácia van-e még a szigetországban.
• Johnson hivatalos magyarázata szerint azért döntött a parlament bezárása mellett, hogy a kormánya felkészülhessen egy új korszak törvényeinek beterjesztésére, például a súlyos bűncselekmények elleni hatékony fellépésre. De a valódi ok nyilvánvalóan nem ez. 
• A parlamentet azért zárja be, hogy be tudja váltani az ígéretét, és Nagy-Britanniát október 31-én kiléptesse az EU-ból. Minden jel szerint alku nélkül. 
• Johnson ellenfelei a parlamentben most arra készülnek, hogy napokon belül bizalmatlansági indítvánnyal buktassák meg az új miniszterelnököt.

Theresa May sem akarta a parlamentet bevonni

A Brexit problémát 2016 nyarán megöröklő Theresa May is tudta, hogy ha a parlamenttel jóvá kell hagyatnia a kilépés módját, akkor abból nagy problémák lesznek. Ezért arra készült kormányzása elején, hogy nem szavaztatja meg a képviselőket az alkuról, amit az EU-val kötni készült. Csakhogy egy Gina Miller nevű üzletasszony megtámadta ezt a tervet a bíróságon, ahol neki adtak igazat, és kötelezték a brit kormányt, hogy a parlamenttel hagyassa jóvá a Brexit körüli alkut.

Innen eredt később Theresa May rengeteg szenvedése: az EU-val nem lehetett olyan alkut kötni, ami a briteknek előnyös lehetőségeket fenntartja a szakítás után is, és a kellemetlennek látszó kötelezettségeket elengedi. Úgyhogy amiben megegyezett a brüsszeliekkel, az a Brexit híveinek édeskevés volt, az ellenzőinek pedig feleslegesen sok. May alkuját idén többször is leszavazta a parlament, miközben egyetlen másik kilépési forgatókönyv sem kapott többséget, pedig volt olyan nap, amikor nyolc eltérő koncepcióról is szavaztak. A megoldás ezért kétszer is az lett, hogy elhalasztották a kilépést, és így Nagy-Britannia a mai napig az EU teljes jogú tagja. 

Boris Johnson ebben a helyzetben vette át a kormányzást, azt ígérve, hogy ő mindenképpen megoldja a kilépést, és "do or die" (Brexit vagy halál) jelszóval foglalta el a miniszterelnöki hivatalát. 

Csakhogy pont ugyanazokba az akadályokba ütközött, mint elődje. Az európaiak az ő kedvéért sem hajlandók új alkura, ragaszkodnak a tavaly novemberben még May által kitárgyalt változathoz. De a saját oldalán is pont ugyanabba az akadályba ütközött: a parlamenti képviselők között még mindig többségben vannak azok, akik mindenképpen el akarják kerülni az alku nélküli Brexitet. 

Az ellenzékiek és a Brexit-ellenes konzervatívok éppen kedden egyeztettek arról, hogyan akadályozhatnák meg, hogy Johnson alku nélkül kivezesse október 31-én az országot az EU-ból. Úgy tűnt, hogy elegen lesznek ahhoz, hogy a Brexit újabb elhalasztására kényszerítsék a kormányt. Minden pont ugyanolyan volt, mint Theresa May idején.

Johnson erre reagált a parlament bezárásával.

Teheti?

Az biztos, hogy az ötlet nem hirtelen felindulásból jött, Johnson tanácsadóitól már régóta kiszivárgott, hogy fontolgatják, vizsgálják a tervet. Éppen ezért Dominic Grieve képviselő júliusban beterjesztett egy törvényt, ami alapján a kormánynak kéthetente be kell számolnia arról, hogyan áll az északír önkormányzatok helyzete (évek óta nem működik a terület önigazgatási szerve a helyi pártok közti feloldhatatlan viták miatt). A látszólag ártatlan javaslat valójában éppen a mostani helyzet megakadályozásáról szólt, mert az egész törvénynek az volt az értelme, hogy legalább kéthetente muszáj legyen összehívni a parlamentet, az északír ügyben előírt tájékoztatás végett. Dominic Grieve javaslatának elfogadása egyetlen szavazaton múlott a parlamentben. Amikor átment, sokan megnyugodtak, hogy Johnson így már nem tudja bezárni a parlamentet.

