Ferenc pápa vasárnap este hazarepül háromnapos látogatása végén, amiből hirtelen az alábbi, részben szubjektív tanulságokat tudom levonni.

1. Kicsit hasonlítottunk egy normális országra

Ezen a hétvégén, meglepő módon, megvalósult Semjén Zsolt óhaja: normálisabban kommunikáltak a politikusok. Az alaphangot az adta meg, amikor a miniszterelnök-helyettes a 444 kérdésére elmondta, a pápai szentmisére szeretettel várja a kordonbontókat is.

Közben persze folytatódott a szokásos ügymenet – hogy csak a saját házunk táján söprögessek: nemzetbiztonsági kockázatnak minősítették egy kollégánkat, aki a pápát akarta fotózni; nem adtak akkreditációt a 444-nek a pápalátogatás eseményeire, az adófizetői pénzből mocskot köpködő fideszes influenszerek pedig, a közmédia segítségével, azért sátánistázták a 444-et, mert a lezárásokról szóló hírünkben használtuk a „forgalmi pokol” kifejezést.

Ezek persze felháborító és/vagy nevetséges dolgok, de azért nem a közélet központi kérdései. Az már sokkal inkább, hogy Ferenc pápa létrehozott egy olyan közeget, ahol a szemébe tudja mondani az évek óta idegengyűlölő propagandát vezénylő Orbán Viktornak, hogy a más nyelvű és kultúrájú idegeneket is be kell ám fogadni. És ahol egy államfő találkozni tud Karácsony Gergely főpolgármesterrel is.

Rövid időre a magyar nemzet részeként tűntek fel az ellenzékiek és a más bőrszínű emberek, miközben a kormány is sütkérezett a dicsfényben.

Aztán holnaptól lehet megint börtönbe zárni meg paprikasprével arcba fújni mindenkit, aki nem tetszik a rendszernek. De ezen a hétvégén a köztársasági elnöktől azt hallottuk, hogy „együtt védjük a másként gondolkodók és másként élők szabadságát is”.

2. Egy ember, akit mindenki elfogad

Nem akarom semmisnek tekinteni azok véleményét, akiknek az intézményes vallásokkal, a katolicizmussal, a pápaság intézményével vagy konkrétan Jorge Mario Bergoglio tevékenységével problémájuk van, de szerintem az kijelenthető, hogy ma Magyarországon nincsen hangos és szervezett képviselete a Ferenc pápával szembeni kritikának.

Annyi mindent kikiáltottak már nemzeti minimumnak, hogy nevetségessé vált a kifejezés, de akármit jelentsen, talán Ferenc pápa az egyetlen politikai szereplő, akire ez ráhúzható. Ő maga kifejezetten igényli és becsüli a kritikát, és bőven lehet is kritizálni számtalan tettét vagy azok hiányát. De azt azért érdemes rögzíteni, hogy a keresztényellenesnek bélyegzett ellenzék, illetve a pápát korábban gazemberező kereszténydemokraták mostanra összeértek abban, hogy Ferencre hivatkozva fogalmaznak meg – egymásnak ellentmondó – politikai üzeneteket. Ahogy teszik azt például a klímaváltozás ellen küzdő fiatalok, vagy a menekülteket segítő civilek is, illetve a hazai egyházi vezetők és az őket belülről kritizáló katolikusok egyaránt.

3. Egy ember, aki mindenkit elfogad

Lehet, hogy valakinek már a könyökén jön ki, hogy Ferenc pápa a szegények és a menekültek pártfogója, de Magyarországon nem lehet túlbecsülni annak az üzenetét, ha egy vezető meghallgatja és maga mellé ülteti a társadalom perifériáján élőket. Azokat is, akiket sokan utálnak, vagy akiktől sokan félnek.

Erdő Péter bíboros a minden felületen élőben közvetített Kossuth téri misén szépen kicseresznyézte azokat a csoportokat, akiket elfogad a kormánypárti nyilvánosság, és csak őket említette. Azt mondta a pápának: „Köszönjük, hogy eljött meglátogatni a szegényeket és a menekülteket. Azokat a menekülteket, akik innen, a szomszédból, Ukrajnából érkeztek. Köszönjük, hogy meglátogatta a szegényeket, a beteg gyermekeket, a fiatalokat, akik a legnagyobb kihívást és a legnagyobb lehetőséget jelentik egyházunk számára.”

