A felsőoktatási intézmények NER-es megszállásának hivatalos keretezése az úgynevezett „modellváltás”. De a Színház- és Filmművészeti Egyetem esete is megmutatta, hogy ez sem az, aminek nevezik, hanem az, aminek látszik. Sok helyen jellemzően a vita lehetőségét is elvették az átalakítandó egyetemektől, Szegeden úgy szavaztak az egyetem szenátorai erről, hogy nem tudhatták, miről döntenek.

Nem sok kétséget hagy a „modellváltás” természete felől Orbánék, szigorúan pártustasításra működő médiájának hangneme: „szutykos odúban” meglapuló, „bűzös pincében” tanuló, büdös, ótvaros szektaként emlegették a szíművészeti tiltakozó diákjait, miközben mutogatták a modellváltott, új SZFE kifestett falú, új épületeit, hogy lám, a kormány csak ezt akarja.

Orbánék minden hasonló hatalmi térfoglalásnál ezt a kommunikációs játékot játsszák: találnak valami, a nyugati demokratikus keretek között is értelmes kifejezést, amögé bújtatják a nyers hatalmi nyomulást. A cél sokszor nem is a befolyás növelése vagy a további központosítás, hiszen régen nincs már olyan erő az országban, ami eséllyel állhatna ellen, hanem egyszerűen csak az, hogy mozgásban és harcra készen tartsa saját szervezetét, illetve a médiában tálalható konfliktusokat provokáljon, esetleg más folyamatokat elfedendő.

Médiatanács

Már a Médiatanács 2010-es megszállásakor, amikor kizárólag fideszes jelöltek kerültek be, a fideszes Cser-Palkovics András azt mondta,„szakmai döntés született”,az új médiarendszer kialakításának legfontosabb célja az volt, hogy a teljesen működésképtelen rendszert működőképessé alakítsák át. Az új rendszer olcsó, átlátható, ellenőrizhető lesz, egyértelmű felelősségi viszonyokat tartalmaz, „senki, egyetlen vezető sem bújhat majd a kollektív felelőtlenség mögé” – mondta. Az Egy megszállt hatóság, ami nélkül nem épülhetett volna ki az Orbán-rendszer című 2017-es cikkünkben el lehet olvasni, mennyire lett ez igaz. Máig teljesen fideszes az intézmény.

Média

Az elvett vagy bedarált újságok esetében mindig volt egy bevett szöveg a megszállt cég vagy a megkérdezett kormányzati szereplők részéről. Az Origo, miután kirúgta nem orbánosítható vezetőit, 2014-ben közölte, hogy „a változó médiafogyasztási szokásokhoz alkalmazkodvanagyobb hangsúlyt kíván fektetni az integrált tartalom előállítás stratégiájának megvalósítására, ezért átszervezi az eddigi tartalomirányítási szervezetét”. Rövidesen minden épkézláb újságírót kirúgtak vagy távozott, az Origóból meg az lett, ami.

Heinrich Pecina osztrák befektető – akit aztán gazdasági bűncselekményekért odahaza elítéltek –, amikor sorra kezdte vásárolni médiacégeit, váltig tagadta, hogy bármilyen kapcsolódása lenne magyar politikai körökhöz. Azóta már hazájában is csak „Orbán médiafelvásárlójaként” ismerik. Miután megszerezte a Mediaworks lapkiadót, a Mediaworks pedig éppen a médiahatóság segítségével a Népszabadságot, egyre többen kezdtek célozgatni arra, hogy a tulajdonos valamilyen módon megpróbálja majd átállítani vagy tönkretenni a legnagyobb politikai (és történetesen baloldali) napilapot. Pecina 2016-ban hirtelen döntéssel bezárta a 60 éve működő Népszabadságot. Gazdasági okokrahivatkozott, pedig a médiavilágot ismerők pontosan tudták, hogy ezt a hálót már évekkel azelőtt megszőtte a Fidesz, és a Népszabadság egyáltalán nem volt olyan gazdasági helyzetben, ami indokolta volna a lépést. A kormánypolitikusok ártatlan arccal hangozatták a független gazdasági szereplő független döntése hazugságok, némi őszinteségre csak Németh Szilárd Fidesz-alelnök ragadtatta magát, amikor közölte, hogy szerinte „már épp itt volt az ideje, hogy bezárjon a Népszabadság váratlanul”.

