Egy kézikönyvre elég tapasztalat jött össze szerkesztőségek szétrobbantásáról az Orbán-rendszerben

Rendkívüli hírlevél
Amit azonnal tudni kell

A kormányzati befolyás elleni több éves küzdelem után valószínűleg végleg elveszett az, amit eddig Indexnek ismertünk. Dull Szabolcs főszerkesztőt elbocsátotta a tulajdonosi jogokat gyakorló alapítvány kuratóriumának elnöke, egyezkedési kísérletek után pénteken a szerkesztőség vezetői és több mint 90 újságíró adta be a felmondását.

2020. július 24., a tömeges felmondás napja az Index szerkesztőségébenFotó: Bődey János/Index

Ismerős a forgatókönyv: az elmúlt néhány évben több, addig függetlenül működő szerkesztőség szétrobbantásának lehettünk szemtanúi. A folyamat állomásai nagyon hasonlóak voltak, az érintett sajtóorgánumok, nyomtatott vagy online újságok, tévék pedig már nem léteznek, vagy teljesen áthangolva, kormányzati propagandacsatornaként működnek.

1. Origo

2014 júniusában kirúgták az Origótól (amely az Index mellett a másik piacvezető hírportál volt akkor) Sáling Gergő főszerkesztőt. Bár a hivatalosan közös megegyezéssel, de nem saját kezdeményezésére felmondó Sáling nyíltan nem beszélhetett távozásának pontos okairól, 

már a hír felröppenésekor régóta tartó politikai nyomásgyakorlás eredményeként mutattuk be a főszerkesztő menesztését.

Ahogy akkor hosszabb cikkben feltártuk, kormánypárti politikusok a Magyar Telekom vezetőin keresztül igyekezték befolyásolni az Origo szerkesztőségét. A telekommunikációs cég, magyarországi üzleti érdekeit szem előtt tartva, már 2013-ban kötött egy alkut Lázár János akkori Miniszterelnökséget vezető miniszterrel a kormány és a Telekom közti együttműködésről, aminek része volt az Origo megzabolázása is.

Lázár JánosFotó: Szigetváry Zsolt/MTI/MTVA

Sáling Gergő menesztéséhez végül közvetlenül az vezetett, hogy nem volt hajlandó engedni a kiadótól érkező nyomásnak, és a vezetése alatt olyan, a kormánynak rendkívül kínos sztorik is megjelenhettek a lapban, mint  Lázár János közpénzből finanszírozott luxusutazásainak ügye.

Az Origo és a Telekom persze cáfolta, hogy politikai okok lennének Sáling távozása mögött, azt mondták, hogy

a megváltozott médiafogyasztási szokások indokolták a váltást.

Pár órával a bejelentés után már a lap székháza előtt tüntetett néhány ezer ember. A szerkesztőség még Sáling menesztése napján közleményt adott ki:  nem látják biztosítottnak, hogy eddigi munkájukat továbbra is folytathatják. Sokan felmondtak. Az akkor még az Origo Zrt. vezérigazgatói székében ülő (most az Index pénzcsapjai felett diszponáló) Vaszily Miklós nagyrészt hiába próbálta háromhavi bérnek megfelelő felmondási pénzzel legalább szeptemberig maradásra bírni az újságírókat.

Sáling GergőFotó: Botos Tamás

A főszerkesztői posztot a tévés-videós vonalról érkező Pálmai L. Ákos vette át, de ez csak rövid epizódot jelentett a lap életében. A Magyar Telekom ugyanis 2015 decemberében eladta az Origo Zrt.-t a Száraz István által irányított, és a Vs.hu mögött álló New Wave Média Csoportnak, amiről hamarosan kiderült, hogy a Magyar Nemzeti Bank alapítványaiba öntött közpénzzel tömték ki. A jegybankelnök Matolcsy György fia, Matolcsy Ádám 2017 júniusában vette nevére a vállalatot.

De már ez is a múlté, 2018 novemberében ugyanis a New Wave Media ajándékba adta az addigra már a kormány egyik fő propagandaoldalává silányult Origót az akkor létrejövő óriási, fideszes médiaholdingnak, a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítványnak.

Az eredeti Origo szerkesztőségének egy része a felmondás után más újságoknál –például az Indexnél – folytatta, de voltak, akik kisebb, önálló médiaprojekteket hoztak létre. Sáling Gergő Pethő Andrással, és az Origo-alapító Weyer Balázzsal megalapította a Direkt36 oknyomozó központot, és ex-origósokkal indult a tavaly decemberben megszűnt Abcúg is.

2. Népszabadság

2016. október 8-án jelentette be Heinrich Pecina, azóta már gazdasági bűncselekmények miatt hazájában elítélt osztrák üzletember tulajdonában lévő Mediaworks, hogy felfüggeszti a legnagyobb politikai napilap, a Népszabadság kiadását. A hír azonban nem csak a nagyközönséget érte váratlanul, hanem a cég dolgozóit is. A nyomtatott napilap és online kiadása, a nol.hu újságírói pénteken még dolgoztak, és úgy tudták, szombaton is fognak. Aznap reggel azonban egy levél várta őket a kiadó cégtől, miszerint „a lap új koncepciójának kialakításáig, illetve megvalósításáig” az ő munkaviszonyukat és az újság kiadását is felfüggesztik.

