Egy megszállt hatóság, ami nélkül nem épülhetett volna ki az Orbán-rendszer

  • Orbán Viktor környezete az elmúlt másfél évben felvásárolta a médiapiac legfontosabb állásait. 
  • Ezt nem tehette volna meg a Médiahatóság hathatós segítsége nélkül.
  • 2010 után a Médiahatóság mindent elkövetett a Simicska-média felépítéséért, hogy a nagy összeveszés után ugyanazzal az erővel lásson neki a lebontásnak. 
  • A piaci fúziók feltételeinek megszabásával a hatóság és a Fidesz úgy alakította át az erőviszonyokat, ahogy neki volt kedves. Többek közt ezért szűnt meg a Népszabadság is.
  • Hét év után mindenki számára világosan látszik a Fidesz-kormány által kialakított hatóság egyetlen valódi értelme: mindenkor érvényesíteni a párt hatalmi érdekeit a médiában.

Pedig médiafelügyeleti szervekre pont azért van szükség egy országban, hogy betartassák a műsor- és médiaszolgáltatás alapvető szabályait, rajtuk keresztül az állam kereteket szabjon a piacnak, és megakadályozza egyes szereplők túlzott befolyását. 

A demokratikus nyilvánosság egyik legfontosabb funkciója a hatalom feletti kontroll. Minél kevésbé avatkozik bele a politika, annál hatékonyabban látja el ezt a feladatot, a nyugati államok ezért is igyekszenek egyre több teret engedni ezen a területen az önszabályozó testületeknek. 

A néhai ORTT-re vonatkozó szabályokat 1995-ben pont azért fogadta el hatpárti konszenzus, azért delegálhatott minden párt tagot a mindenkori kuratóriumba, hogy legalább a pártok között konszenzus legyen a kulcskérdésekben. A Fidesz és MSZP által sokáig közösen uralt politikai mezőben persze ez is bőven lehetőséget adott alkukra. Leglátványosabb ezek közül épp a legutolsó volt, amikor 2009-ben a két országos rádiófrekvencia végül Puch- (Neo FM) illetve Simicska-közeli (Class FM) kezekbe került. De legalább alkudozni kellett, senki sem vihette át minden ötletét. 

2010 után a Fidesz tudatos háborút indított a médiában fennálló status quo ellen. 

A párt kétharmaddal öntötte betonba az új médiatörvényt, és ez volt az első nagyobb brüsszeli ügye az Orbán-kormánynak. Akkor elsősorban a tartalmi kérdésekről szólt a vita, és a lapok olyan abszurd felvetések ellen kellett tiltakozzanak, mint hogy a hatóság ne osztogathasson 15 milliós büntetéseket közerkölcs megsértése miatt, és ne indíthasson rajtaütésszerűen vizsgálatokat szerkesztőségekben. Ezeket a talán eleve csalinak berakott szabályokat könnyen elengedte a Fidesz, viszont a szabályzási kérdéseket a keresztül tudta verni - és valójában ez volt számára a legfontosabb. 

A hírközlési hatóság beolvasztásával az NMHH konvergens felügyeleti szervként jött létre, élén a Médiatanáccsal, aminek tagjainak megválasztását a törvény kétharmadhoz kötötte.

A tagok Európában példátlan, 9 éves mandátumot kaptak, és online piactól a rádiófrekvenciákig hozzájuk kerültek a komplett nyilvánosság felügyeleti jogai.  

Orbán egyik leghűségesebb pártkatonáját tette a testület élére: Szalai Annamária 1991 óta párttag, 1998 óta fideszes országgyűlési képviselő volt, amíg 2004-ben ORTT-tag nem lett. Kinevezését azonnal nagy felháborodás követte: egyértelmű jelzés volt ez a nyilvánosság felé, hogy a kormány a terület átpolitizálására készül.

A tagok közül Kollarik Tamás már az első Orbán-érában miniszterelnöki tanácsadó volt, később fideszes önkormányzati képviselő lett, Koltay András médiajogász 2009 után a közmédia kuratóriumának Fidesz által delegált tagjaként került be a tanácsba. Rajtuk kívül Auer János, a Magyar Telekom volt jogtanácsosa és Vass Andrea ügyvéd kapott helyett Szalai alatt. Mindegyiküket a fideszes többség szavazta csak meg. 

Felépíteni Lajost

Orbánék orruknál fogva vezették a nyilvánosságot: látványos, de teljesen céltalan kardozásba kezdtek a frekvenciája meghosszabbításáért küzdő Klubrádióval, és a Strasbourgban hőbörgő Daniel Cohn-Bendittel a magyar sajtószabadság jövőjéről, miközben a háttérben sokkal fontosabb feladatokra koncentrált az akkor még Simicska Lajos vezette médiabirodalom. (A Klubrádióval folytatott 7 éves értelmetlen viaskodás végén a hivatal 108 milliós kártérítést kellett fizessen a csatornának az adófizetők pénzéből.)

