menu
search
account_circle

Bekeríteni Kínát

külföld
2021 szeptember 16., 14:34

Magyari Péter pontosan fogalmazott a 2001. szeptember 11-i merényletek huszadik évfordulóján: "A világ ismét a nagyhatalmi játszmák korszakába lépett, éppen úgy, ahogy az előző évszázadokban". A Szovjetunió széthullása, majd a húsz évvel ezelőtti terrortámadások után indult terror elleni háború csak kizökkenteni tudta, kisiklatni nem a történelem szokásos menetét. És hogy mennyire nincs új a nap alatt? Az egykori brit gyarmatbirodalom utódállamainak speciális szövetsége, a nyugati világ legerősebb szövetségesi rendszerének legerősebb államai, az USA, Nagy-Britannia és Ausztrália hármasban most ugyanazzal a stratégiával igyekeznek megfékezni az elmúlt három évtizedben világhatalommá erősödő Kínát, mint egykor a szabadpiaci-demokratikus világ ellenpólusát képző Szovjetuniót.

A földrajz fogságában

A Szovjetunió - ahogy előtte az orosz birodalom, utána pedig Putyin Oroszországának - nagy átka a földrajzi bezártság volt. Világhatalmi ambícióik korlátja az orosz geopolitikai gondolkodás szent grálja, a melegtengeri kijárat hiánya. Az Egyesült Államok a huszadik században két nagy háborút, a koreait és a vietnamit is azért vívta meg, hogy Oroszországot elvágják a világtengerektől - és részben ugyanez indokolta az amerikaiak első afganisztáni kalandját, a szovjetellenes iszlamista lázadócsoportok felfegyverzését is.

Vietnamtól Észak-Koreáig Kína partvidéke ugyan 14500 kilométer hosszú, de a világóceánoktól elzárja Japán, Tajvan, a Fülöp-Szigetek, a Malaka-szoros és Ausztrália.
photo_camera Vietnamtól Észak-Koreáig Kína partvidéke ugyan 14500 kilométer hosszú, de a világóceánoktól elzárja Japán, Tajvan, a Fülöp-Szigetek, a Malaka-szoros és Ausztrália. Fotó: Google Maps

Bár Kína papíron - térképpapíron - jobban áll a Pohaj-tengertől a vietnami casus bellit adó Tonkin-öbölig terjedő, 14500 kilométeres partszakaszával, az elmúlt néhány száz évben nem vált tengeri hatalommá. Ún. kékvízi, vagyis a világ óceánjain szolgálni képes haditengerészetét is csak az elmúlt másfél-két évtizedben kezdte kiépíteni, de az óceánoktól így is elzárja a Japántól Dél-Köreán, Tajvanon és a Fülöp-szigeteken át Ausztráliáig húzódó gyűrű, illetve az Indiai-óceánra vezető szűk Malaka-szoros, a földkerekség egyik legnagyobb forgalmú hajózási útvonala. Az se véletlen, hogy az elmúlt két évtized legjelentősebb katonai-stratégiai fejleményei a térségben mind a dél-kínai és a kelet-kínai tengerből kiálló kősziklákon zajlottak, melyek némelyikét a kínaiak mesterséges szigetekké, katonai bázisokká fejlesztették, kiterjesztve fennhatóságukat a vitatott területeken.

Csatlakozz a Körhöz, most akár fél áron, és olvass tovább!

Állj mellénk, segítsd az újság működését!

Már előfizetőnk vagy? Jelentkezz be!

Kommentek

Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.