Az elmúlt napokban jelentős változások történtek az ukrajnai háborúban, politikai és katonai oldalról egyaránt. Oroszország megkezdte a felkészülést a megszállt megyék annektálására, és a fegyveres erők súlyos létszámhiányát enyhítendő részleges mozgósítást jelentett be. A tárgyalásos rendezés lehetősége ezzel távolabbra került, és jelenleg csak annyi biztos, hogy a háború jóval hosszabbá és véresebbé válik, mint ahogyan három nappal ezelőttig látni lehetett.

„Népszavazás” a megszállt megyékben

Szeptember 20-án mind a négy, jelenleg Oroszország által megszállva tartott ukrán megye – Doneck, Luhanszk, Herszon és Zaporizzsja – szeparatista vezetése bejelentette, népszavazást fognak tartani arról, hogy a területek csatlakozzanak Oroszországhoz. Mind a négy vezetés szeptember 23. és 27. között tervezi megtartani a referendumokat.

A kérdések lényege mindenhol azonos lesz: támogatja-e a lakosság, hogy a régió Oroszországhoz csatlakozzon. A részleteket tekintve mégis különböznek majd a Herszonban és Zaporizzsjában, illetve Doneckben és Luhanszkban feltett kérdések. Az előbbi két megyében az lesz a kérdés, hogy támogatja-e a lakosság, hogy a megye függetlenné váljon Ukrajnától, majd pedig csatlakozzon Oroszországhoz. Utóbbi kettő viszont 2014 óta már létezik egy-egy sajátos, Oroszország által fenntartott kváziállam formájában, Donecki, illetve Luhanszki Népköztársaság néven. Mivel a két formáció függetlenségét Oroszország egyoldalúan elismerte február 21-én (lényegében ez volt a háború közvetlen előzménye), az itteni lakosságot csak arról kérdezik meg, hogy akarnak-e Oroszországhoz csatlakozni, hiszen a függetlenségük – legalábbis saját maguk és Oroszország szerint – már megvan.

Héjanász

A népszavazások megrendezésének szándéka nem új, de a módja abszolút igen. Elsősorban azért, mert egészen a múlt hétig érzékelhetően az volt az orosz szándék, hogy a régóta tervezett herszoni és zaporizzsjai referendumokat az ukrán ellentámadás miatt elhalasztják addig, amíg stabilizálódik a biztonsági helyzet. Doneck megye sincs még a kezükön, területének alig kétharmadát uralva különös lett volna népszavazást rendezni annak egészéről. Luhanszk korábban már bejelentette, hogy csak Doneckkel együtt rendezné meg a maga népszavazását. Így aztán a herszoni és harkivi ukrán ellentámadások után ezek látszólag jó időre lekerültek a napirendről, így nyilatkoztak a szeparatista vezetők is.

A helyzet aztán az utóbbi néhány napban radikálisan megváltozott: az általában igen jól értesült Meduza orosz ellenzéki (ennek megfelelően emigrációban működő) portál szerint a Kremlen belül a háborúpárti elit javára dőlt el a Putyin meggyőzéséért folytatott küzdelem.

Van az orosz hatalmi elitnek egy kifejezetten radikális, militarista, nacionalista része, amelyet az amerikai politikai terminológiával leginkább héjaként lehetne leírni. Ide tartozik ma már a volt elnök és miniszterelnök, Dmitrij Medvegyev, a védelmi miniszter, Szergej Sojgu, a nemzetbiztonsági tanács nagy hatalmú vezetője, Nyikolaj Patrusov, a megszállt ukrajnai területek „kurátora”, a 2016-ig a Roszatomot vezető és így a paksi bővítés születésénél is bábáskodó Szergej Kirijenko és néhány más vezető.

Ezek a héják régóta elégedetlenek a „különleges katonai művelettel”, de nem pacifista alapon, hanem éppen ellenkezőleg. Lényegében az orosz offenzíva kora tavaszi megakadása óta arra próbálták rávenni Putyint, hogy végre „háborúzzunk rendesen”, tehát Oroszország tényleg koncentráljon a háborúra, és vessen be minden rendelkezésére álló eszközt, ideértve a mozgósítást és az ukrán városok kiterjedt pusztítását. Másképp fogalmazva, a héják csoportja hónapok óta az eszkaláció irányába igyekszik tolni az elnököt. A népszavazások megrendezése és az annexió is az eszkalációt szolgálja, amint azt lentebb részletesebben is látni fogjuk.