Az együtt évi 1 milliárd forintos nagyságrendben hirdető Szerencsejáték Zrt. és az MVM minden költést a Class FM-hez irányított, és követték őt a piaci és a kormányhoz sorolt szereplők is, kivéreztetve ezzel az egyetlen konkurens Neo FM-et. Puchék csatornája egy év alatt 800 milliós adósságba sodródott, csatorna sugárzási jogát a hatóság felfüggesztette, frekvenciáját visszaprivatizálta, szétdarabolta, és 

monopol helyzetbe hozta az országos kereskedelmi rádiók piacán a Simicska-féle Class FM-et. 

Másik kezével a hatóság támogatta Simicska kezében lévő Lánchíd Rádió terjeszkedését. 2011-ben, kihasználva, hogy a hatóság maga szabhatott újabban pályázati feltételeket, öt jelentős elérésű vidéki frekvenciát nyert el a csatorna, lefedve ezzel komplett Nyugat-Magyarországot. Később a szintén Simicska-érdekkörben lévő Inter Media Group nyerte meg az NMHH 2 milliárdos kommunikációs tenderét is, aminek az első köréből minden vetélytársat kizártak.

Szalai Annamária.Fotó: Médiatanács Facebook

Mindeközben nagy tempóban zajlott a nagyobb magyarországi médiavállalatok Fidesz-közelbe terelgetése. A Médiatanács egy 2011-es határozata értelmében egyedül az elnök dönthet arról, milyen lappiaci fúziós kezdeményezés kerülhet egyáltalán a Gazdasági Versenyhivatal elé, ezáltal

Szalai Annamária egyszemélyben dönthetett a magyar médiapiac elmúlt évtizedeinek legfajsúlyosabb egyesüléséről.

Orbánék három évig akadályozták a német Axel Springer és a svájci Ringier fúzióját (amelyet a nemzetközi tulajdonosok szinte az összes térségbeli államban levezényeltek), míg végre kizsaroltak a cégektől egy nagyobb lapcsomagot. Ez lett a későbbi Mediaworks, ami az osztrák (épp a napokban csalás és hűtlen kezelés miatt felfüggesztett börtönre ítélt) Fidesz-stróman kezében landolt - portfóliójában a Népszabadsággal, a Nemzeti Sporttal és a megyei lappiac nagyobbik felével. Az indoklás részletei, amiket legutóbbi számában a Narancs is felidézett, ma már minimum megmosolyogtatók: 

"...a magas médiakoncentráció csökkenti a kínálat sokszínűségét, a vélemények pluralitását (...), a tulajdoni koncentráció magában hordozza az egyoldalú közvélemény kialakulásának veszélyét (...)"

Leépíteni Lajost 

2013 áprilisában, Szalai Annamária halála után felmerült, hogy Koltay András veszi át a tanács vezetését. Orbán kifelé még azt a látszatot próbálta kelteni, mintha szakmai alapon hozna döntést, Lázár miniszteren keresztül tucatnyi sajtószakmai szervezet véleményét kérte ki a kérdésben, aztán végül

a Fidesz-frakció, a Magyar Nemzet és Habony Árpád  jogi képviselőjének, Karas Mónikának szavazott bizalmat. 

Az új elnökasszony függetlenségéről mindent elmond, hogy ügyvédi irodáját még kinevezése idején is 3,6 milliós szerződés kötötte a kormánypárti frakcióhoz. Karas első feladata 2014 januárjában a Ringier-Springer üzlet engedélyezése volt, ami megnyitotta az utat a Fidesz-stróman, osztrák Heinrich Pecina piacra lépése és a Mediaworks megalakulása előtt.

Karas MónikaFotó: Botos Tamás/444

„A korábban felmerült hatósági aggályokat végül az egyesülni kívánó médiacégek kiküszöbölték, tehát az előző határozatban szereplő indoklásnak megfelelően alakították át a termékportfóliójukat. Ezért nem volt a mostani egyesülésnek jogi akadálya” – mondta az ügyletről ritka interjúi egyikében, 2014 őszén az mmonline.hu-nak, noha az Axel és a Ringier már egy évvel korábban felajánlotta a később megkötött egyezséget. 2014 derekán eltávolították posztjáról az Origo főszerkesztőjét, Sáling Gergőt, miután a lap érzékeny történetet tárt fel Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter utazásairól. 

A Médiatanács nem emelt szót, amikor látványos politikai nyomás eredményeként széthullott az ország legjelentősebb online szerkesztősége. 