Johnson stábja azonban úgy okoskodott, hogy ha szeptember 9. és október 14. között lenne a bezárás, akkor nem sértenék meg ezt a törvényt, mert bizonyos helyzetekre vannak benne kiskapuk, amiket ezzel az időzítéssel - és megfelelő északír témájú intézkedési menetrenddel - pont ki lehet játszani. Ahhoz viszont már kevés ülésnap marad, hogy a képviselők új törvényekkel akadályozzák az alku nélküli kilépést. Ezzel együtt máris vannak, akik vitatják, hogy nem sérti-e meg a Grieve-féle törvényt a kormány, bíróságra készülnek többen is ebben az ügyben.

Ahogy bíróságra megy ismét Gina Miller is, aki annak idején feljelentette a May-kormányt, mert ki akarták hagyni a parlamentet a Brexitről szóló döntésből. Formálisan most ugyan nem lenne kihagyva a parlament, október végén például még szavazhatnának egy kilépési alkuról, ha addig Johnson képes lenne kötni ilyet, de a gyakorlatban a képviselőknek már nem volna módja az események érdemi alakításához. Ahhoz ugyanis már egyszerűen kevés az ülésnap, hogy saját kezdeményezésre olyan szabályokat szavazzanak meg, amelyek nyomán Johnson nem tudna alku nélkül kilépni. Vagyis hiába maradna joguk egy alku elfogadására vagy elutasítására, ha Johnson az alku nélküli kilépésre megy, akkor azt a képviselőknek végig kellene nézniük ölbe tett kézzel.

Bíróságra sokan mennének most, többek között a Skót Nemzeti Párt is bejelentette, hogy megtámadják a parlament felfüggesztéséről szóló határozatot, és hogy készülő feljelentésükhöz már 70 képviselő csatlakozott, különböző frakciókból. Ugyanakkor a brit belpolitikai elemzők első körös nyilatkozatai alapján egyáltalán nem mehetnek biztosra a pereskedők, mert Johnson gesztusa ugyan rendkívül szokatlan, és szellemiségében antidemokratikus is, de nem feltétlenül jogellenes.

Viszont leválthatják

Dominic Grieve (aki júliusban elfogadtatta a kéthetenkénti ülésezést kikényszerítő törvényt, de egyébként konzervatív, tehát kormánypárti képviselő, csak éppen mélyen ellenzi az alku nélküli Brexitet) máris visszavágott egy BBC-s nyilatkozatában a kormányfőnek. Azzal fenyegette meg, hogy arra viszont még pont van ideje a parlamentnek a szünet előtt, hogy egy bizalmatlansági indítvánnyal leváltsa a Johnson-kormányt. 

Kedden még arról tárgyaltak az alku nélküli Brexit megakadályozására szövetkező képviselők, hogy nem a kormány megbuktatása lesz a fő céljuk, mert ahhoz túl nagyok az ideológiai különbségek köztük, hogy új miniszterelnököt válasszanak. Szerdán viszont, a parlament felfüggesztésének a hírére egyre többen mondták közülük, hogy akkor jöjjön mégis a bizalmatlansági indítvány, már a jövő héten, és bukjon meg Boris Johnson.

A miniszterelnök környezetéből azonban azt mondták az újságíróknak, hogy ők erre is felkészültek. Ha úgy látják, hogy leváltaná a kormányt a parlament, akkor inkább lemondanak maguk, és előre hozott választást írnak ki - november elsejére. Vagyis egy nappal azutánra, hogy az alku nélküli Brexit megtörténik. 

Hogy ez tényleg ilyen egyszerű-e, az nem egyértelmű, mert például ha lenne egy új miniszterelnök-jelölt, aki képes megszerezni a mostani parlament többségének támogatását, akkor valószínűleg ezt a tervet is keresztbe lehetne húzni parlamenti oldalról. Persze ehhez az kellene, hogy Jeremy Corbyntól a walesi nacionalistákig, a pártütő konzervatívoktól a liberális demokratákig mindenki nagyon visszafogott, konstruktív és megbízható legyen, néhány napon belül.

Még mélyebb árkok

Johnson eleve úgy lett miniszterelnök, hogy nyilvánvaló volt, ha nem tudja megoldani a brit kilépést október 31-én, akkor távoznia kell. Az új miniszterelnök most egy radikális, óriási botrányt hozó lépéssel jelezte, hogy tényleg mindent feltett erre az ügyre. 

Johnson a parlament felfüggesztésével tovább élezte a feszültséget az egyébként is nagyon megosztott brit közéletben. Eddig is elképesztő indulatokat keltett a Brexit hívei és ellenzői közti vita, de most már arról van szó, hogy a parlament bezárásával Nagy-Britannia egyáltalán demokrácia maradt-e még, és hogy Johnson egy pragmatikus miniszterelnök, vagy egy diktátor-e.