A magyar médiában régóta szóltak pletykák arról, hogy a Mediaworks, ezzel pedig a Népszabadság kormányközeli tulajdonba kerülhet, amivel alapvetően változhat meg a lap sorsa. Arra viszont senki sem számított, hogy egy évtizedek óta létező újságnak így lesz vége.

Pedig így lett, a Népszabadság október 8-án szombaton jelent meg történetében utoljára. A számban Rogán Antal helikopterezős botrányának, és Matolcsy György és közpénzből foglalkoztatott szeretője kapcsolatának újabb részleteiről is olvasni lehetett, mindkét, a kormány számára irtó kellemetlen sztorit a Népszabadság szerkesztősége robbantotta.

Fotó: Népszabi Szerkesztőség / Facebook

Miközben a Mediaworks vezetése a lap veszteséges működésére, gazdasági okokra fogta a megszüntetést, egyértelmű volt, hogy itt is politikai okok húzódnak a háttérben. Egy hosszabb cikkben mutattuk be, hogy a nagy múltú baloldali napilap bezárása volt az utolsó lépés, amit egy Orbánnal kötött alku alapján a Mediaworksöt tulajdonló Heinrich Pecinának végre kellett hajtania, mielőtt kormányközeli kezekbe adja a nem sokkal korábban a Pannon Lapok Társasága vidéki sajtóportfóliával gazdagodott lapkiadót.

Még a hónap végéig sem kellett várni, hogy kiderüljön: a Mészáros Lőrinc-közeli Opimus Press lesz a Mediaworks vásárlója.

Mészáros egyébként az utolsó pillanatig tagadta, hogy bármi köze lenne a Médiaworkshöz, illetve azt is, hogy szándéka állna megvenni. Aztán kiderült, hogy egyszerűen hazudott.

A Népszabadság szerkesztőségét egy ideig teljesen sakkban tartotta a Mediaworks a felfüggesztett munkaviszonnyal. A cég egy darabig senkit nem rúgott ki, viszont a munkatársak dolgozni sem tudtak hol: máshova nem publikálhattak, a céges levelezésükhöz sem férhettek hozzá, és nem tudták azt sem, megkapják-e a fizetésüket, vagy a végkielégítésüket. A remény, hogy lesznek majd támogatók, akik anyagilag segítenék a lap újraindulását, hamar elillant. A néhai Népszabadság 80 fős szerkesztősége 2016 decemberére teljesen szétszéledt.

Fotó: 444

A hirtelen bezárás miatt - a tulajdonos még a nol.hu archívumát is elérhetetlenné tette - a Népszabadság megszűnése hevesebb tiltakozást váltott ki: a döntést több tömegtüntetés is követte. Hatástalanul.

3. TV2

Az Origo és a Népszabadság szerkesztőségének szétverése sokkal látványosabb volt, mint a második legnagyobb hazai kereskedelmi tévécsatorna, a TV2 einstandja.

A folyamat már 2013 decemberében elkezdődött: a német tulajdonos Pro7Sat1 ekkor adta el a TV2-t üzemeltető MTM-SBS Zrt.-t a menedzsment két tagjának, a vezérigazgató Simon Zsoltnak, és Yvonne Dedercik  pénzügyi igazgatónak, aki később a csatorna ügyvezetője lett. A tranzakcióra maga az eladó, a tulajdonos adott hitelt. Dederick és Simon egy közös céget hoztak létre,  CCA-D6D Kft. néven, a tulajdonlásra.

Ez után indult Simicska Lajos, akkor még ereje teljében lévő oligarcha, Orbán legfontosabb szövetségese, és Andy Vajna, néhai filmproducer-kaszinómogul versenyfutása a kereskedelmi csatornáért.

Simicska Lajos akkori üzlettársa, Fonyó Károly képében jelentkezett be a TV'2-ért. Még 2013. karácsonya előtt megállapodás jött létre Fonyó cége: a  Megapolis Média Zrt., valamint Simon és Dederick között arról, hogy a két üzletember 500-500 ezer forintért átruházza a D6D-ben illetve a CCA-ban lévő üzletrészét a Megapolisra egy előre meg nem határozott dátum időpontjában.

Ezt követően azonban Simon Zsolt és Yvonne Dederick a háttérben a TV2-t tulajdonló cégcsoport jelentős átszervezésébe kezdtek, aminek a vége az lett, hogy 2014 novemberében a csatornát üzemeltető céget a CDC-D6D-től egy másik cég, a TV2 Media Group Holdings Kft. vette át.