2018-ban, miután Simicska Lajos letette a fegyvert Orbánnal szemben, szintén pénzügyi problémákra hivatkozva szüntette meg a Magyar Nemzetet és a Lánchíd Rádiót, de a Hír Tv visszavétele legalább nem akart más lenni, ami: nyílt orbánista hatalomátvétel. Szemben például azzal, amikor egyik zsebükből a másikba áttéve, Széles Gábortól átvették Mészáros Lőrincék az Echo Tv-t, és a dollármilliárdos felcsúti bizniszember teljesen feleslegesen azt mondta: Orbánnak nem lesz beleszólása abba, milyen a tévé. (Meg is szűnt, miután visszavették a Hír Tv-t.)

Orbán Viktor 2018 végén kormányhatározattal nemzetstratégiai jelentőségűvé minősítette a pár hónappal korábban létrejött Közép-Európai Sajtó és Média Alapítványt, ahová csomó médiatulajdonos „önként” dobott be több száz újságot, rádiót, weboldalt, egyéb orgánumot. Ezzel kivonta a versenyjogi szabályok alól minden idők legnagyobb értékű (kb. 20 milliárdos, közel 500 médiumot érintő) médiapiaci üzletét. Orbán erről azt mondta, több hasonló döntést is hoztak már a múltban, őt meglepi, hogy bárki épp ezt találja furcsának.

Az Index tavalyi szétkergetése és átállítása után a szerkesztőség látványos kiállása miatt nehezebb volt a szokásos gazdasági ürügyekkel jönni, megpróbálták azt is, de aztán bedobtak mindent: Gyurcsány, Momentum, Juhász Péter, székely maffia, mindenki felmerült a háttérben, csak az volt biztos, hogy a Fidesznek áll legkevésbé érdekében szétverni az Indexet. Miközben a vállalatcsoport tulajdonosa Mészáros Lőrinc (azaz Orbán Viktor) elsőszámú médiamenedzsere lett.

MTA

Amikor 2019-ben a Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézeteit úgy vették el, hogy az MTA 54 percet kapott, hogy véleményezze a törvényjavaslatot, ami elvette a költségvetése felét, az volt a hivatalos szöveg: sajnálatos, hogy az MTA nem akar tárgyalni. Palkovics László miniszter azzal indokolta az egész átszervezést, hogy „folyamatosan csúszunk vissza 2010 óta, ezen a helyzeten a kormány változtatni akar”, és „eddig az Akadémia kutatóintézet-hálózatának az irányítása egy homályos rendszerben történt”.

Az akadémia egy darabig megpróbált ellenállni, de a végeredmény itt is: totális Orbán-győzelem. A kutatóintézetek finanszírozásában – aminek átalakítása olyan haalszthatatlanul sürgős volt – persze azóta sem történt semmi, sőt, ami lehet, az még homályosabb lett, illetve néhány intézményvezető cserélődött Orbán-komfortosabbra.

CEU

A CEU elüldözését megelőző években volt a leglátványosabb, hogy miközben teljesen egyértelmű volt, hogy az ún. „Soros-egyetem” ellehetetlenítése a cél, sűrű hazugságok öveztek minden részletet, állították azt is, hogy csak világosabb viszonyokat akarnak teremteni a felsőoktatásban, a CEU csal (mert nem felel meg az ellene utólag hozott törvénynek), és a kormány kész tárgyalni az egyetemmel. A kormány végig hazudott, nem tárgyalt, hanem jogi és kommunikációs eszközökkel elüldözte az egyetemet.