Hétfőn rendkívüli ülést tart a parlament, vagyis az a kevesebb mint egyharmadnyi ellenzéki képviselő, akik a svéd NATO-csatlakozás ügyét szeretnék végre lezárni azzal, hogy – ha utolsóként is, de – a magyar parlament is ratifikálja Svédország belépését a szervezetbe. Miután a Fidesz és szatellitpártja már pénteken egyértelművé tette, hogy nem vesz részt az ülésen, előre borítékolható volt, hogy az ülés határozatképtelen lesz.

Politikai jelzésnek viszont nagyon fontos, erre utal, hogy David Pressman budapesti amerikai nagykövet részt vesz az ülésen néhány másik NATO-tagország nagykövetének társaságában.

Az, hogy Presmann felkeresi a magyar törvényhozást, azért is pikáns színfolt, mert róla korábban a svéd NATO-csatlakozást ellenző Kövér László házelnök – hazánk egyik legfőbb közjogi méltósága – azt mondta egy vidéki fórumon:

„Ő nem persona non grata, hanem non person, hogy ha valaki ért angolul, tehát számomra például egy nem létező ember, aki néha feltűnik, nem tudom, hogy mit akar, állítólag nagykövet, de pont nem úgy viselkedik, mintha az lenne.”

Hogyan jutottunk ide?

A korábban semleges Svédország az orosz-ukrán háború kitörése után Finnországgal együtt kérte a felvételét a NATO-ba. A hivatalos magyarországi kommunikáció szerint bár Orbán Viktor 2023 februárjában, a párt kihelyezett frakcióülésén kérte a párt képviselői a NATO-bővítés ratifikálására, ebből „komoly vita” alakult ki a képviselők között. A kormánypárt és kereszténydemokrata árnyéka azóta is azt játssza, hogy nem egy szavazógép, a frakciót megosztja az ügy, és nem akarnak eleget tenni Orbán kérésének, mondván: svéd és finn politikusok csúnya dolgokat mondtak a Fideszről, kormányáról és a magyar demokrácia helyzetéről.

Hende Csaba vezetésével kormánypárti politikusok el is utaztak mindként országba, hogy saját szemükkel bizonyosodjanak meg, azok érettek a NATO-tagságra. Helyi képviselőkkel tárgyaltak is, azok beszámolói alapján a magyar politikusok nem kötötték semmilyen elváráshoz a csatlakozás megszavazását. Finnország csatlakozását azóta ratifikáltuk, tavaly áprilisban be is léptek a NATO-ba.

Magyar időhúzás

A svédekkel viszont azóta is megy a kötélhúzás, a silent treatmenttel büntetés. Így bár a Fidesz, illetve a kormány jeles tagjai azt ígérték, nem mi leszünk az utolsók, akik megszavazzuk a felvételüket a NATO-ba – Szijjártó külügyminiszter még december közepén is erről beszélt Brüsszelben –, a törökök végül idén januárban megelőztek minket. Január 23-án a parlamentjük megszavazta, majd két nappal később Erdoğan elnök alá is írta a csatlakozásukat.

A Kreml és Putyin szája íze szerinti magyar halogatás részeként Orbán levélben Budapestre hívta a svéd miniszterelnököt minden konkrétum nélkül, a „kölcsönös bizalmat” emlegetve, de előbb a svéd külügyminiszter mondta azt, hogy nem lát okot ilyen találkozóra, majd Orbánnal folytatott február eleji rövid brüsszeli beszélgetése után Ulf Kristersson svéd miniszterelnök is azt nyilatkozta: majd eljön Budapestre azután, hogy a parlament ratifikálta a NATO-tagságukat. Szijjártó és a Fidesz-frakció viszont előbb csuklóztatná a svéd kormányfőt, és csak azután szavazna. „Ha a svédeknek fontos a csatlakozás, akkor idejönnek, ahogy Törökországba is elmentek” – írta ki Kocsis Máté a Facebookjára hétfőn, nem sokkal a nélkülük kezdődő parlamenti ülés előtt.

Nyugati aggodalmak

A NATO főtitkára felszólította Magyarországot, hogy kövesse a török példát, és a lehető leghamarabb zárja le az ügyet, David Pressman, az Egyesült Államok budapesti nagykövete – aki február elsején Antony Blinken külügyminiszterrel is tárgyalt – a csalódottságáról beszélt, és arról, hogy azt várják, Magyarország mielőbb teljesítse kötelezettségeit, majd a nagykövetség Orbánt saját ígéretére is emlékeztette.

Amerikában különösen kiakadtak a magyar kormányfő viselkedésén. A szenátus külügyi bizottságának demokrata elnöke, Ben Cardin előbb arról beszélt: „Orbán Viktor miniszterelnök ismét bebizonyította, hogy ő a NATO legkevésbé megbízható tagja, és gátolja az Európai Uniót abban, hogy Ukrajnának gazdasági segítséget nyújtson” (ez utóbbi kijelentést már sztornózta az, hogy a február 1-i EU-csúcson Orbán nem izmozott tovább). Majd ugyanő egy olyan közleményt adott ki – miután tárgyalt Pressmannal –, amelyben azt írta: „Súlyos aggodalmaim vannak a jelenlegi magyar kormány iránya miatt”. Megkérdőjelezte azt, hogy Magyarország valóban megbízható partnere-e az Egyesült Államoknak, és Magyarország elleni jelentős utazási korlátozásokat, így a vízummentesség eltörlését kezdeményezte, valamint azt, hogy egyes magyar politikusokkal szemben beutazási tilalmat rendeljen el Washington. A New York Times, szintén még az EU-csúcs előtt, ennél is tovább ment, a lap már biztonsági kockázatként emlegette Orbánt.