Ahol sikeresen állították meg a járványt, ott mindenki hord maszkot
A világjárvány kitörése óta folyik a maszkháború. Legalább két fronton: egyrészt a piacnak egyre kevésbé nevezhető kereskedelmi térben a még elérhető védőmaszkokért, másrészt szakmai-ideológiai fronton, vita formájában, hogy egyáltalán van-e értelme hordani. Mármint az átlag embereknek, utcán, boltban, akár otthon.
Egész máshogyan viszonyulnak a maszkviseléshez a különböző országok: láthatjuk, hogy Ázsiában (ahol a 2003-as SARS járvány óta sokkal tudatosabban viselkednek az emberek járványügyben) szinte mindenki maszkot visel, sőt a világ nagyobb repterein még békeidőben, mindenféle járványszezonon kívül is találkozhattunk maszkos ázsiai utasokkal. A nyugati világ viszont egyelőre idegenkedik a maszkviseléstől, bár a változás jelei mutatkoznak: több ország kötelezően bevezette, például a szomszédos Szlovákia, Szlovénia, de Csehország és Bulgária is. Ausztriában is kötelező a még nyitva tartó nyilvános helyeken (boltokban, gyógyszertárakban). A cseh és a szlovák kormány tagjai már nem is mutatkoznak maszk nélkül. Magyarországon viszont legföljebb ha egy-egy maszkost láthatunk feltűnni a Parlamentben vagy akár az Operatív Törzs ülésein. Múlt szerdai hír, hogy a Fejér megyei Velence polgármestere kötelezővé tette a maszkot a város üzleteiben.
A maszkellenesek eddig mindig találtak maguknak megfelelő érveket különböző orvosok, járványügyi szakértők, főtisztviselők nyilatkozataiban. A világ legnagyobb egészségügyi szervezetei, a WHO és az amerikai járványügyi központ, a CDC is azt az álláspontot hirdette hónapokig, hogy a maszkviselés fölösleges azoknak, akik egészségesek, vagy nem tartózkodnak közös helyiségben azonosított fertőzöttel. Ezt a mostanában egyre inkább meghaladottnak tűnő nézetet hangoztatta Müller Cecília magyar tisztifőorvos is, és a maszkviselést határozottan ellenző (!!!), majdhogynem tiltó hivatalos tájékoztató anyagot adott ki a Nemzeti Népegészségügyi Központ (egyébként a WHO ajánlása alapján). A magyar hatóságok nincsenek egyedül a maszkszkepszisükkel: Müller Cecília amerikai kollégája, Jerome Adams is azt twittelte világgá február 25-én, hogy ne vásároljanak maszkokat a polgárok, hagyják meg inkább az egészségügyi dolgozóknak.
Azóta Amerikában fordulni látszik maszkügyben a politikai vezetés: Anthony Fauci, a koronajárvány-védekezést vezető politikai csúcsszerv (task force) egészségügyi irányítója csütörtökön azt nyilatkozta a CNN-nek, hogy a tetsületben élénk vita folyik arról, hogy a maszkok „minél szélesebb körű használatát” ajánlják a lakosságnak.
Az amerikai fordulattal szinte egyidőben Magyarországon is változni látszik a maszkpolitika, Orbán Viktor legutóbbi parlamenti nyilatkozata legalábbis ezt jelzi: a miniszterelnök a jobbikos (nem a tankcsapdás) Lukács László kérdésére azt mondta, hogy elrendelné a kötelező maszkviselést, de attól tart, nem lenne foganatja. „Ma nem tudom garantálni a magyaroknak, hogy lesz annyi maszk az országban, amit patikai forgalomban megtudnak vásárolni. Ezért kérem őket, hogy viseljenek maszkot, de nem tudom garantálni ennek a föltételeit, és ezért elő sem írhatom kötelezettségként. Így állunk” – mondta Orbán Viktor a csütörtöki parlamenti ülésen.
Az utóbbi napokban jelentős maszkviselési kampány látszik kibontakozni világszerte : a Science magazin nemrég közölt interjút Kína első számú járványszakértőjével, George Kaóval (hosszan idéztük a Qubitban), aki az európai és amerikai védekezés legnagyobb hibájának nevezte, hogy az emberek nem hordanak maszkot.
A gyenge nyugati maszkmorál javításáért nemzetközi kampány indult, Masks Save Lives néven. A honlap ezzel a szemléletes ábrával indít:
A koronajárvány elleni védekezésben legsikeresebb országok (Dél-Korea, Tajvan, Szingapúr, Hongkong, Japán), mind eminens maszkviselők: az emberek mindenhová mindig maszkban járnak, sokan még otthon is viselik. (A mintába kevésbé illik bele Kína, amely szintén maszkos ország.)