Karas szerepe 2015 közepétől, a gecibotrány után értékelődött fel igazán, amikor Orbán Viktor háborút hirdetett a közel 20 éven keresztül építgetett Simicska-médiabirodalom ellen. A hatóság asszisztált a Simicska-birodalom visszabontásához, aminek felépítésén éveken keresztül dolgozott, és támogatta egy új kormánypárti médiatér megteremtését. 

2016 márciusában hatósági eljárások indultak a Class FM-el szemben, amiért a Balázs showt 16 helyett 12 éven aluliaknak ajánlott korhatár-besorolással közölték, miközben „aggályos kontextusban dolgozta fel a szexualitás, illetve a homoszexualitás témáját; pozitív, humoros színben tüntette fel az alkohol- és drogfogyasztást.” Hogy mennyire volt megalapozott a hatóság eljárása, arról később a 444-en is bemutattunk egy példát. 

Áprilisban meg is érkezett az elmarasztaló ítélet, ami jogalapot teremtett ahhoz, hogy a hatóság megtagadja a frekvencia novembertől esedékes automatikus meghosszabbítását.  Simicskáék végül májusban inkább eladták a rádiót az amerikai Michael McNutt érdekeltségének, és ezzel ugyan megakadályozták, hogy valamely kormányközeli oligarcha sugározzon a frekvencián a ciklus hátralévő hónapjaiban, a rádióspiacról kiszorultak. Hiába pályázott immáron újabb frekvenciákra, a Lánchíd Rádiót nem engedték tovább terjeszkedni. 

Felépíteni Andrást és Lőrincet 

2015 végén megkezdődött az alternatív fideszes médiaoligarchák felépítése, hatósági támogatás mellett. A Médiahatóság formai okokra hivatkozva kizárta Andy Vajna és a Rádió Plus Kft. egyetlen vetélytársát az egykori Roxy Rádió 96,4-es frekvenciájáért folytatott küzdelemben – így kapta meg a sugárzási jogot a Rádió 1. 

A következő egy-másfél évben, miután Simicska megakadályozta, hogy a Fidesz átvegye a Class FM frekvenciáját, a hatóság saját eszközeivel támogatta, hogy Vajna országos léptékű frekvenciahálót építhessen ki.

A hatóság minden további nélkül engedélyezte, hogy a csatorna hálózatba kapcsolódhasson hat másik rádióüzemeltető vállalkozás csatornáival, lefedve ezzel Baja, Dunaföldvár, Paks, Szekszárd, Győr, Tihany, Miskolc, Heves és Nyíregyháza környékét.

Andy Vajna 2016. május 26-án Egerben, a IV. Music Hungary konferencián. (Az előtérben a konferencia szervezője, Gerendai Károly Sziget-tulajdonos.)Fotó: Komka Péter

Fidesz-közeli strómanokkal szemben, hogy a Rádió 1 – kihasználva a médiatörvény kiskapuit – körzeti szolgáltatóként hálózatba kapcsolódhasson helyi frekvenciákon. A 16 éve sugárzó, és Zala megyében piacvezető Helikon Rádió és az 1995 óta működő paksi Fortuna Rádió is a terjeszkedés útjában állt, pedig politikailag neutrális helyi adókról volt szó. Májusban újabb 10 frekvenciára engedélyezte a rákapcsolódást a hatóság. 

A politikai szándék még látványosabban megmutatkozott a Mediaworks tulajdonosváltásakor, és a Népszabadság kivégzésénél. 

A tanács 2016 nyarán szinte rekordsebességgel kiadta a szakhatósági engedélyt, hogy az akkor még Heinrich Pecina osztrák üzletember tulajdonában álló Mediaworks felvásárolja a Fejér Megyei Hírlapot, a Naplót, a Vas Népét, a Zalai Hírlapot, és a Dunaújvárosi Hírlapot kiadó Pannon Lapok Társaságát. Ezzel egy kézbe került 12 megyei napilap, az egyik legnagyobb súlyú nyomtatott piaci szegmens több mint fele, de a tanács ezzel nem foglalkozott, egyszerűsített döntést hozott, azzal az indolással, hogy 

„az ügyben nem volt ellenérdekű fél”. 

2016 októberében az osztrák bankár eladta a vállalatot és portfólióját Mészáros Lőrincnek és az Opimus Pressnek, néhány héttel rá pedig Széles Gábortól megszerezte az Echo televíziót is. A Médiahatóság indoklás nélkül zöld lámpát adtak a tranzakcióra, amivel 192 különböző újság illetve csatorna került a felcsúti polgármester kezébe. Túlzott piaci befolyás eshetősége fel sem merült. (Miközben ugyanez a hatóság éveken át megakadályozta az ennél kisebb piaci súlyú Springer-Ringier fúziót.)