Ferenc valójában nemcsak ukrán menekültekkel találkozott, hanem olyanokkal is, akiknek más színű a bőre és más a vallása. Akiket a magyar hatóságok éheztettek és kínoztak, akiktől a kormány meg akarja védeni az „etnikai homogenitást”. Az államilag támogatott rasszizmus ellen a magyar püspöki kar ugyanúgy nem lép fel, mint a pápa hívására szintén összegyűlt hajléktalanok kriminalizálása ellen.

4. Átütő erejű politikai üzenet nélkül

Előzetesen abban reménykedtek, illetve attól féltek a különböző oldalak, hogy Ferenc pápa valami erőset üzen az Ukrajnával szomszédos és Oroszországgal páratlanul barátságos Magyarországról, vagyis egy olyan helyszínről, ami kétfelé is felerősíti a szavait. Ez végül nem történt meg, maradt az eddigi, sokat kritizált, óvatos egyensúlyozásnál Budapesten is. Áldást kért a meggyötört ukrán népre a Szűzanyának szentelt orosz népre*, illetve az ukrán menekültek után találkozott a háborús uszításban élen járó Kirill pátriárka jobbkezével is.

A vasárnapi misén is voltak olyan gondolatai, amelyekből bátorítást meríthettek azok, akik szenvednek a bezárkózó, homogén társadalom követelményétől, a szegregációtól és a homofób egyházi megnyilvánulásoktól. De nem hangzott el olyan egyértelmű kijelentés, ami miatt magyarázkodniuk kellene ezek hirdetőinek. Erre a részre gondolok, például: „Testvérek, a »kifelé« lét azt jelenti, hogy Jézushoz hasonlóan mindannyian nyitott kapukká válunk. Szomorú és fájdalmas zárt kapukat látni: önzésünk zárt kapuit azok előtt, akikkel nap mint nap elmegyünk egymás mellett; individualizmusunk zárt kapuit egy olyan társadalomban, amely sokakat azzal fenyeget, hogy elsorvasztja őket a magány; a szenvedők és a szegénységben élők iránti közönyünk zárt kapuit; a zárt kapukat azokkal szemben, akik idegenek, mások, menekültek, szegények. Végül pedig egyházi közösségeink zárt kapuit: bezárkózva magunk közé, bezárkózva a világ előtt, bezárkózva azok előtt, akik »nincsenek rendben«, bezárkózva azok előtt, akik Isten bocsánatára vágynak. Testvérek, kérlek benneteket: nyissuk ki a kapukat!”

5. Elismerés és figyelmeztetés a magyar egyháznak

Nem kétséges, hogy a kormánnyal karöltve megszervezett, botrányok és bakik nélkül lezajló, Ferenc pápát szemmel láthatóan felvillanyozó látogatás nemcsak a kormány megtépázott nemzetközi renoméjának tehet jót, de a magyar katolikus elöljárók ázsióját is növeli. A pápa sok szépet elmondott a magyarokról, de az egyházi vezetőket is dicsérte.

Volt azonban egy nagyon fontos gondolata, a kormánytagok és püspökök előtt a Karmelitában elmondott beszédében. Mégpedig az egyház és az állam kapcsolatáról, ami folyamatos feszültségeket okoz, és ami már ott tart, hogy a papok nem merik elmondani a véleményüket, mert attól félnek, hogy akkor megvonják tőlük a támogatásokat, és rájuk küldik a propagandát. Ettől nem független, hogy katolikus papok és püspökök statisztálnak kampányeseményeken, de a kormányról szinte csak azok a magyar egyházi vezetők mondanak kritikát, akik másik országban élnek.

És hogy mi hangzott el a Karmelitában? Azt mondta Ferenc pápa:

„Az állam és az egyház közötti termékeny együttműködés gyümölcsöző, azonban meg kell őrizni a megfelelő határokat, hogy ilyen is maradjon. Fontos, hogy minden keresztény emlékezzen erre, az evangéliumot tartsa viszonyítási pontnak, ragaszkodjon a szabad és felszabadító jézusi döntésekhez, és ne köteleződjön el a hatalom sajátos logikája mellett.”

*A hvg.hu felhívta rá a figyelmet, hogy a magyar tévéközvetítésben kissé félrefordították a misének ezt a mondatát. „Tekints a meggyötört ukrán és orosz népre”, hangzott a magyar fordítás, pedig az olasz eredeti úgy szólt: „Tekints különösen a szomszédos, meggyötört ukrán népre és a neked szentelt orosz népre.”