Szakértők szerint ez az ábra azért elég kevéssé alkalmas arra, hogy tudományos bizonyítékként lobogtassuk. A felsorolt mintaországok polgárai ugyan valóban a világ legelkötelezettebb maszkviselői, de más járványügyi intézkedések is ezeken a helyeken a leghatékonyabbak: a tesztelés, a távolságtartás, az esetkövetés és a többi. A lakosság is ezekben az országokban viselkedik legfelelősebben, legtudatosabban, ennek a jele a maszkviselés is. (Egyébként a 2003-as SARS-járvány is ezeket a helyeket érintette leginkább.)
A maszkpártiak érveit látványos videóval támogatta meg a japán közszolgálati televízió, amely cseppfertőzés-specialista szakértőkkel és szuperérzékeny, szupergyors kamerákkal készített látványos, kutatási anyagnak is beillő filmet arról, hogyan terjednek a levegőben az emberi szervezetből kikerülő parányi, a milliméter tízezredrésze átmérőjű cseppecskék, a „mikrocseppek”. Nemcsak a tüsszentés vagy a köhögés juttat a levegőbe több százezer ilyen mikrocseppet, amelyek mindegyikén ülhet egy vagy több vírus is, hanem a sima beszéd és a kilégzés is. A felvételekből az is kiderül, hogy a cseppek közül a nagyobbak, súlyosabbak pár perc után szép lassan a padlóra szállnak, de a kisebbek akár órákig is a levegőben maradnak, az áramlatokkal járnak a helyiségben, szinte teljesen beterítik.
Az Atlantic amerikai hírmagazin hosszú riportban próbálja kinyomozni, mennyire fertőzőképes az új koronavírus a levegőből, tehát mennyire van értelme a maszkviselésnek. Mint minden más koronavírusügyi kutatási területen, itt is elképesztő tempóban születnek újabb és újabb publikációk, elméletek, cáfolatok, kísérletek, bizonyítások, ellenkísérletek. És nagyon kevés még az olyan tény, amely tényleg tudományos alapossággal bizonyítható.
A kutatások gyorsan haladnak, és egyik hétről a másikra válnak meghaladottá a korábban még biztosnak tetsző állítások. A WHO például egyik legutóbbi szakmai anyagában még azt rögzítette, hogy az új koronavírus (SARS-CoV2) nem terjed a levegőből. Az egészségügyi világszervezet megfogalmazását egyenesen felelőtlennek és károsnak nevezi például Don Milton, az aeroszolos járványterjedés szakértője a Marylandi Egyetemen. Az indulatosan fogalmazó Milton és más aeroszolszakértők is úgy vélik, hogy a WHO által is idézett tudományos álláspontok már rég meghaladottak, a levegőben keringő mikrocseppecskék, aeroszolok elég változatos módon, és igen nagy területen tudnak terjedni, magukon hordozva a rájuk tapadt kórokozókat. A frissebb kutatások szerint ezek a cseppek jóval messzebbre képesek eljutni (és eljuttatni fertőző szállítmányukat), mint korábban gondolták.
A lap idézi a Nebraskai Egyetem egészségügyi központjának kísérletét, amelyet 13 igazoltan koronavírus-fertőzött pácienssel folytattak. A vírushordozókat (többen közülük csak minimális, egészen enyhe tüneteket mutattak) különböző helyiségekbe zárták hoszabb-rövidebb időre, majd a koronavírus örökítőanyagának (RNS-ének) nyomait keresték a helyiségekben. És meg is találták majd’ mindenhol: az ágyakon, a vécéken, de olyan nehezen hozzáférhető helyeken is, mint a szellőzőrácsokon vagy az ágy mögötti padlón.
A kutatók figyelmeztetnek, hogy az RNS-nyomok jelenléte még nem jelenti feltétlenül, hogy azokon a helyeken valóban fertőzőképes vírus is van vagy volt. De annyi kiderült, hogy tünetekkel gyakorlatilag nem rendelkező emberek is rengeteg vírust bocsáthatnak ki a környezetükbe.
Ha azt ki is mutatták a kísérletek, hogy a vírus ott lehet a levegőben lebegő mikrocseppfelhőkben, arra nincs még közvetlen bizonyíték (csak közvetett megfigyelések), hogy a fertőzést tényleg el lehet kapni a levegőből. Még évekig tartó kísérletek kellenek ahhoz, hogy kiderüljön, pontosan milyen körülmények között következhet be ilyen (levegőn keresztüli) fertőzés, mennyi a fertőzéshez szükséges víruskoncentráció.
Linsey Marr, a levegőben terjedő fertőzések kutatója (Virginia Tech) azt nyilatkozta az Atlanticnak, hogy szabad levegőn azért biztonságban érezheti magát az ember, ha kerüli a zsúfoltabb helyeket, mondjuk a forgalmas parkokat. Marr azt mondja, hogy ő úgy képzeli el az emberek körüli mikrocseppfelhőt, mintha dohányoznának, és füstöt eregetnének, amikor az utcán közlekedik, ezeket a képzeletbeli füstfelhőket igyekszik kikerülni, sőt néha a lélegzetét is visszatartja, ha túl közel megy valakihez.