A Fidesz biztosra akar menni a 2018-as választásokon, ennek érdekében pedig gyakorlatilag kevesebb mint egy év alatt felvásárolta a komplett megyei napilap-portfóliót, ám hogy ezzel ne hozza kezelhetetlen helyzetbe a szakhatóságokat, 

szépen felosztotta a megyei lappiacot a kipróbált strómanok között. 

A megyei  lapok piacán ezután már csak egy jelentős, nem fideszes szereplő maradt, a Lapcom Zrt., amely a Bors országos bulvárlap mellett a két legnagyobb megyei laport, a Délmagyarországot és a Kisalföldet birtokolta. Ezekre végül a Vajna kezében lévő Avalue Befektetési Kft. mozdult rá idén nyáron, majd néhány hete egy Pecina érdekeltségébe tartozó - a Magyar Takarékszövetkezeti Bank Zrt. és az MKB hiteléből - megvásárolta az utolsó megyei lapcsomagot kiadó osztrák Russmediát is, így Fidesz-közelbe került az Észak-Magyarország, a Kelet-Magyarország és a Hajdú-Bihari Napló is. A Médiahatóság úgy kezelte a fejleményeket, mintha egymástól és a kormánytól független befektetők vásárolták volna fel a piacot, és indoklás nélkül kiadta a szakhatósági engedélyeket.  

Amikor a kormánytól független vállalatok próbáltak egyesülni, a hatóság valamiért szigorúbban járt el. Hiába a több hónapos háttéregyeztetések, februárban a Médiatanács megtorpedózta, hogy az RTL Klub részedést vásároljon a Centrál Média online portfóliójából, 

mert ha létrejönne az üzlet, az RTL olyan „véleménybefolyásolási képességet” szerezne, ami veszélyeztetné az állampolgárok sokszínű tájékozódáshoz fűződő jogát. 

Kerülik a nyilvánosságot a nyilvánosság felügyelői

„(...) nem állítanám, hogy nem fordult elő olyan, hogy finom vagy kevésbé finom módszerekkel ne jelezték volna előre fentről, mi volt a kívánatos döntés. Ez csak akkor probléma, ha az ember nem ért egyet a döntéssel”

– mondta a Magyar Narancsnak minap a Médiatanács egyik tagja, akinek elvileg az is dolga volna, hogy megőrizze a piacot a politikai befolyástól. 

Szalai sem kereste a nyilvánosságot, Karas viszont egyenesen menekül előle. Interjút csak nagyon ritkán, akkor is leginkább hermetikusan zárt körülmények között ad, kérdésekre nemigen válaszol. 

Az elmúlt három évben egyetlen jelentősebbnek mondható interjút lehetett vele olvasni - idén márciusban az Origóban, miután az NMHH 8 millió forintos támogatásával készül Mindenki c. rövidfilm Oscar-díjat nyert, ami érthető módon büszkeséggel töltötte el a hivatal vezetőit. Az interjúban olyan kiélezett kérdésekre is választ adott, mint hogy

„Ön mit gondol a rövidfilmről? Ilyen összetartóak a gyerekek?”

Viszont amikor februárban a debreceni Bűvösvölgy médiatértés-oktató központ átadása során a Népszabadság ügyéről próbáltuk kérdezni a hatóság elnökét, annak ellenére sem volt hajlandó válaszolni a kérdésekre, hogy korábban a hivatal írásban sem reagált a megkeresésünkre: 

Az évente 32 milliárd adóforintból működő Médiahatóság működése amilyen nagy zajjal indult, annyira elcsitult az elmúlt években.  A kormánypárt számára kardinális kérdésekben mindig a hatalom számára kedvező döntéseket hoznak, és csak a napi ügymenet szempontjából fontos esetekben exponálják magukat - azt a benyomást keltve, mintha ez volna a hatóság tevékenységének centruma, nem pedig a piacot érő külső hatások kiegyensúlyozása.

A hatóság tartalmi kérdésekben igyekezett úgy feltűnni, mint aki egyenlő mércével méregeti a piaci szereplőket. Indítottak eljárást Vajna TV2-je ellen „túl bulváros híradója” miatt, 200 ezres büntetést osztottak ki a civileket taknyukon kirángató Bayer Zsoltnak, másik kezükkel pedig tanulmány irattak arról, mennyire veszélyes is társadalmilag az Éjjel-Nappal Budapest az RTL Klubon. 

Utolsó jelentős rajtaütésüket a székesfehérvári Lánczos Kornél Gimnázium iskolarádióján követték el idén júliusban, miután a sulirádió – visszaesőként – sorozatban másodszor nem játszott le adásában az előírtnak megfelelő mennyiségű magyar zenét.