A nehezen átlátható variálás célja az akkori feltételezések szerint az volt, hogy kiüresítse a Megapolis vételi jogát a csatornára, aminek a megvételére időközben, 2014 decemberében bejelentkezett Andy Vajna. A történet csúcspontja 2015 novemberében jött el, amikor Fonyó és Vajna cégei szinte egyszerre jelentették be, hogy megvásárolták a TV2 cégcsoport különböző részeit. A Megapolis a CCA-D6D jogutódját, a TV Media Group Holdings Kft vagyonkezelő céget. Vajna cége, a Magyar Broadcasting Kft. pedig az alá tartozó üzemeltető céget, a TV2 Média Csoport Kft.-t.

Az ügyből óriási jogvita lett, a cégbíróság 2016 januárjában viszont ennek ellenére bejegyezte a filmügyi kormánybiztos cégét a TV2-t üzemeltető cég tulajdonosának. Később kiderült, Vajna állami banki kölcsönből vásárolta meg a csatornát.

A TV2-nél ezután látványos fordulatot vettek a csatorna addig sem kifejezetten kormánykritikus hírműsorai. 2016 februárjában Szalay Vivient, a Story volt főszerkesztőjét nevezték ki a tévé hírigazgatójának, aki a fideszes propagandagépezet fontos bástyáját faragta a Tények című hírműsorból. A műsor stábtagjai közül rengeteg riporter, szerkesztő, munkatárs távozott hónapok leforgása alatt, és megkezdődött a politikai karaktergyilkosságokat előkészítő riportok ( Pukli István lejáratása, Spéder Zoltán vegzálása profi paparazzofotósok bevetésével, és a Juhász Péter lakbére utáni oknyomozás) lelkiismeretes gyártása.

4. Magyar Nemzet és társai

Kilóg a sorból, de mégiscsak egy szerkesztőség bedarálása volt, ami 2018-ban a Magyar Nemzettel történt. A lapot még 2000-ben vásárolta meg a rendszerváltás után a Fidesz projektcégén keresztül privatizált, később közvetlenül Simicska Lajos tulajdonába kerülő Mahir, az oligarcha és Orbán Viktor összeveszése, 2015 februárja után azonban a Fidesz házi sajtójából független napilappá fejlődött. 

Ennek a termékeny időszaknak a vége 2018. április 10-én, néhány nappal a Fidesz újabb kétharmados választási győzelme után jött el, amikor Simicskáék bejelentették a napilap, és vele együtt a Simicska-médiabirodalom egy másik eleme, a Lánchíd Rádió megszűnését.

Szamizdat Magyar Nemzet a lapot búcsúztató szimpátiatüntetésenFotó: Ancsin Gábor/Képszerkesztőség

Mindkét döntést pénzügyi problémákkal indokolta Simicska: a tulajdonos azt állította, nem tudja finanszírozni ezeket a sajtótermékeket. A szintén a vállalkozó tulajdonában lévő Heti Válaszról is ekkor derült ki, hogy a fennmaradása attól függ, a szerkesztőség tud-e új befektetőt találni a hetilap további kiadására.

A lépés azonban valójában Simicska teljes politikai visszavonulásának kezdete volt. 2018 júliusában az üzletember teljes cégcsoportját az akkorra már Mészáros Lőrincnek közvetítő Nyerges Zsolt vásárolta meg, aki visszahívta a médiaportfólió élére Liszkay Gábort, a Magyar Nemzet G-nap előtti főszerkesztőjét, aki a Magyar Idők stábjával újraindította a Magyar Nemzetet. Ezzel nagyjából egy időben pedig a HírTV akkori szerkesztőségét is teljesen szétrobbantották. A fideszes ex-kormányszóvivő Borókai Gábor által alapított, a G-napig a kormánypárt legfontosabb televíziós szócsövét jelentő csatorna Nyerges pénzéből és Liszkay tanácsaival mára teljesen visszatalált a fideszes médianyájhoz.

A Simicska-féle Magyar Nemzet szerkesztősége azonban együtt maradt: miután látszott, hogy Simicska nem adja el számukra elfogadható befektetőnek a lapot, Magyar Hang néven hetilapként élesztették újra a Magyar Nemzetet a főszerkesztő, György Zsombor vezetésével, ami nyomtatottan, és előfizetéses rendszerben online is megjelenik. A Heti Válasz megszűnése nyomán is indult egy új portál, a nagyrészt a régi szerkesztőség tagjait foglalkoztató Válasz Online.

Bónusz

A listát persze ki lehetne egészíteni még több más, a magyar nyilvánosságban korábban fontos szerepet játszó sajtótermék kormányvezérelt bedarálásával. A gazdasági sajtó: a Napi Gazdaság, a Figyelő vagy a Világgazdaság függetlenségének megszűnésével, vagy a vidéki sajtó lerohanásával. A helyi rádiók piacának 2018-as választások előtti legyalulásáról már nem is beszélve. (Címlapkép: tüntetés az indexesek felmondásának napján.)