Februárban, a vuhani járvány tetőpontján kínai kutatók a város több pontján is vettek levegőmintát, és a legtöbb helyen egyáltalán nem vagy csak extrém kis mennyiségben tudták kimutatni a vírus jelenlétét. Mindössze két olyan mintavételi hely volt, ahol nagyobb mennyiségű vírust észleltek: egy viszonylag forgalmas áruház előtti szakasz, és egy kórház melletti helyszín.
Az aeroszolszakértők szerint nem lehet teljesen kizárni azt sem, hogy valaki szabadtéren, a levegőből kapja el a vírust, de ennek azért sokkal-sokkal kisebb az esélye, mint ha zárt térben fut össze egy vírushordozóval. Tehát mindenképpen javasolt sokat szabadban lenni járvány idején, persze minél nagyobb távolságot tartva a többiektől. Ehhez még azt is hozzáteszik virológusok, hogy az új koronavírushoz hasonló kórokozók sokszor meglehetősen instabilak szabad levegőn, melegben és intenzív napsütésben. A SARS-CoV2-ről egyébként még nem tudjuk biztosan, hogy elveszítené fertőzőképességét ilyen körülmények között.
A CNN csütörtöki információja szerint szerda éjjel az amerikai elnök járványügyi csapatát is informálták ezekről a friss kutatásokról, a cseppfertőzéses terjedés veszélyeiről, hogy a vírus nem csupán köhögéssel vagy tüsszentéssel, de akár ásítással vagy sima beszéddel, normál légzéssel is a levegőbe juthat, ott aeroszolokra tapadva közlekedhet, és fertőzhet is. A Fehér Háznak írt anyagot az Egyesült Államok tudományos akadémiájának „fertőző betegségek és a 21. századi egészségügyi fenyegetések” szakbizottságának elnöke, dr. Harvesy Fineberg jegyezte, aki a CNN-nek azt is leszögezte, hogy mostantól ő is maszkot húz, ha boltba megy.
A fent idézett kutatási eredmények mindenesetre azt látszanak alátámasztani, hogy a maszkviselés biztosan ad valamennyi védelmet. A teljes arcot takaró, és körben légmentesen záró, levegőt csak a szűrőn keresztül átengedő profi maszkok jelentik az igazán komoly védelmet, de már készültek kutatások arról is, hogy a sima sebészi maszkok, és a házilagosan készített, száj elé applikált vászondarabok is kiszűrhetnek valamennyit a levegőben keringő kórokozók közül, hasznos segédeszközök egy járvány fékezésében. (A linkelt kutatás még 2013-ban, influenzavírusra készült.) Még a száj elé kötött kendő is jobb, mint a semmi. Az biztos, hogy a vastagabb anyag jobban szűr, és fontos az is, hogy a maszk szorosan feszüljön rá az arcra, minél kevesebb levegő juthasson be alá oldalról.
Csehországban már maszkvarró nemzeti mozgalom alakult, és itthon is próbálkoznak ilyesmivel. A nem túl maszkbarát amerikaiakat is igyekszik győzködni a New York Times. Úgy tűnik, a WHO hozzáállása is változik, mert hasznos videót tett közzé a helyes maszkviselésről:
Ha a szájmaszk nem is képes megvédeni száz százalékosan a viselőjét, arra biztosan nagyon jó, hogy radikálisan csökkentse azt a vírusszámot, amit maga a viselő kibocsát. Hiszen a Covid-19 betegség egyik jellemzője, hogy a lappangási ideje hosszú, sőt, a fertőzöttek nagyon nagy része alig tapasztal magán tüneteket, tehát sokan úgy esnek át a betegségen, hogy nem is tudnak róla. Közben viszont fertőznek, vírusokat szórnak magukból minden köhentéssel, torokköszörüléssel, kiáltással vagy akár kilégzéssel. Ha maszkot hordanak, akkor jóval kevesebb vírus jut ki a levegőbe. Ha mindenki hord maszkot, akkor jelentősen csökkenthető így a levegőbe juttatott kórokozók mennyisége.
Van még egy-két nagyon fontos és hasznos mellékhatása a maszkviselésnek. Például az, amit már Szingapúr, Tajvan, Dél-Korea, Japán és Hongkong példájánál említettünk: hogy egyfajta jelképe a társadalmi felelősségnek. A többieknek is jelezzük, hogy törődünk velük. Illetve azokra is pszichés nyomást gyakorol, akik hajlamosak lennének kevésbé komolyan venni a járványhelyzetet. A maszk a viselőjét is emlékezteti minden pillanatban, hogy figyeljen a mozdulataira: hogy mihez ér hozzá, hogy ne nyúljon a szájához, szeméhez, hogy sűrűn mosson kezet.
(The Atlantic, New York Times, The Lancet, maskssavelives.org, BGR)